Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

84. országos ülés február 28. IS8í. 21 Elnökl A képviselő ur az ülés végén meg fogja tehetni interpellatióját. Következik a felsőház szervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig a 6. §. Zsilinszky Mihály Jegyző (olvassa a 6. §-t). B. Huszár Károly: T. ház! Nem volt szándékom a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat feletti vitában részt venni, mert szónoki tehetséggel egyáltalán nem birok. (Halljuk!) De mint erdélyi képviselő, némely itt hallottakra önmagam iránti kötelességemnek tartottam felszólalni. Az általános vita folyamán Kovács Albert t. képviselőtársam a kinevezési rendszer elleni érvelése alkalmával azt monda, igen csudálkozik, hogy csak egy erdélyi képviselő is lehet, a ki a kinevezési rendszert pártolja, még pedig hangsúlyozta, hogy meggyőződésből pártolja. Én a t. képviselő ur ezen mondásából azon feltevést olvasom ki, mintha azon erdélyi képviselők, a kik a törvényjavaslat ezen szakaszát elfogadják, nem meggyőződésükből szavaznák azt meg. Midőn a t. képviselő urnak ezen indokolatlan feltevését visszautasítom : (Helyeslés a jobboldalon) engedje meg a t. ház, hogy egyszersmind épen erdélyi szempontból is igen röviden indokoljam szavazatomat. (Halljuk!) Én, t. ház, komoly őszinteséggel állítom, hogy nemcsak a kor igényeivel számolva, nem mintegy kényszerűségből megadva magam annak, nem politikai divatból, de lelkületem hajlamából nézeteimmel mindig a szabadelvű democraticus haladásnak barátja voltam s leszek. De t. ház! Ezen hajlamom és hozzá még csekély philosophiai tanulmányozásaim sem bírtak a a cosmopolitismus azon niveaujára némelyek szerint leszállítani, mások szerint emelni, hogy keblemben a praedominans eszmét, a magyar állam eszméjét, a magyar állam consoiidatióját pár perezre is visszaszoríthatták volna. (Helyeslés a jobbodalon.) Én, t. ház, e magyar szempontból ítélek meg minden újabb intézményt, minden reformot, legyen az aristocraticus, legyen az democraticus alapokra fektetve, választom azt, melyről hiszem, hogy a kitűzött czélhoz rövidebben és biztosabban vezet. És mikor azen utat választom, hiszem azt, hogy megfelelek a politikai morálnak, megfelelek a magyar hazafiságnak, nem pedig ha hajlamaim által magamat elragadtatom, principiumokon mereven lovagolva, talán túlkövetkezetességből a kitűzött czélt, az állam consoiidatióját koczkáztatnám. (Helyeslés jobbfelől.) E magyar szempontból óhajtok én is egy aristocraticus alapokra fektetett felsőházat, képviselve benne a születés, az egyházak és a szent István koronája alatti területen lakó magyar érzelmű democratiának aristoeratiája és ezen utóbbinak bevitelét a felsőházba inkább hiszem a kinevezési, mint a választási rendszer által biztosíthatni. Én, t. ház, az általános vita folyamán a választás ellen felhozott érvek ismétlésével, talán új szavakba burkolva, nem fárasztom a t. házat, csakis arra szorítkozom, hogy épen erdélyi szempontból miért tartom még indokoltabbnak adandó szavazatomat. (Halljuk!) A ki az í 848-iki szomorú nemzetiségi harezokat Erdélyben átélte, a ki 30 és egynéhány éven keresztül annak folytatását, habár szelídebb alakban, de folytonosan kívülről és belülről szítva, figyelemmel kisérte, a ki Erdélynek helyzetét, midőn még ma is Topánfalván, Naszódon a legállamellenesebb demonstratiók forraltainak, a ki, mondom, e helyzetet nemcsak a főváros ablakaiból nézi, hanem a helyszínén látja, ehhez meggondolva még azt, hogy az erdélyi birtokosság vagyonilag megfogyatkozva, annyira — úgyszólván — glebae adstrictus, hogy ott neki élni vagy halni kell, a ki mondom, mindezeket látja és meggondolja, természetesnek fogja találni, hogy óvatosabb minden új intézmény, reform megszavazásánál, mely a nemzetiségi harezoknak, viszályoknak elmérgesedésére új tápot, a létezőknél még egy újabb alkalmat adna. (Helyeslés jobbfelől.) Tehát t. ház, a mások által elmondott érvek és ezen általam röviden egybefoglalt körülményeknél fogva van szerencsém Kovács Albert t. képviselőtársamnak magamat bemutatni, mint egy oly erdélyi képviselőt, ki a törvényjavaslatnak ezen szakaszát meggyőződésből szavazza meg. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A mondottakkal kapcsolatosan az erdélyi birtokosság vagyoni megfogyatkozására hivatkozva, én osztályom iránti kötelességemnek tartom kiemelni azt, hogy ezen vagyoni megfogyatkozásunk sok részben ép a jelen generatiónak is, őseinktől örökölt önfeláldozó hazafiságának tulajdonítható. (Tetszés jobbfelöl.) Sokat tudnék e tekintetben felhozni, de csak a legközelebbi 50-es évekre hivatkozom, hogy ha azon időkben az erdélyi aristocratia a legnagyobb szívóssággal gyakorolt passiv resistentiával felhagyhatott volna, tény az, hogy ép az anyagi téren nagy előnyöket tudhatott volna magának kivívni ép a kárpótlás tekintetében; de miután ép anyagi érdekeinek rovására meghozta akkor azon áldozatot is, nem követelek én most ÍIZ erdélyi aristocratia részére oly kötelességgel járó jogokat, melyeknek teljesítése újabb anyagi kiadásokkal és költekezésekkel járna. Én azt hiszem, t. ház, hogy az erdélyi aristocratia akkor felel meg leginkább a hazafiságnak s akkor biztosítja, erősbíti leginkább politikai befolyását, hogy ha azon földet, melylyel még ma is bír, őrzi s lehetőleg gyarapítja; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a talaj Erdélyben a magyar birtokosság lábai alól kisiklik, ott lehetnek papíron a legszebb írott jogai, veszélyeztetve van