Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-103

298 ,0J- országos ülés április 14 1885. be; az egyik Enyedy Lukács képviselőm részéről, a ki a szöveget módosítani kívánja, mely szerint az intézet megszűnése esetében a törvényhozás által kijelölendő nemzeti közezélokra fordíttassák a tartalékalap és az „államkincstár" szó helyett „állam" szó tétessék; a másik módosítást Göndöcs képviselő ur adta be, a ki a szöveget egészen újjal akarja pótoltatni. A kérdés tehát az lesz: elfogadja-e a ház a 9. §-t változatlanul a bizottság szövegezése szerint; igen vagy nem ? Ha ez nem fogadtatnék el, akkor először Enyedy Lukács, azután pedig Göndöcs képviselő ur módosítása fog szavazásra töltetetni. Kérem tehát azon képviselő urakat, kik a bizottság szövegezését változatlanul fentartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a szöveget változatlanul fenntartja és így a két módosítás elesett. Következik a 10. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a io. §-t). Hegedüs Sándor előadó: T. ház! itt a kamatfelemelés joga meg van adva a ministernek, de a leszállítási jog nincs megadva, ebből <XZ R' tévedés következhetik. hogy ha egyszer a minister felemelte a kamatot, azt többé 3 6°/o-ra leszállítani nem volna joga. Hogy ez elkerültessék, a 2. bekezdés végére a következő szavak volnának teendők : „valamint a. felemelt százalékot 3'6%-ig leszállíthatja«. Elnök í Szólásra senki sem levén feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, következik a szavazás. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 10. §-t az előadó ur módosításával elfogadni ? (Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a t. ház a 10. §-t az előadó ur módosításával elfogadta. Szathmáry György jegyző (olvassa a Göndöcs Benedek: T. ház! A n. g-nái ismét szerény észrevételem van, melyet minden esetre felemlíteni parancsolja lelkiismeretes meggyőződésem (Helyeslés) s parancsolja egyszersmind az, hogy a szegény népnek a takarékosságra példa nyujtassék. A kormány, midőn az 50 kr. betét után kamatot adni nem akar, akkor megvallom őszintén, nem megy jó példával elől Én azt óhajtom, hogy a kormány ne 1 forintnál kezdje a kamatozást, hanem 50 krajczárnál, a mely megfelel az 1 franknak, vagy márkának. Ezzel el lesz érve, hogy a szegény nép igy fog gondolkozni : beteszem az 50 krt, mert ennyit félre tudok tenni és 50 kr. után már kamatot kapok, ne heverjen tehát ládámban, nehogy elköltsem, betesz takarékpénztárba. De ha kamatot nem kap, akkor nem teszi be. Erre azt mondhatja a minister ur, hogy mily borzasztó nehéz a kamat kiszámítása és annak kezelése. Nyugodjék meg a minister ur, nem olyan nehéz az. Tessék Anglia példáját nézni, egy shilling után kamatot ad, | pedig azt nem fogja megtagadni sem az előadó ur, sem a kormány, sem a törvényhozó testület, hogy Angliában nincs a pénznek az az értéke, a mi nálunk van, mert ott több van és nem adnak annyi kamatot sem, mint nálunk; de ha az angol nemzet egy schilling után kamatot ad, a mely nem több, mint 50 kr., mi oknál fogva tagadjuk mi meg a szegény néptől 50 kr. után a kamatot ? Ez által a takarékosságot látom előmozdítva; a kormánynak jó példával kell előmenui. Ha ő az 50 krajezárra nem mondja, hogy az semmi, hanem 50 kr. után kamatot ad, ez a takarékosságra fog ösztönözni. Ezen körülményhez hozzájárul az is, hogy a gyermekek takarékpénztára már megvan, ha 50 kr. után kamatot kapnak, akkor nem lesznek a tanítók, a kik különben is el vannak foglalva a tanítással, kénytelenek az iskolai takarékpénztár vezetését kezelni, hanem a gyermekek is a postai takarékpénztárba tehetik be pénzeiket és igy a gyermekeknél is előmozdítjuk a takarékoskodást, a tanítóktól pedig nem vonjuk el az időt azzal, hogy ők egyszersmind takarékpénztári tisztségeket is viseljenek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát a sikkasztások!) Hallgassunk a sikkasztókról; vannak még becsületes emberek a világon, a mint a világ kezdetétől fogva mindig voltak és lesznek sikkasztok. Nincs oly törvény, nincs oly morál, mely ezeket megszüntesse, mert a becsület nem az egyes nemzetnek, nem a tömegeknek, hanem egyes embereknek a tulajdonsága. (Derültség.) Ezt csak mellékesen hoztam fel. Legyen szabad most az igen t. kormányt egész tisztelettel arra kérnem, hogy Anglia példáját követve, ne egy forintnál, hanem 50 krajczárnál kezdje meg a kamatfizetést. Tanítsa a népet a kisebb pénznemet is becsülni; tanítsa a népet a takarékosságra, isten meg fogja érte áldani. (Élénkderültség.) Én pedig arra kérem a t. házat, méltóztassék módosítványomat elfogadni. Egyet a három közül csak elfogadhatnak. (Derültség.) Szathmáry György jegyző (olvassa) .„A legkisebb elfogadható betétösszeg 50 kr.; 50 krajezáron aluli összegek azonban nem kamatoztatnak." Elnök: T. ház ! Szólásra senki sincs feljegyezve: ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Kemény Gábor, közlekedési minister; T. ház! Nem tagadható, hogy az egyéni felfogás kérdése az: vájjon mely ponttól fogva tartja méltónak a betett összeget valamely állam arra, hogy attól kamatokat számítson. Ezt illetőleg különböző intézmények vannak az egyes országokban. A t, előttem szólott tévedett, midőn Angliát hozta fel például e törvényjavaslattal szemben; mert ott nem egy, hanem két shillingtől, tehát egy franktól aranyban, kezdődik a kamatozás;