Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

4f S4. srac&gw ilét fsHmár 2S. 1SSS. szólott t. képviselő ur, a szakasz három elvet mondván ki, ebből kettőt érintetlenül hagy és csak is egyet akar megváltoztatni, hogy tehát egészben ellentétes, azt mondani nem lehet. De egyet tudok és méltóztassanak megnézni, hogy mindig, folytonosan, mióta a ház szabály létezik, az volt a praxis, hogy a kik a törvényt magát általánosságban elfogadták és a részleteknél valamely szakaszt nem egészen mellőzni, csak módosítani akarnak, mindig azon oldalról iratkoztak fel, a hol ma Teleszky képviselő ur feliratkozott. Sőt, ha próbálnám keresni a naplót, emlékezem egy esetre, nem tudom mikor, de volt eset, midőn igen sokan levén egy oldalon felírva, valaki, hogy hamarább szólhasson, az ellenkező oldalon irattá fel magát. {Igaz! Ugy van! jóbbfelől) mire ezért keményen megtámadtatott, hogy hogyan merte ezt cselekedni. Tehát ne méltóztassanak egy egyszerű, a praxisnak egészen megfelelő eljárásban, nem tudom , miért, valami sérelmet találni. Különben iiera tagadom, a naivitásnak jelét én is láttam; láttam abban, hogy Szilágyi t. képviselő ur bevallotta, hogy az egész baj abban rejlik, hogy nem ők tették arnódosítványt. (Élénk derültség jóbbfelől.) Sajnálom, mert ha tudtam volna — gondolom, sértésnek a naivitást nem veszi, (Mozgás balfeUl.) mert különben ildomos modorában nem alkalmazta volna ismételten — hanem csak azzal fejezem be szavaimat, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam, hogy ezen módosítványt tenni akarják és nem tudtam, hogy annyira nagy súlyt fektetnek reá: mert biztosítom, hogy az elsőség dicsősége az övék legyen, Teleszky barátomat felkértem volna, hogy ne ő tegye meg. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! A t. ministerelnök ur méltóztatott az én naivitásomra hivatkozni, ezért személyes kérdésben kérek szét. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur azt mondta, én egész naivon bevallottam, hogy az egész fájdalmunk csak az, hogy nem innen jött a módosítvány és ha tudta volna, hogy mily örömet okoz nekünk azzal, ide engedte volna nekünk az elsőséget. Hát t. ház, a mi ennek az állításnak első részét illeti, az egyszerűen tévedés, nem akarom mondani, ferdítés a ministerelnök ur részéről: mert én azt nem mondtam, hanem a mit kiemeltem, az, hogy a házszabályok természetes értelme szerint —• ezt az oldalt megillető jogot, hogy elsőnek nyilatkozhassak, tekintet nélkül a módosítvány tartalmára — helytelen praxissal megszüntették. (Ellenmondás jobbfelöl. Ugy van! balfelől.) Ez két különböző dolog. (Ugy van! a baloldalon). És jövőre bátorkodom arra kérni a t. ministerelnök urat. hogy jó szivét szívesen veszszük ugyan, de azt még nélkülözheíjük;hanem azután igazságosságát a szavakidézésében, azt már jövőben nagyobb mértékben fogjuk kívánni, mint most az én felszólalásommal tette. Tisza Kálmán ministerelnök :T. ház! (Halljuk ! Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Én nem szavakat idéztem, hanem azon impressiót, melyet a felszólalás reám tett; és hogy nem egyedül vagyok, a kire ezt az impressiót tette, arról jótállok. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) B. Lipthay Béla: T. képviselőház! (Felkiáltások: Eláll! Halljuk!) A házszabályok 146. §-a értelmében kérek szót. Nem szükséges, nem is szabad újból taglalnom t. ház, hogy mi nem anynyira azon momentumra fektettük a fősúlyt, hogy az indítvány előttünk elvettetett — ha méltóztattak e kifejezést elfogadni — hanem igenis a fősúlyt arra fektettük, hogy a gyakorlat és a szabályok megsértettek ; már pedig a szabályok épen azok, melyek a kisebbségnek biztosítékot szolgáltatnak a többség túlkapásai és hatalmaskodása ellen. (Ugyvan! a baloldalon.) Ezért nyilatkoztam én is, erre fektettem a fősúlyt s fektetem ez alkalommal is, kérve az igen t. elnök urat, hogy épen szabályokra hivatkozva, kegyeskedjék nekem kitüntetni azt, vájjon az eljárás igazolása iránt szabad-e nyilatkozni, igen-e vagy nem? Mert itta házszabályokban benne van az, hogy a napirendet indítványozni lehet, személyes megtámadásra, szavainak elferdítése miatt felszólalni lehet, de azon jogozímet, melylyel t. képviselőtársam élt, tudniillik az eljárás igazolása czímét, én ezekben a szabályokban nem találtam. Kellett pedig nekem ezt kiemelnem, mert épen akkor, mikor a házszabályok és gyakorlat megsértése ellen felszólaltam, mindjárt közvetlenül ezután egy másik iiy eset következett be s ugyanezen második sértés is, mely a házszabályok szavaival világosan ellentmond, szintén megtorlás nélkül maradt. Tisza Kálmán ministerelnök: (HaUjuk / (Halljuk!) Engedelmet kérek t. ház, ne méltóztassék erre a térre vinni a dolgot. Teleszky képviselő úr épen azért, mert a házszabályok ezen speciális dologról nem szólnak, engedelmet kért a háztól, hogy szólhasson, (Ugy van! jóbbfeUT) épen ugy, mint akár hány más esetben a túlsó oldalon ülő uraknak ily esetekben sokkal gyakrabban megadatott a ház által az engedély. Ne méltóztassék tehát ebből házszabálysértést formálni. (Helyeslés. a jobboldalon.) Elnök: T. ház! (HaUjuk! Halljuk!) Kötelességem, mint a ház elnökének a fenforgó kérdésekre nézve két irányban nyilatkozni. (Halljuk!) Az mondatott egyfelől, hogy Teleszky István képviselő úr második felszólalása alkalmával ismét hibát követett volna el. Erre nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Teleszky képviselő úr a ház engedélyét kérte a nyiiatkozhatásra. Erre nézve én nem tettem föl a kérdést, mert igen jól méltóztatnak tudni, hogy ebben a házban bárki,