Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-88

74 SS orseágos ülés márczins 5. 18SS. melyekről kétségtelen, hogy a valóságban nem csak a tudomány, hanem az illető nemzetgazdasági ág javára történik. íme itt a példa előttünk. Tudjuk jól, hogy a selyemtenyésztést egyes betegség nagyon visszavetette nemcsak Magyarországon, hanem egyáltalán. Ez volt a muskurdin betegség, mely pusztított ép ugy Olaszországban, mint Franciaországban és megmérhetlen károkat okozott, mígnem találkoztak szaktudósok, a kik kimutatták, hogy penészgomba tenyész, mely megöli. A rationalis kezelés tehát ki volt mutatva. Meg kellett óvni az állatokat a penészgomba behatásaitól. Ezen betegség már egészen szünőfélben van, csak n'tkaságkép fordul elő. De az a pebrin, mely a baeiilusból ered, rendkívüli módon észlelhető veszély és visszavágja a selyemtenyésztést. Bocsánatot kérek, ha másutt egy Pasteur és mások foglalkoztak a dologgal és megtanítanak, hogy míkép ismerhessük fel a petéket és ha az állat meg van támadva, hogy mi ezt ne használhassuk fel, azt valósággal nem értem. Gröndöcs Benedek t. képviselőtársam felszólalásában csak azon egyet vagyok képes helyeselni, hogy óva int attól, hogy azok a rendszabályok, melyek szükségessé válnak, ne vezessenek ( oniplieatiókra és oly bureaucratieus eljárásokra, melyek ezen művelési ágnál valósággal kikerülendők már azért is, mert az egészen helyes és correct, hogy épen a legszegényebb népség, mely ezen dolgokban legnehezebben igazodhatik el és a melynél már magában véve az a pár krajczáros bélyeg is óriási teher, melybe a folyamodás kerül, mindezektől megóvassék. De magam részéről határozottan helyeslem, hogy a selyemtenyésztés ép az által legyen minden meghátráltatástól megóva, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy csupán ép, jó, egészséges anyag adassék azok kezébe, kiknek rendeltetése, hogy ezen nemzetgazdasági ágat felvirágoztassák. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. képviselő ház! Méltóztassék megengedni, hogy mindenek előtt az előadó urat vegyem védelmem alá Hermán Ottó t. képviselő ur azon állítása ellenében, hogy kár volt jobban ki nem terjeszkednie mindazokra, a mik szükségessé teszik ezen törvény meghozatalát. Én bátran merek hivatkozni ugy az általam a törvényjavaslat mellé adott indokolásra, mint a bizottság jelentésére. Mindkettőben bőven kivim fejtve,hogy miért vált szükségessé ezen törvényjavaslat és hozzáteszem most azt is, hogy tekintve a selyemtenyésztés elterjedésének nagy fokát, a melyen jelenleg áll és a selyemtenyésztés eredményének is tetemes emelkedését évről évre, ugy hogy például mig a muít évben 70 és néhány ezer kilogramm gubó termeltetett, az idén már 120,000 kilogramm gubó termeltetik és a jövő évben 200,000 kilogramm gubó fog termeltetni. Ez tehát okvetlenül a tenyésztésnek tetemes növekedését bizonyítja. Mindamellett határozottan szükségesnek láttam a selyemtenyésztést oly óvó intézkedés és védelem alá helyezni, mely lehetetlenné tenné azt, hogy ismét ugy, mint az a 40 es években történt, egy általánosan elterjedt selyempetebetegség által a selyemtenyésztés lehetetlenné tétessék és azt hiszem, hogy ezen óvó intézkedést szükségesebb és jobb akkor alkalmazni, midőn fejlődésben van a selyemtenyésztés és nem később, midőn a selyemtenyésztéstől elkedvetlenednek a selyemtenyésztők, mint az a 40-es éyekben történt. A mi azon nehézségeket illeti, a miket Gröndöcs t. képviselő ur felemlített, azok tisztán képzeltek és nehézségek egyáltalában nem gördittetnek a selyemtenyésztés elé ezen törvényjavaslat által. Mert a mit Göndöcs képviselő ur mond, hogy minden gyermeknek és asszonynak folyamodni kell, abban tökéletesen téved. Senkinek folyamodnia nem kell sem irásbelileg, sem máskép, hanem vannak területenként biztosok, a kik faluról falura, házról házra járnak és mindazokat, kik eddig foglalkoztak a selyemtenyésztéssel és a kikről hiszik, hogy jövőre fognak foglalkozni, egyenesen megkínálják petével; a beváltásnál ők maguk irják össze a beváltandó gubók mennyiségét, súlyát, a beváltás legtöbb esetben magában a helységben történik. Igaz, hogy [centrális beváltó helyiség csak három városban van, Szegszárdon, Pancsován és Újvidéken, de azon ügynökök faluról falura j'árnak és megkönnyítik az egész selyemtenyésztés kezelését, ugy hogy "folyamodásról vagy más nehézségekről szó sem lehet és az egész dolog simán és a selyemtenyésztők legnagyobb megelégedésére és megnyugtatására folyhat le. Hogy beváltó hivatal legyen minden vidéken, azt magam is óhajtom, kivált ha a selyemtenyésztés az ország minden vidékére kiterjedne; de ma még nem vagyunk ennyire. Számos megyéje van az országnak a hol selyemtenyésztéssel egyáltalán nem foglalkoznak és számos oly megye, a hol oly csekély mértékben foglalkoznak a selyemtenyésztéssel, hogy a selyembeváltó-hivatal felállításának költségei sem térülnének meg. Miután nálunk arról i s kell gondoskodni, hogy az állam hozzájárulása túlságos nagy ne legyen, minden esetre ez irányban is takarékosan kell eljárni. A mi a gubók beváltását illeti, a mely a törvény szerint csak engedély folytán fogna eszközöltetni, természetes, hogy ezt az intézkedést felvétetni kívánom, mert általánosan ismert tény a t. ház előtt, hogy a petéket a kormáuy ingyen osztogatja, azok pedig meglehetősen nagy költséggel állíttatnak elő, minthogy a microscopisálás nagy költséggel jár és igy azon haszonért, melyet a kormány a tenyésztőknek ingyen nyújt, természetesen megvárja, hogy azon gubók a kormány