Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-104
104. «rgzág«g ülés április 1$. 188S. 319 szempontból sem, mely itt mint különös fontossággal bíró jeleztetett, hogy tudniillik szükséges minden áron, hogy a főrendiház jövőre egy kiszámítható testület legyen. Épen a kiszámíthatóság , a stabilitás szempontjából van egyenesen beleoltva a főrendiházi javaslatba szerintem a legnagyobb fogyatkozás. Mert lehet-e kiszámíthatóvá, stabilissé tenni egy oly testületet, mely azonnal folytonos változásnak lesz kitéve, mert mig egyrészről a kineve^.endők száma 20-szal szaporodik, a választott mágnások száma 50-nel fogy, ugy hogy 70 tagsági hely lesz alávetve a folytonos változásnak. Általában nagyon csudálatos t. ház az, hogy ma megalkossunk valamit, de nem azért, hogy megmaradjon, hanem hogy azonnal változat alá essék. Ha jónak tartották a főrendek azt, hogy a 3,000 frt censussal biró tagokon kivül legyen még 50 tag azon osztályból: miért nem akarták ezen intézkedést állandósítni, ha pedig azt tartják, hogy elég lesz az a 220 tag, miért engedik meg, hogy 50 neí több legyen ? Mi ok forog fenn arra, hogy a mi ma jó, később nem az, vagy megfordítva. Általában azt hiszem t. ház, hogy arra, hogy törvényhozó testület kellően működhessék, mellőzhetlen szükség, hogy az homogén elemekből álljon s meg legyen az a kellő compactság, mely nélkül eredményt várni nem lehet. Az a testület, a melyet a főrendiház javaslata előállít, oly quodlibet, oly mixtúra compositum, melyre a példabeszéd azt szokta mondani, hogy olyan mint ha vasvillával volna összehordva. Ott van a születési elem még inkább kiélesített jelleggel, mint eddig. Ez képezné hát a függetlenséget, a mely a törvényhozó testületnek főkelléke. De ott van azután a elerus aránylag még nagyobb contingensben, mely vallási kérdésekben az országon kivül levő tekintélyre támaszkodik és attól függ, belügyi kérdésekben pedig feltétlenül szokott a tényleges hatalomnak engedelmeskedni , tehát a függetlenségnek ép ellenkezője. Ott van továbbá a kinevezetteknek kathegoriája, melyekből 30, illetőleg 50-et a főrendek is bevettek. Ezek rendeltetésük és eredetüknél fogva a deniocratia képviselői és igy természetszerű antagonismusban vannak a főrendiház nagyobb alkatrészével, az aristocratiával. Ott van a protestánsok új csoportja, a mely voltakép csak azért van ott, hogy tüntetni akartak általa a jogegyenlőség mellett, mely azt hiszem, sokáig nem fog magáhozjönni a bámulatában afelett, hogy mit keres ezen idegen társaságban és elmélkedni fog ez a felett,hogy mit keres Saul a próféták között? Mindezek t. ház, oly divergens elemek, melyeket compact testületté összegyúrni, melynek egyöntetű jelleget adni sohasem lehet. Az ily testülettől nem lehet várni.hogy ott a pártok politikai nézetek szerint alakuljanak. Lesznek bent csoportok, melyek majd egymással farkasszemet fognak nézni vagy pactálni fognak, úgyis a pactálás eredendő hímében fogantatott az egész új főrendiház — hanem, hogy egy ily testület képes legyen azon magaslatra felemelkedni, melyen magasztos hivatásának megfelelhessen, abban kételkedem. Ha mindezekhez hozzáveszem azt, hogy a főrendek is meghagytak 30-at, illetőleg 50-et azon elemből, melyet én különben is kizárni akartam és ha hozzáveszem azt, hogy kizárták a főispánokat, kiknek bennléte nélkül históriai alapon álló főrendiházat nálunkMagyarországon képzelni valóban alig lehet és a kiknek kimaradása által elesik a főrendiházból az ott ép legszükségesebb szakértelemnek, a közigazgatásban való gyakorlottság igen jelentékeny contingense; ha mindezt — mondom — tekintetbe veszem: én határozottan oly véleményben vagyok, hogy a főrendek által concipiált új ház sokkal rosszabb helyzetet fog teremteni, mint a jelenlegi status quo, ámbár elismerem, hogy a mostani főrendiháznak vannak fogyatkozásai, gyarlóságai, de azt hiszem, hogy ezeket igen könnyű volna eltávolítani, hogy lehetne a reformot minden nagyobb convulsio nélkül keresztülvinni. De minden esetre könnyebb lesz a helyzet a főrendiház reformjára nézve, ha megmarad mostani alakjában, mintha időközben ezen új alkotás jön közbe, miután nem lehet kételkedni abban, hogy ilyen fontos dologban organisálni és reorganisálm* és folytonos kísérleteket tenni egyáltalában nem lehet. Ezeket kívántam megemlíteni t. ház, mint a dolog érdeméből vont okokat arra, hogy mért nem fogadom el a főrendek által leküldött törvén} 7 ] avaslatot. De van egy másik ok is, a miért azt el nem fogadhatom és ezen okot merítem azon sajátságos viszonyokból, a melyeket említeni már bátor voltam. Tudvalevő dolog t. ház, hogy a javaslat, mely előttünk áll, pactáläsnak eredménye, pacíálásnak egyrészről a főrendiház vezérelemei, másrészről a t. ministerelnök ur között. Ennek a pactálásnak az volt az első következése, hogy a főrendek oly hatalmi állást foglaltak el a képviselőházzal szemben, hogy most már valósággal, mint egy győzelmes hadsereg, dictálják a feltételeket. Jellemzésre méltó volt az már a főrendiház utolsó tárgyalása alkalmával,hogy a méltóságos főrendek teljesen megfeledkeztek azon viszonyról, mely a törvényhozásnak két háza közt fennáll, mely szerint nekik nincsen initiativájuk és igy nem is tehetnek egyebet, mint azt, hogy tárgyalják a képviselőház által hozzájuk felküldött javaslatokat ; igenis vessék el általánosságban, ha nekik az ugy tetszik, módosítják, tegyenek arra nézve javaslatokat, de hogy ők egy önálló javaslattal álljanak elő és azt küldjék le a képviselőházba. ez nézetem szerint formahiba és ebben nézetem
