Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

274 102. országos ülés április 18. 1885. vonal, ilíalános fontossággal bir az eddig létezett akadályok elhárítása különösen akkor, midőn rohamos és tömeges szállításra van szükség, a mi előfordulhat a terménykivitel összetorlódásánál is, de főleg hadászati szempontból. Mert a nagy­szombati beszögellésnél a vonatok újra megfordí­tása s rangirozása annyi alkalmatlansággal, annyi erő- és időpazarlással jár, különösen mikor arról van szó, hogy minden órában, néha minden 10 perczben új vonatot kell útnak indítani, hogy a szállítás gyors egymásutánja ezen különben egy­vágányú vasúton a jelen állapot fentartása mellett biztosítható nem volna, holott Galgócznál a vona­toknak egyszerű egymáshoz csatolása könnyebben keresztülvihető. A 15 kilométernyi rövidítésen kivül tehát igen fontos dolog ezen közlekedési hátrány elenyésztetése, akár egyszerű forgalmi és kereskedelmi tekintetből, akár pedig hadászati érdekben. Nagyon csudálkozom azonban, hogy épen Helfy Ignácz képviselő úrtól hallottam azon meg­jegyzést, hogy ha a közös hadügyminister kívánja ez új összeköttetést: akkor fedezze a költséget a közös hadügyi költségvetés. Nem vártam volna azon oldalról e megjegyzést, nem is véve tekintetbe azt, hogy a mi a közös hadügyministerium érdekében áll, az nem mindig ellentétes a mi érdekeinkkel, mert a mi a közös hadseg érdeke, az Magyar­ország védelmének is érdeke — de nem vártam volna ezen óhajtást épen innen azért, mert nem hittem, hogy épen a t. képviselő ur fogja egy újabb közösügy megteremtését proponálni. Egyébiránt nem is a hadügyi kormányzat kívánta ez összeköttetést, nem is kizárólag straté­giai szempontok teszik azt óhajtandóvá; hanem teszik ezenkívül azon közlekedési és nemzetgazda­sági érdekek is, melyeket bevezető szavaimban bátor voltam előadni s melyek közül ezúttal csak azt ismétlem, hogy épen Bécscsel és Bécsnek ed­digi előnyével szemben szükséges, hogy Budapest kereskedelme és forgalma ezen irányban is elő­mozdittassék s a közlekedés Zsolnával épen oly közvetlenné és gyorssá tétessék, mint a bécs­zsolnai összeköttetés. Ez esetben tehát az ország érdeke találkozott a vasúttársaság érdekével. És ha olyan dologról van szó, mely mindkét félnek előnyére válik, nem helyes eljárás, egyoldalúkig tekinteni az ügyet és csak azt keresni, csak azt vetni szemére az egyik félnek, a mi ennek válik előnyére snem nézni azt, hogy a másik fél is, ez esetben a magyar állam milyen előnyökben fog részesülni. Nem arról van szó, hogy mi egy nagy, hatalmas társasággal ál­lunk-e szemben, vagy sem ? nem az a kérdés, hogy nagy és hatalmas-e a társulat, melyről szó van, vagy kicsiny és nem hatalmas, hanem az a^kérdés, hogy az ország érdekeinek megfelel-e a törvényjavaslat és hogy az igazság és méltányosság követelmé­nyei mit kivannak? E méltányosság és igazságos­ság alapján tartja a pénzügyi bizottság ezen, az államra nézve is előnyös új vonalat engedélye­zendőnek; még pedig ugy, hogy a kamatgarantiát arra is kitérjeszszük. Legkevésbé ezélja ezzel a pénzügyi bizott­ságnak az, hogy mint Helfy t. képviselőtársam mondja, ez által visszatérjünk a régi kamatbizto­sítási rendszerre. Hiszen, ha új vasúttársaságról volna szó, mely most létesül, akkor igaza lehetne a t. képviselő urnak :>bban, hogy a garantia enge­délyezése visszatérés a régi rendszerre. De itt nem arról van szó. E garantiát nem most teremt­jük s egyáltalában nem is mi teremtettük, hanem az osztrák-magyar államvasattársaság, e garantiát 1852 óta birja. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem most hozunk be új rendszert, hanem folytatjuk azt, mit 1852 óta a kormányok és törvény­hozások tettek. (Zaj balfelöl. Helyeslés jobbról.) Ha nem méltóztatnak czélszertíuek és szük­ségesnek vélni ez új vonalat, hatalmában áll a törvényhozásnak azt nem engedélyezni. De ha en­gedélyezi az új vonalat és ha e vasúttársaság többi nevezetesen a vágvölgyi vonalaira fennálló biztosítékot erre is kiterjeszti, nem tér vissza egy régi rendszerhez s nem teremt új rendszert, hanem folytatja azon eljárást, mely 1852 óta és különö­sen 1882 óta e vasúttal szemben folytattatott. Én ennek következtében arra kérem a t. há­zat, hogy az ezen új vonal engedélyéről szóló tör­vényjavaslatot, mint a mely nemcsak az állam­vasutnak, hanem a magyar állam közlekedési és hadászati politikájának is előnyére válik, el­fogadni méltóztassék. A Horvát Gyula t. képviselő ur által beadott határozati javaslatot pedig, mely sem a törvény által nem indokolható, sem igény­telen nézetein szerint gyakorlatilag keresztül nem vihető, ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobb­felöl) Elnökl Szólásra többé senki sem lévén fel­jegyezve, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az első kérdés az, elfogadja-e a t. ház a pénzügyi és közlekedési bizottságok által elfoga­dásra javasolt tövényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? A második kérdés pedig az, hogy elfogadja-e a t. ház a Horváth Gyula képviselő ur által be­adott határozati javaslatot? Méltóztassanak meg­hallgatni e határozati javaslatot. Kagy István jegyző (olvassa a határozati javaslatot).

Next

/
Oldalképek
Tartalom