Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

1)4 112 országos ülés április 27. 18S5. birtokosok és kisbirtokosok érdekei közt azt, nem tudom, mert tulajdonképen csak társulati érdekelteket ismerünk és azon megkülönböztetést, hogy nagy- és kisbirtokosság, a ministerium nem ismer. (Egy hang la!felől: Benne van a törvényjavasla'ban!) Ott csak meg van különböztetve a nagybirtokosság és a község, de nincs megkülönböztetés téve a nagy- és kisbirtokos közt. Felemlítette még Tóth Antal képviselő urazt is, hogy egyetlen egy dolog történt igazságosan az alapszabályokban, az tudniillik, hogy a nagybirtokosnak nem adatott meg határozatlan számban szavazati jog, hanem legfeljebb 20 szavazatjogával bírhat. De egyszersmind azt is állította a t. képviselő ur, hogy az ártér fejlesztése után megállapíttatván és kivettetvén a költségek, most máinem 20 szavazattal fog birni a nagybirtokos, hanem aránylag annyi szavazattal, a mennyivel hozzájárult a költségekhez. Ezt nem tudom honnan vette a t. képviselő ur. Az alapszabályok érvényükben mai napig fennállanak. Ha később a társulat helyesnek fogja-e tartani azokat módosítani, mikor autonóm jogaiba megint visszahelyeztetik, azt nem tudom ; hanem ma még a társulatra nézve mindaddig, inig autonóm működésében vissza nem helyeztetik, csakis azok az alapszabályok érvényesek, a melyeket a társulat alkotott és a ministerium helyben hagyott. Továbbá kételyt emel Tóth Antal képviselő ur az iránt, hogy vájjon a beterjesztett szabályozási tervek meg fognak-e felelni a czélnak vagy nem és általában véve, hogy a töltésezési rendszer helyes-e vagy sem; szerinte a töltésezési rendszer a Fonál és — ha jól értettem — az Arnonál nem sikerült jól, de még a Tiszánál sem. Mindenekelőtt a töltésezési rendszerre nézve vagyok bátor nézetemet elmondani. (Halljuk!) A töltésezési rendszernek mindenesetre meg van egy hibája; hibája tudniillik az, hogy az árterekre a viz többénem terjedvén el, a töltések közt kénytelen lefolyni és a másodperczenkint lefolyni szokott viz mennyisége áradások idején megszaporodik. Ezt azonban helyes tervnél számításba kell venni és a töltéseket ennek megfelelő magasságra emelni. Második hibája a töltésrendszernek az, hogy bár ki van számítva a másodperczenkint lefolyó viz mennyisége és az árvízi emelkedés, ha nagy esőzés következtében igen nagy áremelkedés történik, a töltések nem birják ki, megszakadnak és elpusztulnak. De a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ezen átszakadás következtében az eredeti állapothoz képest valami rendkívüli nagy kár nem származik, mert a Tisza mellett szerzett tapasztalatok szerint töltésszakadás következtében a terület 6°/"-kánál több nem kerül viz alá. Az igaz, hogy ilyenkor azután nagyobb kár áll elő, mint a szabályozás előtt; mert szabályozás előtt a birtokosok úgyszólván biztosak lévén az iránt, hogy a viz elönti területüket, a művelési ágakat is a szerint alkalmazták és jobbára kaszálóknak használták az illető területeket. Szabályozás után azonban mívelés alá vétetvén e területek és gazdasági épületeket állítván a tulajdonosok, ha csak 67<> esik is árviz alá, sokkal nagyobb kár történik, mintsem a szabályozás előtt. íme, ezek a töltési rendszer hibái. Csakhogy a tudomány mai állásában az árvizek ellen egyéb védelem, melynek gyakorlati haszna is volna, mosfc mégnincs. Mutatja ezt az a példa, melyre a t. képviselő ur hivatkozott, hogy tudniillik a Ponál és Arnonál a töltési rendszer ezélszerú'tlennek bizonyult. Ez igaz. De ha az olaszok, a kik a viz védelmi rendszerben legelői járnak, valami jobb rendszert tudnak vala, mint a töltésezést, e károk következtében bizonynyal a jobbra tértek volna át Ujabb időkben említik, sőt a lapokban is olvastam és nem ugyan itt e házban, de a bizottságban, ugy gondolom Simonja Iván képviselő ur is felhozta a tartányrendszert, névszerint, hogy itt a Rábánál a Fertő tartányul használtathatnék fel. Először is megjegyzem, hogy a tartányrendszerről gyakorlatilag nem ítélhetünk, mert gyakorlatilag csak Francziaországban alkalmaznak tartányt hajózási csatornáknál és öntözés szabályozására; de árviz elleni védelemre nagyobb folyóknál ilyenek nincsenek használatban s hozzá a franczia mérnökök azt mondják, hogy olyan óriási a költség, melylyel építésök jár, hogy ez a rendszer kivihetetlen. E mellett figyelembeveendő, hogy e tartányok is bizonyos vízmennyiségre lévén számítva, ha ennél nagyobb ár jön, átszakítják a gátakat és ekkor még nagyobb a kár, melyet előidéznek. Harmadik hátránya még a tartányrendszernek az, hogy a görgetegek évről-évre feltöltvén a tartányok fenekét, a veszély még hamarább bekövetkezik. Ezeknél fogva nem maradt egyéb hátra a ministerium részére, mint elfogadni azon árvédelmi rendszert, mely Európában minden nagyobb folyónál használatban van. Hogy helyes-e az ezen rendszer alapján készült jelen szabályozási terv, erre csak azt mondhatom, hogy a kormány szakközegei által megvizsgáltatván, miután ezek azt nyilvánították, hogy azon változások után, melyeket a terven tettek, a czélnak meg fog felelni, a minister ur ő kegyelmessége által elfogadtatott. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy a, minister ur ám vitesse keresztüla 6 milliós tervet, de csak azokat vonja bele, a kik abban érdekeltek. Nem tudom, hogy kell azt érteni, mert azok után, a miket elmondott a Fertőre nézve, a képviselő ur ugy látszik azon nézeten van, hogyha a Rába-töltések létesíttetnek, azokba a fertői érdekeltség bele nem vonható. De azt hiszem inkább vonat-