Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

84. orsaágos ülés febnár 28. 1S85 4Í sága nem következik; ebben azt gondolom, mindnyájan egyetértünk. A mi pedig előttem szólott t. képviselőtársamnak azt a — hogy ngy mondjam — naiv észrevételét illeti, (Mozgás jobbfélöí) igenis, naiv észrevételét illeti, hogy hiszen az a módosítás nem ellenkezik a szöveggel, hanem annak javítását képezi : erre én azt mondom, hogy az a szöveget positiv tartalmának legnagyobb részétől megfosztotta és igen helyesen fosztotta meg. Mi az értelme ennek a szövegnek t. ház? A benne fekvő és a szövegben kifejezett értelme csak egy, tudniillik az, hogy azon horvátországi örökös főurak, kik Magyarországon birtokkal nem birnak, nem ugy mint eddig történt, minden ügyben birnak szavazattal,hanem jövőre csak a Horvát- ésMagyarország közti közös ügyekben. Ez a szakasznak positiv tartalma. T. képviselőtársam módosítása pedig ezt egyenesen ki akarja töröltetni, tehát egyenesen a szakasznak egyik főalkatrészét akarja megszüntetni. Megmarad ugyan a szakasznak másik alkatrésze, tudniillik az, hogy a dignitariusok mint eddig- szavaznak mindenféle ügyekben, valamint hallgatás lévén itt Horvátországnak választott tagjairól, azok szoríttatnak azon ügyekre, melyek Horvát- és Magyarország közt közösek; de nem szabad azt mondani, hogy nem ellenkezik a szakasz egyik ib'tartalmával az a módosítvány, mely azt ezélozza, hogy a szakasz e főtartalmát abból kitörülje. Ennyire tehát világosan téves jelleget adni felszólalásának nem lehet. (Igaz! Ugy van!,balfelöl.) A mi már magát a módosítvány érdemét illeti t. ház, igaza van a ministerelnök urnak, ugyanazt a módosítványt megtettük a bizottságban is. Gr. Tisza Lajos: Láng Lajos tette! Szilágyi Dezső: De akkor a ministerelnök urnak ezzel a szives készségével nem találkoztunk. {Ellenmondás jobbfelöl.) Magára hivatkozom, hogy a ministerelnök ur ragaszkodott a szakaszhoz, ámbár azt mondotta, nem helyez reá lényeges súlyt. Ez tehát talán egy kis intés volt a saját párthívei számára^ ha ellenkező nézetben lennének, (Helyeslés balfelöl. Ellenmondás jobbfélöí) de a magam részéről leghatározottabban emlékszem, hogy a ministerelnök ur fentartotta a szakaszt és'az'abban kifejezett azon alapelvet, melyről most azt látjuk, hogy azon ritka esetet értük el, mikor a ministerelnök urat sikerült ebben a parlamentben oly dolog iránt, mit a bizottságban fentartani kivánt, capaeitálni. Sajnáljuk, hogy nem mi szólaltunk fel először, (Derültség jobbfélöí. Félkiáltások: Ez bántja önöket!) mert akkor ezen dicsőség, melyet kétségkivül sokra becsülünk, minket illetett volna. Hanem ugy látszik, hogy önök ezt nagyon sajnálták volna és ezért igyekeztek — meglehet bona fide, mert praecedensre hivatkoztak — bizonyos ürügyek alatt a felszólalásban élénkbe kerülni, a miért különben nem neheztelünk, de a szabályok megsértése miatt igen és azért, hogy nem nyíltan és EÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. V. KÖTET. egyenes utón történt ez; és esak azt kívánjuk, hogy legyenek majd a köTetkező módosítványaink oly szerencsések, hogy a ministerelnök urnái az a ritka eset ismétlődjék, midőn sikerül őt meggyőzni arról, hogy a mit proponál, helytelen. (Helyeslés balfélöl. Ellenmondás jobbfélöí.) Tisza Kálmán ministerelnök: T, ház! Megvallom, némi meglepetéssel láttam, hogy akkor, midőn a dolog lényegére egyetértünk, ily éleskedéssel támadtatunk meg; de kénytelen vagyok kimondani, hogy legalább az, a mi ürügyről és kerülő utakról mondatott, semmi néven nevezendő alappal nem bir. Ezen módosítvány meg lett állapítva körülbelül egy héttel ezelőtt a nélkül, hogy nekem legalább arról, hogy a képviselő urak akarnak tenni módosítványt, az utolsó perczig tudomásom volt volna. Szilágyi Dezső: Hiszen a bizottságban előfordult! Tisza Kálmán ministerelnök. Engedelmet kérek, a bizottságban előfordulhatott valami, a mi itt nem fordul elő és a bízottságban nem fordult elő valami, a mi itt előjön. Ez, gondolom, nem döntő argumentum. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A másik, igenis, ismétlem, a mit először is mondottam és a bizottságban is kifejtettem, miért nem nyugszom bele, de kifejtettem azt is, hogy ha a másik nézet mellett fontos indokok szóínak, azt sem ellenzem. Ez történt a bízottságban. Tehát engedelmet kérek, nem én magam rontottam le és nem én proponáltam a változtatást. És ha csak valaki nem akar mesterséggel hibáztatni, az be fogja látni, hogy ha valaki, a ki az indítványt tette és azt indokolta, azt mondja, hogy értem, érzem súlyát, nem ellenzem, hogy a másik elfogadtassák, az nem azt mutatja, hogy nem jelezte volna már akkor, hogy nem tesz kifogást azon másik szövegezés ellen. Egyébiránt a képviselő ur gúnyosan említette, hogy örül, hogy sikerült engem capaeitálni és másfelől még most is hangoztatta, hogy ez milyen ritka eset. Hát t. ház, rendesen jól meg szoktam gondolni, mit indítványozok és igen természetes, hogy nem nagyon gyakran sikerül, hogy capacítáljanak, mert ha valaki valamit jól meggondol, könnyen capacitálható nem lesz. Hanem azt meg azután csakugyan nem hiszem, hogy azért, ha valaki argumentummal capaeitál engem, gúnyt érdemeljek, a kinek máskor azt vetik szemére, hogy nem engedek soha semmiben sem. Ez —• bocsánatot kérek — nem méltányos, (Élénk helyeslés. Igaz ! Ugy van! a jobboldalon) de nem is vezethet oda, hogy capacitálható legyek, mert gúnynak utoljára senki szívesen nem teszi ki magát. Különben t. ház, azon indítvány, melyet Teleszky t. barátom tett, bocsásson meg az előttem 6