Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-103

108. országos ülés április 14 1885, 3Q1 Hoitsy Pál jegyző (olvassa). Baross Gábor államtitkár: Nem tudom t. ház. vájjon méltóztatik-e kívánni; de azt hiszem, hogy az elleninclítvány oly fontos, hogy unnak tárgyára röviden kiterjeszkedni czélirányos lesz. (Halljuk! Hallak!) Először is, t. képviselőház, osztozom a képviselő ur azon nézetében, hogy ez a törvényjavaslatnak oly sarkalatos rendelkezése, hogy azon esetre, ha ez megváltoztatnék, azaz, ha a személyazonosság igazolásának kötelezettsége elejtetnék: akkor a törvényjavaslat több rendelkezése is át lenne alakítandó, szóval egyszerűen vissza kellene vonni az egész törvényjavaslatot. Erre pedig azt hiszem, semminemű ok nincsen, Általánosságban meg kívánom jegyezni, miért kívántatik a személyazonosság beigazolása majdnem minden törvényhozás által. A személyazonosság beigazolás) azért kívántatik, hogy egyfelül akár a kezelésnél, akár a máskép előforduló visszaéléseknek az ellenőrzés által eleje vétessék. Már pedig az ellenőrzés lehetőségének a személyazonosság beigazolása egyik corrolariuma. A másik ok pedig a következő : A postabetétek bizonyos maximumig az államnak különös védelmében részesülnek ; igy például contempláltatik, hogy az 1,000 frton alóli hetét nálunk le nem foglalható, adókedvezményben részesül, a maximum még a hitelezővel szemben is védelemben részesittetik. Ha a személyazonosság nem igazoltatik, nincs kizárva az, hogy egy és ugyanazon betevő több könyvet szerezzen és nincs kizárva, hogy ezen könyvek mindegyikében a maximumot elérje, hogy birtokát a hitelezőktől elvonja; hogy ennek következtében oly visszaélések követtessenek el, melyek a postatakarékpénztári intézmény szellemével és azon feladatával, hogy a takarékosság iránti bizalmat és hajlamot felkeltse, mindenképen ellenkeznek. Már az általam előadott okok is oly nyomósak, hogy a személyazonosság igazolásától a magyar törvényhozás nézetem szerint nem tekinthet el. De t. képviselőház, arra nézve, a mit a t. képviselő ur a külföldre és Olaszországra vonatkozólag mondott, bátor leszek figyelmeztésül felolvasni az erre vonatkozó és tudomásom szerint alapos informatiókat, annak kimutatására, hogy a t. képviselő ur teljes tévedésben van. Mielőtt azonban ezt tenném, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az azonosság kimutatásának követelését nem a postai közegek iránti bizalmatlanságból vette be a kormány a javaslatba; nem állott a kormány és nem állottak a törvényjavaslat szerkesztői az utóbbi időben előfordult szerencsétlen események behatása alatt, mert ehhez hasonló eseteket minden állam posta-igazgatósága képes felmutatni; hanem e részben a minister ur igyekezett minden irányban minden lehető intézkedést megtenni és nem azért a messzemenő bizalmatlanságért, mely itt a házban tegnap is kifejezést nyert, hanem, mint a minister ur is kifejezte, már előre intézkedett és az 1885. évi költségvetésben már helyet foglal a felügyelők számának jelentékeny szaporítása, tekintettel »rra, hogy ezen intézménynek kilátásban levő behozatala következtében feladatuk fontos teendőkkel fog szaporodni. Nem az volt tehát az ok az azonosság igazolásának követelésénél, hogy a minister ur különös bizalmatlansággal nézett volna a közegek működése elé, de ismételem, hogy a betevők érdekében történik, hogy a magyar törvényhozás a külföld példája után szintén megköveteli az azonosság igazolását. A pénzügyi bizottság csak azon helyes módosítványt tette, hogy miután törvény útján nehéz elérni a visszaélések kikerülését, a törvényben csak az elv mondassék ki, az alkalmazás szabályozása a minister re bizassék. De mit mond erre nézve egy olasz törvény ? Az olasz ministeri rendelet első szakaszában kimondja, hogy: „Una stessa persona non piti possedere piu d'un librettó." Az olasz törvényhozás elfogadta a maximumot, agy mint a minimumot. A hollandiai is elfogadta, csakogy az üzletet kiterjesztette és mindkettő oly könyv megszerzését is lehetővé tette, mely nem esik azon posta-takarékpénztárak szabályzata alá, melyek alá a maximalis kamatozó tőke esik. Például a német törvényjavaslat két könyvecske megszerzését teszi lehetővé, egyik a betéti könyvecske, a másik olyan, mely kamat minimum és maximum alá esik, tehát kamatoztatik posta- takarékpénztárilag, tehát jogvédelme és előnyei olyanok, melyek nálunk is contempláltatnak. Az osztrák képviselőház, illetőleg a kormány indokolása e kérdésre is kiterjeszkedik, mint mi kiterjeszkedünk minden részletében és mit mond az osztrák törvényhozás, mely Angliában tanulmányozta tta e kérdést *? Angliában annyira scrupulosusok a betevő személy azonossága tekintetében, hogy külön ' declaratio aláírását követelik, fel ruházva mindazon intézkedésekkel, melyek nálunk is szokásosak, ha valaki tud, vagy nem tud irni. Ezen declaratio kiadatik és hitelesíttetik és a leszámolásnál még magával az intézettel szemben is ellenőrző documentum. Tehát a gyakorlat azt mutatja, hogy Angliában, melynek területén leginkább fordulnak elő az,on elemek, melyek ezen intézetekhez fordulnak, a legkisebb apróságig menő részletességgel féltékenyen őrzik a személyazonosság igazolását és ott semmi fennakadás nincs miatta. Az osztrák indokolás ezeket mondja : „Die Befürchtung, dass durch den verlangten Identitätsbeweis der Staat Gefahr laufen würde,