Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-89

gg M. 6rs>zágo» üléí> mártaias, S. 18$» érdemelné, hogy a fölött a parlament ne ^siklanék út hallgatagon. A 17 milliónyi előirányzatot tehát határozottan magasnak kell tartanom. De t. ház, melyikünk mondhatja magáról, hogy ő-neki teljes erkölcsi bizonyossága van a felől, hogy az itt tervezett munkálat még e nagy összegből is elkészül s arra több kívántatni egyáltalán nem fog ? Ismerjük a hasonló természetű előirányzatokat, nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni, hogy a valósággal tett kiadás kétszer, háromszor is meghaladta az előirányzatot. S ha nézem, hogy a költségvetés 14 millió 8 ezernyi összegéhez 207<, előre nem látható költségek czímén még hozzácsatoltatik: azt kell hinnem, hogy talán a kormány maga sem bizott előirányzatában. Már pedig, hogy e költségvetéshez a parlament jó lélekkel hozzájárulhasson: szükséges volna tudnia, hogy most csakugyan a munkálat egész költségét megszavazta 17 millióban s nem talán egy sokkal nagyobb, talán 30, talán 50 vagy annál is nagyobb összeg első 17 millióját. Hogy tehát e költségvetéshez hozzájárulhassunk, okvetetlenül szükséges, hogy annak helyessége, solódítása iránt akormány biztosítékot nyújtson és felelősséget vállaljon az iránt, hogy e munkálat a praecliminált összegnél magasabbra, rúgni nem fog. De t. ház, én ezen felül a magam részéről megfontolandónak tartanám azt is, vájjon a jelen alkalmat ne használjuk-e föl kivitelünk számára oly előnyöket biztosítani, melyeket ez alkalom elmulasztásával ki tudja, lesz-e módunk érvényre juttatni; másrészt, tekintve pénzügyi helyzetünket, a költség némi megosztásával magát a műveletet az államkincstárra nézve kevésbé terhessé tenni. A közlekedésügyi bizottság jelentése maga is közöl szemelvényeket amaz akadályok illustrálására, melyekkel ma a hajóközlekedésnek a felső Dunán küzdeni kell. Egy gőzös rakományát 4—6 gőzös között felosztani Gönyőnél, hogy a szállítmány kisebb alámerüléssel tovább mehessen, jelentékeny veszteséggel jár. Hát még a közlekedés teljes fönnakadása, huzamosb ideig szünetelése! Fölhozatik az is, hogy a Dunagőzhajózási társulatnak a kotrás egyik évben 50, másikban 80 ezer forintnál többe került. A dunai akadályok káros természetét senki sem érezheti nagyobb mértékben, mint az e folyamon közlekedési monopóliumot gyakorló Dunagőzhajózási vállalat. Természetes, hogy ez akadályok elhárítása is senkinek nem esik oly közvetlenül és oly mértékben javára, mint a Dunagőzhajózási társulatnak. A mit eddig e vállalat a maga költségén esetről esetre, kis mérvben, de mégis jelentékeny áldozattal maga volt kénytelen megtenni az akadályok elhárítását, most elvégzi neki az állam gyökeresen, mindenkorra. És teszi e2t roppant pénzáldozattal, daczára, hogy szegény. A magyar törvényhozásnak nem lehet föladata egy különben is megizmosodott vagyoni állású magán társulat érdekében milliókat áldozni. Jogosnak és méltányosnak tartanám, hogy e költségekben azisparticipáljon, mint a mely leginkább hasznukat veszi s mivel a teher nagyja még igy is az államot fogja nyomni, annak fejében a kivitelnek óhajtanék biztosítani előnyöket. Mert e mű létesítése által a közlekedés rendszeresebbé válik eo ipso s ez is nagy előny, de hogy olcsóbbá is válik, hol van az megmondva? Már pedig, ha áldozatot hozunk, gondoskodnunk kellene róla, hogy az ne csak egy társulatnak, hanem egyúttal egy országos érdeknek, kivitelünknek essék javára. Igaz, hogy a länczhajózás szintén fegyver az állam kezében s azzal atariffákra nyomást is gyakorolhat. De én a lánczhajózá,.t nem kívánnám ilyen mumus gyanánt tartogatni, meíylyel addig fenyegetődzünk, hogy attól végre senki meg nem ijed, hanem tekintet nélkül a Dunagőzhajózási társulatra, mint önmagában is indokolt és szükséges közlekedési eszközt akarnám minél előbb megvalósítai i s ha rajtam állana, a kormánynak egyenes kötelességévé tenném íUtílcdk Z3TOS I) atáridő alatt létesítését, nem fenyegetéskép, de azért, mert országos érdekből szükséges és kívánatos. Ugyanabból aczélból, hogy a jelen szabályozási terv végrehajtásával járó költségek ne egyedül az államot terheljék, hanem megoszoljanak azon arány szerint, amelyben e műveletnek valaki hasznát veszi; ragaszkodnunk kell az államnak azon jogához, hogy a Dunán közlekedő hajóktól a szabályozásra szükséges költség tőke- és kamattörlesztésének erejéig és tartamáig, semmi esetre sem azon túl, bizonyos illetéket szedhessen. Nem először találkozunk t. ház, önérzetünk megcsökkenését szomorúan illustraló ama j elenséggel, hogy valamely kétségtelen jogunkat, melyet vitássá tenni, kétségbe vonni nem merne más, mi magunk tagadjuk el, magunk hirdetjük nem létezőnek. íme most is egy olyan magas fórum, mint a t. ház egy bizottsága, nemzetközi szerződésekből idéz szemelvényeket, melyekből azt igyekszik kimutatni, hogy Magyarországnak e szerződések értelmében joga ily vámszedéshez nincsen. Szerencsére maguk az idézett szerződések is ellenkezőt bizonyítanak. A párisi szerződés 16. czikke a Dunatorkolat körüli hajózási akadályok eltávolítására szükséges költségeknek fedezéséről s e végből illetékek szedésénekjogáról beszél, azt kimondja, meghatározza, csupán az egyenlőség elvének alkalmazását tartván föl minden nemzet hajóira. A dunahajózási acta 19. §-ának 1. pontja a