Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

102. országos ölés április 13. 18S5. 273 feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Rakovszky István előadó: T. ház! Azok után, a miket a közlekedésügyi minister ur kifejtett, igen rövid lehetek. Nem is venném igénybe a t. ház becses türelmét, ha a pénzügyi bizottság és annak jelentése meg nem táinacltatott volna a felszólalt t. képviselőtársaim által. Nevezetesen Horánszky Nándor t. képviselő ur egy egészen téves kiindulási pontból indult ki beszédének egyik részében, midőn azt vetette a pénzügyi bizottságszemére, hogy annak jelentése, a garantia alapját képező tőkék fixirozását, megállapítását azon okból kívánja, mert ez az osztrák-magyar állam vasúttársaság kölcsöneinek értékesítésére szükséges. Bocsánatot kérek, erről sem a pénzügyi bizottság jelentésében, sem a törvényjavaslat indokolásában, sem az én bevezető előadásomban szó sem volt. A fixirozás a garantia kérdésének rendezése, a kölesönnel semmi összefüggésben nincsen; ez egészen külön szempontból indokoltatott. De erre nem is volt szükség, mert az osztrák-magyar államvasut-társulatnak a vágvölgyi vonal kiépült részeire vonatkozó kötvényei amúgy is kibocsáthatók, mert ugy az 1882 : XLV., valamint az 1884: X. törvényczikk a biztosítékot kimondja, tehát a kötvények kibocsáthatók voltak e nélkül is. A kölcsön csak annak indokolására hozatott fel, hogy miért szükséges ezen új vonalnak magában véve csekély biztosítása. A fixirozás ellenben egészen más szempontból találtatott czélszertínek és pedig nem a vasuttársulat érdekében, hanem épen az állam érdekébői. Helfy t. képviselő ur szintén azt kérdi, hogy miért nem várjuk be a végelszámolást a garantia alapját képező tőke megállapítására. Abban igaza van a t. képviselő urnak, hogy az állam a fixirozásra kötelezve nincs és hogy ezzel a megállapítással, ha jónak látjuk, várhatunk továbbra is: de hiszen az, hogy e fixirozás már most megtörténik, nem is az osztrák-magyar államvasuttársulatnak nyújtott előny, hanem az államnak érdeke, hogy tisztába jöjjünk azzal, hogy ezen vonalakkal szemben miiyen teher fogja az államot, habár csak elvileg is, megilletni és az államra nézve czélszerübb ezen kérdésnek előre megoldása, mert a dolog természetében fekszik, hogy mentől továbbra húzódik ezen kérdésnek az eldöntése a forgalom növekvése mellett, annál nagyobb igényekkel, annál nagyobb befektetési kiad ásókkal és építkezési költséggel fog szemben állani az állam, mig ellenkezőleg ha egyszer fixiroztatott a tőke, bármily nagyok legyenek is ezentúl a társulat befektetései, az állam minden nagyobb megterheltetése ki van zárva. És így nem is kell e fixirozásnak valami különös indokát keresni. Egyszerű oka, KÉPVH. NAPLÓ. í 884—87. Y. KÖTET. hogy az államra nézve czélszerü s ilyennek találta a pénzügyi bizottság is. Helfy Ignácz t. képviselő ur a pénzügyi bizottság jelentésében helytelennek, sőt megdöbbentőnek találja azon kifejezést, hogy a garantia kiterjesztése természetes következése az új vonal kiépítésének. Bocsánatot kérek, lehet, hogy rosszul van választva a kifejezés, de épen azért élt a bizottság ezen kifejezéssel, mert nem akarta felkelteni azon hitet, hogy a garantia kiterjesztése törvényszerinti következmény. Nem is következik ezen „természetes" kifejezésből, hogy okvetlen kötelessége a magyar államnak a garantiát e vonalra is kiterjeszteni, mert hiszen, ha ez a törvényen alapulna, akkor nem is volna szükséges külön törvényt alkotni arról; akkor már a régibb törvények alapján egyszerű administrativ kérdés volna a garantia kiterjesztése. Nem is állította ezt sem a bizottság, sem az indokolás; de természetesnek találta e következményt a dolog természetes fejlődése szerint két okból. Először is az 1882-iki törvénybe czikkelyezett engedély-okmány XX. §-ának d) pontja kötelességévé teszi a vasuttársulatnak s a törvény világosan e szóval él „ köteles a osztrák-magyar államvasuttársaság" kötelességévé teszi, mondom, hogy Budapest és Zsolna között rövidebb és köz vetlenebb összeköttetést létesítsen. Ennélfogva is természetesnek található a garantia kiterjesztése, midőn a társulat ezen kötelezettségének eleget tesz. A másik ok pedig az, hogy ezen vasúttársasággal szemben a garantiát nem ezen törvény állapítja meg; de biztosíttatott az a társaságnak már az 1852. évi eredeti engedélyokmányban s azóta a garantiát fentartották és kiterjesztették az 1882. és 1884-iki törvények, valamint a temesvári vasútról szóló törvény is. Maga a garantia tehát nem új kérdés, de régebben biztosított jogok természetszerű következése, ha az az újabb vonalra is kitérj esztetik. A pénzügyi bizottság természetesnek találja, hogyha a biztosíték a korábbi vonalakra érvényes, nem tartozik ugyan a törvényhozás törvény szerint kiterjeszteni azt minden újabb vonalra; de megteheti azt különösen oly vonalnál, mint a szóban forgó, mely nemcsak az osztrák-magyar államvasut-társaságnak áll érdekében, a mint azt feltüntetni méltóztattak; hanem a magyar állam közlekedési politikájának és hadászati érdekeinek is megfelel, E hadászati érdekeket illetőleg kívántak bővebb felvilágosítást a t. képviselő urak, méltóztassék tehát a t. ház megengedni, hogy röviden megemlítsem, miszerint itt nem egyszerűen a vasút forgalmi kényelméről van szó, mint azt Horánszky t. képviselő ur jelezte, hanem közlekedési és forgalmi szempontból a szállítás gyorsasága tekintetéből bir kiváló fontossággal az új összekötő 35