Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-89
83 sr»Eág#s üss märegäiu 5 í-SSí. 85 godalmainknak ezekre nézve nyiltan kifejezési adunk. Ez aggodalmak között elsőnek tolakodik föl a költség kérdése. 17 millió az, melynek megszavazása kívántatik. Viszonyaink között oly nagy összeg, melynél szintén lehetetlen föl nem vetni a kérdést: de hát nem volna-e a kormány által eontemplált czél talán kevesebb áldozattal is elérhető? T. ház! Egy ellenzék sincs a világon, mely a kormányéval vetekedő olyan apparátus fölött rendelkeznénk, hogy nagy arányú technikai előmunkálatokon alapuló egész tervet állíthatna a kormányéval szembe. Mi sem lehetünk ily helyzetben. Minden adatoknak híjával azonban még se vagyunk s rendelkezünk legalább annyi anyag fölött, melyre támaszkodva koezkázt&tnunk lehet azt az állítást, hogy a kormány költségvetése a felső Dunán tervbe vett e munkálatra túlságosan magyar, hogy ne mondjam pazar. Kettős czélja van e javaslatnak, mondja ugy a ministeri indokolás, mint a közlekedésügyi bizottság jelentése : egyik a hajózási akadályok elhárítása, a másik egy nagy vidék ármentesítése. A mi az utóbbit illeti, arról itt komolyan beszélni nem lehet. Ama 3 méter magasságú töltésekkel, melyek által a kis viz szűkebb mederbe szoríttatik, ama vidéket a nagy viz, az árviz ellen mentesíteni nem lehet. Maga. a minister sem állítja ezt. mert akkor nem említené egy külön ármentesítő dunai társulat alakításának szükségét. Más czél tehát nincsen, legalább e javaslat által nem éretik el, mint a hajózási akadályok elhárítása. Nagy és fontos czél, nem tagadom, elég nagy és fontos arra, hogy más czélokkal való complicátióra ne szoruljon, hanem egymagában is fontolóra vétessék. De ha e ezélt, illetőleg anyagi értékét a 17 millióval szemben mérlegelem: lehetetlen a kívánt áldozatot oly magasnak nem találnom, melyből az olcsóbb kivitel módozatainak keresése önkényt következik. Az élénkbe terjesztett mívelet technikai tekintetben két részre osztható. Az egyikbe esnek a dévény-gönyői folyamrészen teljesítendő munkálatok, a másikba a gönyő-radványi folyamrészre esők. A mi az utóbbit illeti, informatióim ugy szólanak, hogy hajózási szempontból e folyamrész szabályozása teljesen fölösleges. Soha még ezen a folyamrészen hajó el nem akadt. Ez ágnál ugy vagyok értesülve, csak kedveskedésül történik a közös hadügyministeriumnak, az 1876-ban elöntött komáromi vár erődítmények szempontjából. De ha ez igy van s a szabályozást a várerőtmídények teszik szükségessé; akkor az közös ügy. És ha Magyarországtól Polára, Przsemyslre stb. már eddig- tíz milliónál több kívántatott: nagyon természetes, hogy a Komárom Tárának árviz elleni biztosítása czéljaból történő gönyő-radványi vonalrész 27* millióba kerülő költségének 70 ; A>-átfizetn: az osztrák örökös tartományok kötelesek. A dévény-gönyői folyamrész szabályozását első sorban igenis gabonakivitelünk szempontjából országos érdek parancsolja. Úgyde — s erre vonatkozik előbb tett ama megjegyzésem, hogy a kormány költségvetése drága, sőt pazar — Lanfranconi jeles vizi mérnök e ház előtt sem ismeretlen szakmunkája és számításai szerint nem kerülne 15 millióba, mint a kormány tervezi, hanem csak tizbe. íme kezemben van egy táblázat, melyből ki-ki meggyőződhetik a kormány és Lanfranconi tervezetének egyes főbb tételei közti roppant árkülönbözetről. A kormány munkálata a dévény-gönyői folyamrészen 58 ezer méter hosszban kivan építeni párhuzam műveket, mig Lanfranconi elegendőnek mond 16 ezer méter hosszú hasonló töltéseket. Ez már maga 2V» milliónyi különbség az árban, melyet megmagyaráz a hosszkülönbözeten kívül az, hogy Lanfranconi elégnek tartja csak azt az oldait kövezni, a hol a folyam sodra szakgat, mig a kormány az átellenit is. Igaz, hogy Ausztriában is igy készítették. De ez egymagában nem lehet elegendő ok, hogy mi is tegyünk oly kiadásokat, melyek okvetetlenül nem szükségesek s talán veszély nélkül volnának elejthetők vagy legalább elodázhatok. A kormány átmetszésekre és a hajózási vezérárokra fölvesz 4V« milliót. Lanfranconi beéri 923 ezerrel. Honnan a feltűnő különbözet ? Onnan, hogy a kormány az átmetszéseket mindjárt a szükséges szélességben kívánja kiásatni, a mi pedig megfoghatatlan fényűzés, mert hiszen, mint azt a tiszai átvágásoknál is látjuk, az átmetszéseket reá lehet bízni magára a folyamra, az a kibővítést rövid időn maga végzi el ingyen. A Dunánál még inkább, a hol a viz esése nagyobb s a meder földje kevésbé SZÍVÓS. Lanfranconi továbbá a vezérárok szélességét csak 116 méterre tervezi, a mi teljesen elég, hogy két gőzhajó, bár mekkora, egymást kényelmesen kikerülhesse. A kormány 325 méter szélességű vezérárkat tervez, melyen azután nem két hajó, de I egész flották kerülgethetik egymást. Talán sikerült kimutatnom t. ház, hogy a terj vezett művelet keresztülvitelében a nem okvetet| lenül szükséges építkezések elhagyásával, mások ! arányainak apaaztásával jelentékeny kölíségcsök\ kenés, mintegy öt milliónyi megtakarítás volna ! eszközölhető, minden esetre oly összeg, mely a I mieinknél kedvezőbb viszonyok között is meg-
