Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

84. országos ölés február 28. ISSő. 27 hogy az igen t. ministerelnök ur, ha ezen törvényjavaslat valamikor — hogy mikor, nem tudom — meg lesz szavazva a fórvényhozás mindkét faetora által, legyen szives akkor azon mozzanatot is figyelembe venni, nehogy talán, a mit ő bizonyára nem akar, az a szemrehányás emeltessék, hogy ép ugy, mint nem akarjuk, hogy egy politikai párt oecupálja egészen — mint ezt Ugron Gábor képviselő nr a minap igen helyesen kifejezte — hogy egy politikai párt oecupálja egészen a koronát, ugy fel ne hangozzék valamikor az a vád, hogy csak egy uralkodó faj és nemzetiség foglalta le a koronát, hanem hogy a korona az ország polgárainak jogegyenlőségét e tekintetben is, habár csak csekély mértékben is, érvényre is juttatni hajlandó. Ha az igen t. ministerelnök ur ily értelemben fog cselekedni, akkor el fogja érni a t. előadó ur is főóhaját és kívánságát, a melyben vele teljesen egyetértek és a mely abban áll, hogy az, a mi kiváló erénye és dísze és magyar nemzeti — hozzáteszem állami — szempontból legfőbb dicsősége és büszkesége volt a régi főrendiháznak, változat lannl menjen át utódjára, az új felsőházra, mert csak igy lehet reményünk, hogy újabb századokon át hasonló szolgálatokat tegyen nemzetünknek. Ezzel az óhajtással bezárom beszédemet. Gr. Keglevich István: T. ház! Midőn a 6. szakaszhoz egy módosítványt vagyok bátor be- 1 terjeszteni, legyen szabad azt röviden indokolnom, ] a javaslat 6. szakaszának szövege a kineveztetésre I nézve jelzi azon kereíet, azon teret, a melyen szerzett érdemek azon reménységre jogosítnak, hogy ! a korona felsőházi tagságra nevezi ki az állampolgárokat; jelzi e kifejezéssel, hogy: „a közélet bármely ágában szerzett érdemek". Én, t. ház, e kifejezést túlságosan tágnak látom és nem kívánom a kormánynak hatalmát annyira kiterjeszteni, hogy ezen általános kifejezéssel jelezzem azon teret, melyen az érdemek szerzendős. Magától értetik, hogy midőn azt mondom: kormány, nem a jelenlegi, hanem a mindenkori kormányt értem. A „közélet" kifejezés — ismétlem— túlságosan tág. Én jelezni is kívánnám az irányt és praecisebben körvonalozni a keretet, a mely itt contempláltafik. Volna pedig ez kifejtendő négy irányban. E négy ág elseje volna: az állami szolgálat, másodika a közművelődés, harmadika a közgazdaság és negyedike a törvényhozás tere. Azt hiszem, felesleges, hogy ez ágak elsejét és másodikát bővebben indokoljam. A harmadikra azonban megkívánom jegyezni, hogy azt nézetem szerint nem akként kellene felfogni, hogy mindazok, kik a közgazdaság terén feltűntek, az által, hogy a földímvelés, ipar vagy kereskedelem terén nagy vagyont bírnak, vagy szereztek s azt jól kezelték, az által jogot formálhatnak, vagy reményt táplálhatnak a felsőházba való kineveztetésre. Hanem az érdemet akként kívánnám felfogni, hogy például a földművelés terén azok, kik nemcsak saját érdekükben működtek, hanem egy egész vidék mezőgazdasági viszonyaira döntő befolyással voltak ; az ipar terén, kik egy egyes iparágnak felvirágoztatása által, esetleg valamely állami probléma megoldása által, a kereskedelem terén, a kik a kereskedésnek új lendületet adtak s e téren általános érdemeket szereztek, azok jussanak be a felsőházba. A mi a 4-ik ágat, a törvényhozást illeti: az ellen semmi kifogásom sem lehet, hogy azok, a kik hosszú éveken át a törvényhozási működésben érdemeket szereztek, a felsőházban kineveztessenek. De egyáltalában nem kívánnám azt ugy értetni, hogy — mint ez többfelől hangoztatott — azok, kik például háromszor meg voltak választva, vagy 9 éven át voltak képviselők, ezáltal a felsőházi tagságra jogot szereznének. Ez, azt hiszem, tulmenne a határon. Nézetem szerint a kormányra kellene bizni azon egyének kiválasztását, kik nem esak éveken át tartó, hanem kiváló tevékenységük következtében érdemeket szereztek arra, hogy a felsőházban független szavazat által az itt szerzett szakértelemet érvényesítsék. E négy kathegoria volna nézetem szerint, melybe felölelhető volva mindazon érdem, mely a felsőházi tagságra valakit jogosulttá tehet. E kathegoriák körvonalozása által legalább irány adatnék a kormánynak azokra nézve, kiknek esetleges kineveztetését legalább én részemről nem tartora kívánatosnak. Ezek volnának — határozottan kimondom már most. bár egy későbbi szakasznál ismét fogunk e kérdéssel foglalkozni — első sorban azon főrendi tagok, kik jelenleg, ha a eensus elfogadtatik.. ideiglenesen elesnének e joguk gyakorlásától. Nehogy ismét félremagyaráztassam itt és félreértessem amott, kimondom, hogy magától értetődik, hogy nekem ép ugy, mint a szabadelvű párt bármelyik tagjának sohasem j'utott eszembe, hogy egyes osztályt, legyen az főnemes vagy nemes, kizárni akarjak, hanem igenis praeeisirozni akarjuk azt, hogy e tekintetben nem kívánunk kiváltságos állást adni az egyiknek és nem kívánjuk kizárni a másikat. Az a mágnás, a ki jelenleg a eensus elfogadása esetében elesnék jogának gyakorlásától, helyesen kinevezhető lesz életfogytig akkor, ha a jelzett kathegoriák valamelyikében érdemeket szerzett. Ellenben, hogy a mágnások, valamint azon osztály tagjai és e tekintetben Szilágyi Dezső t. képviselőtársammal tökéletesen egyetértek, mely osztályt ő plutocratiának nevez, csak azért, mert nagy vagyonnal birnak, azt fentartják és nagyobbítják, már a felsőházi tagságra jogosultsággal bírjanak: ezt nem találnám kívánatosnak, ha csak különben a jelzett érdem kathegoriák egyikének 4*