Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

ÍOl országos ülés április 13. Í88B. 265 mielőtt az építés befejeztetik és a számadások lezáratnak. A harmadik főelőny, a mely az osztrákmagyar vasut-társaságnak nyujtatik, abban van, hogy ezen vasúttársaság számára garantia állapittatík meg oly tételek után is, melyeket a magyar állam az 1882:XLV. és az 1884 :X. törvényczikk értelmében viselni nem köteles. Mielőtt itt tovább mennénk, egy fontos körülményre vagyok bátor a t. minister úrtól fölvilágosítást kérni. Ezen körülmény az, melyet kérdés alakjában óhajtok inkább intézni, mert a törvényjavaslat nincs kellően indokolva és mi igen sokszor s a jelen esetben is másfelé vagyunk kénytelenek kutatni, hogy némely kérdésekre nézve teljes fölvilágosításokat nyerhessünk. Ezen körülmény, mondom, az, hogy miként méltóztatnak tudni, az osztrák-magyar állsmvasuttársaság főgarantiája gondolom 1866-ban, tudniillik akkor, midőn még ezen garantia közösen volt viselendő, a monarchia két fele által lett 5.200,000 forintban megállapítva. Ezen garantialis összegben, ha jól tudom, benne foglaltatik a szőny-bruck-bécsi vonal is. Nem tudom, igy van-e vagy sem és épen azért bátorkodom ezen körülményre nézve kérdést intézni a t. minister úrhoz ; mert ha benne van: akkor az ezen vonalra eső garantiát ezúttal szintén rendezni kellene: mert különben az következnék, hogy midőn egyfelől az 5 millió 200,000 forint fixirozott garantia fentartatik, másfelől újabban a pozsonytrcncséni vonalra nézve újabban garantia adatik és igy a magyar állam ugyanazon objeetum után kétszer van garantia fizetésére kötelezve. Ismétlem, nem tudom, igy van-e és csak kérdés alakjában vetem föl, mert az indokolásban nem találunk támpontot arra nézve, hogy vájjon a szőny-bruck-bécsi vonal és ennek garantiája annak idejében belefoglaltatott-e azon 5.200,000 forint biztosítéki összegbe, mely az osztrák és a magyar államot terheli, mert ha igy volna, akkor semmi körülmények közt nem járná, hogy a magyar állam egy és ugyanazon objeetum után viseljen kétféle garantiát. Erre vonatkozó megjegyzésem, illetőleg kérdésem után azon véleményben vagyok t. ház, hogy az itt felvett és a garantia alapjául szolgáló összegekben foglaltatnak oly tételek is, a melyekre vonatkozólag a magyar államot a garantia kötelessége nem terheli. Itt van mindjárt a trencséni állomás kibővítésére felvett 80,000 forint. Erre vonatkozólag az 1882: XLV. törvényczikk 25 §. d) pontjának 5. alineája világosan azt mondja, hogy a trencséni és zsolnai állomások szükséges kibővítésének és átalakításának költségeit az engedélyes társulat köteles sajátjából viselni. Ez világos és határozott és ezzel szemben a magyar állam semmi körülmények KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. V. KÖTET. közt nem lehet kötelezve arra, hogy ezen összeget garantia alapjául felvegye. Itt van továbbá a g) pont alatt a Pozsony és Trencsén között levő állomások megnagyobbításának költsége, 500,000 frt. Erre vonatkozólag az általam idézett engedély-okmány 20. §-ának d) pontja 4. alineájában az mondatik, hogy ha a forgalom növekedtével ezen állomások kibővítése szükségessé válnék, ezen kibővítést az illető társulat saját költségére köteles viselni. Na már most t. ház, midőn mi 1882-ben a vágvölgyi vasútnak pozsony-trencséni részét átvettük, átvettük azt egy meghatározott beesár és becsérték alapján és abban meghatároztatott azon összeg, mely után a magyar állam a garantiát viselni köteles. Ha időközben ugy fejlődtek a viszonyok, hogy ott a forgalom bármely okból növekedett, akkor ám méltóztassanak az állomásokat kibővíteni és méltóztassanak építkezni, vagyis tegye ezt az illető társulat; de hogy e czímen a magyar állam újabb garantia viselésére volna kötelezhető, ez, habár a garantia nem actualis is, felfogásom szerint az eddigi törvények, vagy az 1882-ik évi törvényben semmi esetre sem gyökerezik. (Ugy van! a baloldalon.) En pedig semmi esetre sem akarok txúmenni azon határon, hogy a magyar állam bármiféle társulat irányában — ha csak az államnak különös gazdasági érdekei magával nem hoznák, ujabb garantiákat vállaljon; mert e tekintetben a t. előttem szólottál egy véleményen vagyok arra nézve, hogy a garantiák és a gar*ntirozott v suták megszavazásával végre valahára szakítanunk kell, vagy legalább óvatosabban kell eljárnunk, mint eljártunk eddigelé. Itt van továbbá t. ház, a jármüvekre felvett 2 millió frt, melyre nézve — ha a hirlapi közlemények valók voltak annak idején — maga a t. közlekedési minister ur a közlekedési bizottságban szintén akként nyilatkozott, hogy ez jogosan nem illeti meg ugyan a társulatot, de ez neki méltányosságból megadható. Tudom az okokat, melyek a pénzügyi bizottságot vezérelték akkor, midőn ezen 2 millió után a garantiát megszavazni javasolta. Az oka tudniillik az volt, hogy az engedély-okmány egyik czikke kimondja, hogy a társulat kilométerenként legalább 8,000 frt erejéig köteles jármüveket előállítani és ha a járműveknek nagyobb összegben való előállítása szükségessé válnék, ezt az sajátjából köteles viselni, a miből következik az, hogy 8000 frt erejéig terjedő összeg építési összegnek tekintetik és a garantia alapjául szolgál. Még ha igy volna is, felfogásom szerint ez esetben sem lehet a Pozsony-Trencsénig terjedő vonalrészre a jármüveket illetőleg garantiát adni, mert e vonalrész átvétetett becsárban és a nél34