Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-104

318 1U4. orsxágos ülüs április 10. !88». képviselőház előtt azon feladat áll, hogy a főren- j dek által tett ellenjavaslat felett határozzon, min- j dig az a kérdés, vájjon a főrendek óhajtása legyen-e j törvénynyé, vagy a képviselőház megállapodása? így van ez rendes körülmények közt és ha rendes, normális körülmények közt volnánk e kérdés vitatásánál, egy perczig sem haboznám kijelenteni, hogy én teljes készséggel hozzájáru­lok a főrendek által tett módosításokhoz ; mert szemben a képviselőház határozatával, azon módo­sításokban véleményem szerint jelentékeny javu­lás van Jelentékeny előnynek tekintem azt, hogy a kinevezettek száma leszállittatott, mert a 150—160 kinevezett tag mellett, a főrendiház valósággal kinevezett peer-kamarává változott vulna át, a mely minden lehető forma közt a legrosszabb. Előnynek tartom különösen azt, hogy elesett a peer-schubnak azon valóban monstruosus rend­szere, melyet az eredeti javaslatban a t. minister ur magának kieszelt s a képviselőház elfogadott. Előnyösnek tartom azt, hogy elesett a főrendiház kezdeményezési joga, melyet én ezen módosított alakban sem tartok elfogadhatónak. Ez alkalommal azonban t. ház, nem vagyunk rendes viszonyok közt, azon pactálások következ­tében, melyek teljesen megváltoztatták e kérdés­ben a helyzetet. Most már nem az a kérdés, hogy a két javaslat közül melyik váljék törvénynyé, hanem az, hogy vagy elfogadtatnak a főrendiház által hozzánk küldött módosítások vagy egyáltalán marad a status quo. S én e szerint nem vagyok azon kényszerhelyzetben, hogy rászavazzak a főrendiház által beküldött javaslatra, melyet nem tartok jónak, daczára annak, hogy jobb mint a kép­viselőház javaslata, hanem kijelentem, hogy sem az egyiket, sem a másikat el nem fogadom (He­lyeslés a szélső baloldalon) és inkább azt óhajtom, hogy maradjon meg a status quo és pedig először azért, mert ezt mindkét szóban forgó javaslatnál jobbnak tartom, másodszor azért, mert ez sokkal könnyebbé teszi azt, hogy mihelyt a kellő idő beáll, ha a szükséges faetorok meglesznek és oly személyek lesznek, kik kellőleg tudják majd ezen nagyfontosságú reform ügyét kezükbe venni, sok­kal czélszerübben lesz a reform keresztülvihető. Hogy miért nem találhatok megnyugvást a főrendiház módosításaiban, legyen szabad azt né­hány szóval indokolni. (Halljuk!) A főrendek elfogadták a 3,000 frtos censust s ez által összezsugorították a főrendiházat egész­ben, de számszerint különösen azon osztályt, mely­ről elismertetett a ház minden oldaláról, hogy óhaj­tandó, miszerint az ezentúl is nagy mértékben vegyen részt a főrendiházban. Tudvalevő, hogy a 3,000 írt eensus mellett 200—220-an születési jogon a főrendiházban fognak maradni. De ezeknek jelentékeny része nem tekinthető a főrendiház actív tagjainak, mert le kell számítani a főher ez egeket, azokat, kik a diplomatiáuál és a közös hadseregben vannak, az absentirozókat, kik leginkább ezen kathegoriába tartoznak; le kell számítani az öreg urakat, általában azokat, kik nem szoktak részt venni a főrendiház tanácskozásaiban, ugy hogy eensus mellett megmaradt főrendi activ tagok számát talán 100-ra sem lehet tenni és ez igen nagy hátrány magának azon osztálynak részére, mely magáévá tette ezen javaslatot. Addig, mig az aristocratiának 7—800 tagja volt jogosítva a főrendiház tanácskozásaiban részt venni, az összes intelligentia, mindenki, a ki hivatást érzett magában, befolyását érvényesít­hette a törvényhozásban. Nagyon természetes, hogy az intelligentia sokkal kisebb része fog most kikerülni azon osztály részéről, mely ép ez alkalommai még ink?bb akarta túlnyomó befolyá­sát biztosítani. Igaz, hogy elfogadták a főrendek azon intézkedést, hogy azok közül, kik elvesz­tették személyes szavaz;;ti jogukat, ötven tag választassák egyszer és mindenkorra: ámde azt hiszem, hogy ez által a bajon, melyet jelezni bátor voltam, segítve alig lesz. Nem lesz először is azért, mert azt hiszem, hogy azon igen t. fér­fiak, a kik társaik által nyújtott ezen kegyelem morzsáiban részesülnek, talán nem is fognak nagy kedvet érezni magukban arra, hogy abban része­süljenek. Minden esetre nyomasztó lesz rájuk nézve azon tudat, hogy ők olyanok, mint a mada­rak közt a hosszúlábúak, a gázlók azon bizonyos osztálya, melyre nézveconstatálta a természetrajz hogy veszőfélben vannak. A ministerelnök urnak, midőn az eredeti javaslatot concipiálta, teljes oka volt azt kívánni, hogy a mágnások száma redueáltassék, mert miután ezen terv szerint a súlypont egyenesen a kinevezettek körébe lett volna áthelyezendő, azoknak, kik ezt akarták, igenis érdekében állt a született tagok befolyását csökkenteni. De nem is lett volna tanácsos oly nagy számban meghagyni a születési jogon ott ülő tagokat, mert ez által a főrendiház létszáma igen nagy | lett volna. Ez az indok a főrendek részéről egyáltalában nem forgott fenn, azért részükről azt, hogy elfogadták a 3000 frtos censust és ez által összezsugorították ugy saját, mint általá­ban a főrendiház létszámát, indokoltnak nem tartom. De helytelennek tartom a főrendiház conceptióját már azért is, mert abban aránylag a főrendiház tagjainak összes számához még nagyobb lesz az egyházi elem, mint volt eddig, daczára annak, hogy a czímzetes püspökök kimaradnak. Az eddigi összes létszámhoz képest az egyházi elem alig képezte a tagok 7 l0 —Vis-ed részét, ezután V 5 —Ve részét fogja képezni. Nem tartom szerencsésnek a eonceptiót azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom