Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-88
SS. ersíágos ilís iiíúr«ziss á. 1S86 r ' magam is akarom, de nem fogadom el azt, hogy a j kiosztás se legyen megengedve. A hol az életben valami szép és jó terményt látunk, ki tilthatja el, hogy abból nem szabad magot adnunk, a mig a minister bele nem egyezik? Hy körülmények között megvallom, hogy ezen rendelkezést olvasva, megbotránkoztam (Derültség) és nem értem, hogy mit akar a kormány ez által elérni. Mert ha sem petéket nem kaphat, sem gubókat el nem adhat, hanem mindjárt kérvényt kell az illetőnek irni, mire megyünk a selyemtenyésztéssel? Hiszen az a gyerek, ki a selyenitenyésztést üzi, nem is tudja megírni a kérvényt, hanem majd mindig valakihez kell fordulnia a ki folyamodványát megírja. Ennek, midőn a kezdetlegesség első stádiumában vagyunk, nincs helye. Ez helyes Chinában, hol ez idő szerint 740,000 kg. termeltetik, helyes Spanyolországban, hol 900,000 kg. gubó termeltetik, helyes Olaszországban, hol 42.221,000 kg, helyes Francziaországban, hol 7.659,835 kg. termeltetik: de nálunk, hol mindössze 72,142 kg. termeltetik, hol csak a kezdeten vagyunk, nálunk ez nincs helyén. Ha majd elérjük a tetőpontot, hogy ugy mint a többi országokban, a selyemtermelés a szegény népnek nagy hasznot fog adni, akkor, ha megteszi a kormány a legszigorúbb intézkedéseket, annak barátja leszek. De kezdetben ne akarjuk megölni a gyermeket a jelentések íratásával; ez nem vezet ezélra. Hozzájárul még az is, hogy azok a szegény nyomorékok, a kik ezzel foglalkoznak, ha egykét-három kilogramm gubót termelnek, arra volnának kárhoztatva, hogy bejelentsék, hogy van eladó gubójuk, hogy dobozba bepakolják, a postán elküldjék, mert az egész országban csak Pancsován és Újvidéken van beváltó intézet. Én kértem mindig a minister urat, nyújtson alkalmat, mint a, dohány-egyedárúságnál van, hogy minden megyében gubóbeváltó hivatal legyen, hogy ne kelljen messze küldeni a gubókat, mert sokkal többe kerül a postaszállítás és a bepakolás, mint a mit kapni a gubóért. Ezért nem halad a selyemtenyésztés és el kell követni a minister urnak mindent, hogy vándortanárokat alkalmazzon és figyelmeztesse általuk az erdészeket és tanítókat, hogy karolják fel a selyemtenyésztést; e nélkül nem fog menni soha. A vándortanár által kell küldeni eperfamagot, a petéket, hogy kioszszák a tanítók közt, ki kell osztani a kátét, mely felvilágosítást ad, igen rövid, csak 10 krba kerül| (Derültség) és megtanít, hogyan kell bánni a tenyésztéssel. Ha ezeket meg fogja tenni, hisz nem nagy tudomány keli hozzá, (Élénk derültség) ezzel elő fogja mozdítani a selyemtenyésztést. Megvallom őszintén, hogy midőn látom, hogy mennyit hoz a selyemtenyésztés Spanyol-, Olasz- és Franeziaországnak, irigy szemekkel I K±PVH. NAPLÓ. 1884—87. V. K.ÖTBT. tekintem, mert nálunk a legjobb selyem termeltetik és a mi selymünk — tudomása van a t, minister urnak is róla — vetélkedik a franezia selyemmel és sokkal jobb, mint az olasz selyem. Ily körülmények közt és midőn látjuk, hogy országunkban is sok nyomorék, munkaképtelen, tehetetlen van, sok isSolás gyermek van, a szegény népnek és gyermekeknek véghetetlen nagy jövedelemforrása volna ebből. Bácsmegye foglalkozik ezzel és jövedelme van belőle, 54894 frtot kap. Ha a többi megyék követnék példáját, szép összegben részesülnének. Megvallom, én a törvényjavaslatot kissé korainak találom és óhajtom, hogy hamar elragadtatik, hagyassék ki belőle az, a mi a selyemtenyésztés előhal adását gátolja. Ilyen a selyemgubók kiosztása, ilyen az, hogy az eladást be kell jelenteni, kérem tehát a minister urat, hogy a részletes tárgyalásnál ezen csekély módosításba beleegyezni méltóztatnék, hogy ez által érvényesülhessen az a jóakarat, mely meg vagyok győződve, az igen t. minister úrban meg van. Legyen szabad tehát kimondanom, hogy a törvényjavaslatot ugy a mint szövegezve van, semmi szín alatt nem fogadhatom el. Herman Ottó: A milyen nagy mértékben tisztelője vagyok azon valóságos magyar modornak és észjárásnak, melyet Gröndöes Benedek t. képviselőtársam mindig tanúsítani szokott az életben: ép oly nagy a csudálkozásom abban, hogy valahányszor ily kérdésekhez hozzászól, mindig a kevesebb tudomány javára dönti el a mérleget. Már bocsánatot kérek t. há,z, én nagyon sajnálom, hogy az ügy előadója nem kísérletté meg azt, hogy legalább annak a rendszabálynak kényszerítő okát a ház előtt kifejtse. Hogy mi az, a mi nem csak a magyar kormányt, hanem egyáltalán minden kormányt oly országban, a hol selyemtenyésztés van, egyenesen reá kényszerít, hogy a selyempeték épségéről mindenkép gondoskodjék. Az én igen t. képviselőtársamnak csak az áll szeme előtt, hogy ő osztogathasson petéket, ha neki petéi vannak, hogy ő azokat a szegény nép közt jótékonyságot gyakorolva szétoszthassa. Elhiteti magával, hogy ez a legbiztosabb út arra, hogy ezen fejlődő ágat emelje. De felhívom a t. képviselő ur figyelmét a következőre. Lehet szívesen látni vendéget a háznál, lehet valódi magyar vendégszeretettel megvendégelni, de ha a kamarában, a hol az ételnemííek tartatnak a patkány mér égből belekerül valami az eledelbe, a legnagyobb vendégszeretet mellett, is meg fogjuk ölni a vendéget. T. ház! Én mondhatom, fájdalmasan tapasztalom, hogy a magyar törvényhozásban mindig rendszeresen ignoráltatnak egyes képviselők által oly dolgok, melyek igen sok érdemes tudósnak nagy fáradtságot okoztak, a mig felderítették és 10
