Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

gg 84. ©rs«'.gos filé* a magyarság Erdélyben (ügy van!) és ez nagyon könnyen vonhatná maga után az összes magyar állam fölbomlását. Végül t. ház, közelebbi időben a törvényjavaslatnak ép a, megengedem, eonservativ szellemű szakaszainak pártolásáért retrográd és reactionárius hajlamokkal vagyunk vádolva. Engedje meg a t. ház, hogy erre igen röviden és csak általánosságban reflectáljak. Az mondatott, hogy a kormány kedvező időt választott a törvényjavaslatnak beterjesztésére, hogy egész Európában retrográd és reactionarius időjárás van és hogy a democratia szunnyadozik. Én, t. ház, e nem tagadható stagnatiót a szabadelvű haladás terén, szerény nézetem szerint, máskép magyarázom. Én, t. ház, Európában inkább egy mindent sarkaiból kiforgató irányt látok; én a democratiát nem szunnyadozva látom, hanem annak minden igaz, őszinte barátját inkább megdöbbenve a szabad intézményekkel visszaélő némely árnyalatainak, mondhatni őrülési rohamai miatt, kiknek morálja a mindent tagadás, fegyverük a dynamit és jelszavuk: „ni Dieu, ni Maitre." Ha egy hajó kapitánya annak vitorláit bevonja a tornyosuló felhőkkel szemben, ez nem azt teszi, hogy vissza akar térni azon partra, a honnan elindult ; de azt teszi, hogy a lehető fenyegető veszedelmekkel szemben hajóját akarja megmenteni. Midőn tehát az európai kormányok ugyanezt teszik, én őket a reaetio vádjával illetni nem tudom, annál kevésbé tudom e váddal illetni a jelenlegi kormányt és pártunkat; mert ha a kormánynak reactionarius hajlamai volnának, bizonyára érvényesítette volna már azokat, hogy egyebet ne említsek a sajtó kihágásaival szemben is. Azért én, ha vádolni kellene a kormányt, inkább tudnám e tekintetben kötelességmulasztással vádolni, mint reactionarismussal. A torvényjavaslat 6. §-át elfogadom. (Élénk helyeslés jöbbfélMl.) Gr. Pejacsevich Tivadar: T. ház! E szakaszhoz egy módosítványt kivánok benyújtani. De mielőtt ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy egy rövid megjegyzést tehessek, mely hivatva van álláspontunkat jelezni. (Halljuk!) Mi e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául annál szivesebben elfogadtuk, mert tökéletesen helyeseljük :

az elveket, a melyek szerint az szerkesztetett. Csak még egy utólagos intézkedést tartunk szükségesnek, még pedig azért, ne hogy később félreértésekre adjon alkalmat, azt tudniillik, hogy a regnieolaris deputatiók az 1868: XXX. törvényczikk 37.§-át,mely a főrendiházra vonatkozik, egy oly szakaszszal helyettesítsék, mely ezen a felsőház szervezéséről szóló törvényjavaslatnak, ha az törvénynyé válik, teljesen megfelelő legyen. Most áttérek módosítványomra. Horvátországi képviselőtársaim velem együtt ugyanis kivánatos. ftbraár 28. |885. nak tartják, hogy a kínevezésnél;Horvát-Szlavónországokra tekintet legyen annál is inkább, mivel Horvát-Szlavonországok részéről eddig is voltak kinevezett tagok a főrendiházban, tudniillik 8 főispán, a kik most kimaradnak. Hogy ezen kívánságunknak itt e szakaszban kifej ezés adassék, ajánlom elfogadás végett a következő módosítványt: „Ezen szavak helyett „tekintettel az ország különböző vidékeire" tétessenek a következő szavak „tekintettel a szent István koronája összes országaira és azok egyes vidékeire". (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Steinacker Ödön: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak 6. §-a kétségen kívül az, mely leginkább kivetkőzteti a főrendiházat eddigi jellegéből, mert a mellett, hogy a régi kiváltságokat részben eltörli ugyan, részben pedig fentartja és a 3,000 frtos census által növeli, a kinevezési jog által a kormány számára új kiváltságokat teremt. Már több oldalról kifejtetett, hogy miután az eddigi jogosultak közül számosan kimaradnak, de azért is, mert a jelenlegi főrendiház nem képes többé egy első kamarának hivatását kellően teljesíteni, új erőkre van szükség, mely a régieket pótolják, hogy igy az újonnan szervezendő felsőház feladatát képes legyen teljesíteni. Én óhajtottam volna, hogy ezen új erők azon határozati javaslat értelmében, melyet Szilágyi Dezső t. képviselőtársam nyújtott be, választás útján lettek volna legnagyobb részt betöltve, mert én sem ellenzem azt, hogy részben legalább és mérsékelt mérvben, kinevezés által is történjék a szükséges új erők bevonása. Az általánosan elismert reform egyik főkellékeként több oldalról az lett megjelölve, hogy szükséges, miszerint az új felsőház a történelmi fejlődésnek és a traditiónak feleljen meg, hogy a jogfolytonosság a régi és az új felsőház közt némileg fentartassék. Ha most már meg akarjuk ítélni, hogy milyen új erőket kell a felsőházba bevinni, szükséges, hogy egy kissé vizsgáljuk a régi főrendiháznak és az azt alkotó aristoeraíiának jellegét. Micsoda elemek voltak tehát azok, melyek a régi főrendiházat és a régi magyar aristoeratiát képezték ? Ezen elemek tulajdonságai közül esak egyet akarok részemről felemlíteni, mert a többi régi tulajdonság és jövőben is szükséges kellék, mint például a függetlenség szükségessége és a többi, eléggé ki lett már mutatva a ház mindkét oldaláról. Számos szónok kijelentette ugyanis, hogy valamint a régi főrendiház nemzeti volt, ugy az új felsőháznak is nemzetinek kell lennie. Ezzel szemben azonban a régi főrendiháznak nemzeti jellegéről és nemzeti kötelességének teljesítéséről nem valami dicsérőleg szólottak Pulszky Ferencz, Mocsáry Lajos és leginkább Szontagh Pál t. képviselő urak. Ez utóbbiaknak kijelenté-