Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

54 85. orsíágos ülés márcäsifis 2- ISSä. deményező jogának politikai érdekét s akkor reménylem, hogy a magyar képviselőház nem fogja az országnak azt a szomorú látványt nyújtani, hogy ő maga abdicál s lemond évszázadokon át gyakorolt fontos jogáról s maga csökkenti politikai súlyát és tekintélyét. Azért a következő indítványt vagyok bátor a t. háznak előterjeszteni. (Halljuk!) A 13. §-ból a következő szavak maradjanak meg: „a felsőház jogköre ugyanaz, a mi a főrendiházé volt", a szöveg többi része elhagyandó. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.J Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Hoitsy Pál jegyző (olvassa Grümcakl Béla módosítvúnyát). Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk!) Tudva van, hogy a törvényhozási czélszerüség szempontjából a két ház fentartását én is óhajtom; az is tudva van, hogy a létre hozandó reformnál a történelmi alapot megóvni kívánom és a reformot, ezen szempontból kiindulva, csak addig óhajtom terjesztetni, a meddig a jelenlegi viszonyok azt kivánják. De tovább menni részemről nem kívánok és a mint szigorúan ragaszkodom a főrendiház reformjánál a történelmi alaphoz, szigorúan óhajtok ragaszkodni a történeti alap egyéb követelményeihez, különösen e pontnál, mely a két ház jogkörét hozza kérdésbe, azon jogkörét, mely századokon át tisztán körvonalozta magát, ugy, hogy ha a főrendiház szervezetének, az ott résztvevő tagok minéműségének kérdése időnként vitássá is lehetett, de egy soha vitás nem volt, mióta a magyar országgyűlés működik s ez a jogkör kérdése, az, hogy minden kezdeményezés az alsóházé, a főrendiház jogköre pedig a hozzájárulás vagy visszautasítás, vagy mint a régi időben kifejezték: approbari — aut reprobari. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Épen az, mert a történeti szempontra súlyt helyezünk, teszi kötelességünkké, hogy a történeti fejlődés törvényeit s azon mérveket, melyek egy intézmény kiszélesítésének irányt adnak, szigorúan óvjuk. Bizonyára fontos ok volt arra, hogy midőn két részre szakadt a tanácskozó testület, az országgyűlési kezdeményezés maradjon az alsó táblán, a felsőtábla joga pedig legyen a hozzájárulás. És ha a múltban fennállottak ezek a fontos okok, most midőn a parlamentáris rendszer, a felelős kormányrendszer életben van, épen a mai idők szempontjából, ha még nem is volna igy és a múlt nem adna támpontot arra, hogy őrizzük meg a képviselőház jogát, a mai idők követelnék azt ugy kormányzási, mint törvényhozási czélszerüség szempontjából, hogy a képviselőház kezdeményezési jogát határoljuk s állapítsuk meg. Én az általános tárgyaiágnál beigazoltam azt, hogy a legrégibb múltban, mióta országgyűléseink két házban működnek, ez a kérdés tisztán állott mindig a két ház között és ha ephemer félreértések merültek is fel, azok nem is voltak egyebek, mint félreértések és azok rögtön megnyerték a kellő eorrectivumot. Én utaltam az 1708-iki országgyűlés példájára, hol a felsőház véletlenül, talán félreértésbőlbeküldöttaz alsóházhoz egy határozatot hozzájárulás végett és az alsóhág rögtön összeülvén és kimondván, hogy ez ellenkezik minden eddigi gyakorlattal és határozatot hozván, visszaküldötte azzal, hogy a felsőháznak kezdeményezési joga nincs és jövőre ettől óvakodjék: a felsőház nem is vitatkozott fölötte, teljesen elismerte és kimondta határozatilag, hogy csakugyan régi jog és gyakorlat, hogy a képviselőház határoz és a határozat hozzájárulás végett átküldetik; nemcsak kimondotta ezt az akkori felső tábla, hanem azt is, hogy jövőre irányadóul fogj a ezen felfogást tartani. Utaltam az általános tárgyalásnál a régi idők félremagyarázhatlan felfogására, maguk az országgyűlések felfogására is, midőn ezen kérdés a törvényhozói működés folyamában felmerült. Az 1790—i-iki regnicolaris deputatio véleményében, hol az országgyűlési tanácskozások sorrendje előírva és javaslatba van, kimondatott, hogy a képviselőház határoz és a határozat nuntium útján feküldetik, melyetafőrendiház vagy elfogad vagy nem, vagy módosítás végett visszaküldhet. Utaltam az 1830dki regnicolaris deputatio véleményére, mely egész terjedelmében olvasható és a két ház rendezését tárgyazza, mely egyenesen kimondja egy szakaszban, hogy a kezdeményezési jog az alsóházé és innen küldetik a határozat a felsőházhoz hozzájárulás végett. Es midőn ezen regnicolaris deputatio véleménye s indítványa felett külön véleményeket jelentettek be, még a legconservativebb Eötvös Ignácz is, kinek emléke sokak előtt élénk, elfogadta azon felfogást és elismerte, hogy az alsóház kizárólagos kezdeményezése régi jog és ennek igy kell lenni. Engedelmet kérek, ha 1790—l-ben, 1830-ban ily felfogása volt ]elesén magának az országgyűlésnek, 1885-ben oly hátraesést kelljen megérnünk, hogy egy fontos törvényhozási jog kör meghatározásánál mi a képviselőháznak, a nemzet képviseleti gyülekezetének a múltban még a rendek által megőrzött jogát most egyszerre feladjuk vagy vitássá tegyük? Csanády Sándor: Jogfosztás! Szederkényi Nándor: Azt képzelem t. ház, hogy e kérdés az országgyűlés jelen működésének valóban nem lesz soha fénypontja, mert hiszen nem arról van itt szó, hogy mi a főrendiházat a maga jogkörében mikép akadályozzuk vagy talán annak régi történelmi alapjait mikép ássuk alá, mikép semmisítsük meg, itt arról van szó, hogy a régi gyakorlat alapján és a jelenlegi elvek és