Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

85. ertságos ülés márcziu t. 1SS5. 55 szükségesnek arra nézve, hogy e szakasznál tisztán és világosan kijelentessék, hogy a kezdeményezési jog az alsóházat illeti, a felsőház jogköre pedig az fog maradni, a mi a múltban volt. Én tehát e szakaszra nézve a következő indítványt ajánlom elfogadásra: „a 13. §. egész elhagyatván, helyébe tétessék: Minden országgyűlési tárgyalás kezdeményezése a képviselőház hatásköréhez tartozó lévén, a felsőház jogköre továbbra is ugyanaz marad, a mi eddig a főrendiházé volt". (Elénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! {Halljuk!) Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy annyiban a közvetlenül előttem szólott képviselő úrral egyetértek, hogy vagy ki kell mondani, hogy van ott kezdeményezési jog és mire, vagy ki kell mondani, hogy nincs; de azt mondani, hogy a felsőház jogköre ugyanaz, a mi a főrendiházé volt, semmi szin alatt nem lehet; még pedig azért nem, mert abban meg már nincs igazsága a t. képviselő urnak, mintha a kezdeményezés jogának kérdése iránt a két ház közt soha kétely és szóváltás ne lett volna, mivel a főrendiháziak megadták ugyan magukat azon praxisnak, hogy a kezdeményezés az alsó táblánál volt, de azt soha sem mondták, sőt az ellenkezőjét igenis mondták sokszor annak, hogy náluk soha a kezdeményezés ne történjék, (ügy van! jobbfelöl.) Én tehát minden esetre a kérdés tisztába hozatalát szükségesnek tartom és arra nézve azután, hogy mi helyes, bármily tisztelettel viseltessem a 30-as évek regnicolaris deputatióinak véleménye iránt, azt hiszem, hogy azon vélemény nem lehet döntő arra nézve, hogy mit helyes cselekedni, mert azóta az egész törvényhozás rendszere megváltozott. Nekem épen az a meggyőződésem — a mit röviden ki fogok fejteni — hogy ép, mert parlamentarismus van, sokkal inkább lehet bizonyos dolgokban kezdeményezése a felsőháznak, mint lehetett volna más rendszer mellett. idők kívánalmai értelmében csak kívánatossá válandó hatáskör eddigi megállapítása megtartassék-e vagy ne? A t. minister ur több érvet sorol fel részint indokolásában, részint azóta is, hogy mik teszik szükségessé ezen kezdeményezési jogot megadni a felsőháznak is. Azt mondja, hogy a tanácskozás czélszerüsége kívánja ezt, hogy míg az alsóház működik egyéb dolgokban, a felsőháznak is legyen foglalkozási tere. Azt gondolom t. ház, hogy ez komoly érv gyanánt meg nem állhat ily fontos kérdéssel szemben. De a mai parlamentaris viszonyok közt a felelős kormányrendszernél fogva ugyan vegyünk egy esetet, hogy a t. kormány a felsőházhoz benyújt egy törvényjavaslatot, a melyet a felsőház visszautasít, mert hiszen a kormány nem bizonyos arról, miután a felsőház eredeti függetlenségében nem kormánypárti többség testülete, hacsak nem az a czélja a törvényjavaslatnak, hogy azzá alakíttassák, mondom, a kormány nem tudhatja a priori, hogy javaslata elfogadtatik-e vagy nem. Mi történik? A felsőház visszautasítja a törvényjavaslatot. Hát akkor eljő a kormány a képviselőházba és itt fogja azt benyújtani. Bocsánatot kérek, nem volna-e provocatiója és előidézése a két ház összeütközésének az ily eset, midőn azt mondja a kormány: megmutatom, bemegyek a képviselőházba, ottani többségemmel megszavaztatom és akkor majd ide fogok jönni újra megerősödve, a közvélemény által támogatva és meg fogom mutatni, hogy a nemzet közvéleményének lesz oly nyomása, hogy ti ehhez hozzá fogtok járulni. (Helyeslés a szélső halon.) Ez nem lehet-e mindennapi eset, mihelyt megadjuk ezen jogkört a felsőháznak? De én ezeket komoly érveknek nem is tartom. A fő itt az, hogy a képviselőháznak századokon keresztül meg volt ezen joga, a felsőház ezt nem is kívánta soha, nincs eset reá a törvényhozás működési körében, hogy kívánta volna; ha egyes esetek felmerültek, mint mondtam, azok ephemer félreértések lehettek, a mi kitűnt is rögtön, vagy egyes egyéneknek talán a közjog helytelen ismeretéből származó véleménye lehetett, de a helyes közjog alapján működő törvényhozás kebelében soha ez félreértés tárgya nem volt. Részemről tehát, miután már 1830-ban aregnicobiris deputatiók egyenesen kimondták azt — ugy látszik, a jövőre gondoltak, hogy talán jő egy idő, midőn az akkori statusok rendjének ezen joga veszélyessé váihatik — kimondták azt, hogy a hozandó törvénynek egyik szakaszában határozottan meg legyen jelölve az, hogy a kezdeményezési jog az alsóházé. Miután már itt kimondatott s annyival is inkább, mert a t. kormány, ugy látszik, e kérdést vitássá is teszi és a múltnak e tekintetben concret közjogi álláspontját kétségbevonja, részemről most már határozott kimondását vélem Azokat t. ház, a miket az általános vitánál elmondottam, ismételni nem akarom, de megvallom, sem Grünwald Béla t. képviselő ur fejtegetése, sem az előttem szólott t. képviselő uré az ellenkezőről meg nem győzött, mert igaz, a mit Grünwald Béla t. képviselő ur mondott, hogy a képviselőház ésafőrendiház jogköre egy és ugyanaz nem lehet, de ezen törvényjavaslat sem akarja egy és ugyanazzá tenni, hanem igenis mindazokat, a mik a politika folyamára a kormányzatra ép ugy mint a törvényhozás általános irányára döntő befolyással bírnak, meg akarja, tartani a képviselőháznak és csak azon kérdéseket hagyja meg kezdeményezhetőkül a felsőházban is, a melyekre nézve épen mint például némely igazságügyi és administrativ kérdések, melyeket kiemelni méltóztatott, sokkal helyesebb, ha a napi politika direct