Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-98

£40 9$. országos ülés aiárezias 2! 1885. ségére történjék. A ministerium ugyanezen határozatát 12,669/1881. október hóban hozott határozatában is megerősítette. Tehát a minister két ízben két határozattal í 881-ben elismerte, hogy ez ut nem közérdekű, csak a magánfelek költségére és rovására egyenesíthető ki és az útalap nem terhelhető. A megye felszólította az érdekelteket és azt mondotta ;> minister határozata alapján, hogy: érdekeltek, állítsátok ki a kötelező nyilatkozatot arra, hogy biztosítjátok az összes áthelyezési költségeket és biztosítjátok különösen a meg nem határozható összegű kisajátítási költségeket. A megyei tiszti főügyész jelentése szerint az érdekeltek e felszólításra megtagadták, hogy a kisajátítási és áthelyezési költségeket fizessék, daczára annak, hogy a ministernek két határozata volt, melyben elismerte, hogy ez nem közérdekű ut és csak az illető érdekeltek rovására helyezhető át. Ugyancsak Tófalu és az illető érdekeltek folyamodására 1883-ban 29,647. szám alatt a közmunkaügyi ministerium kijelentette, hogy az ut most már elkészítendő, nem szükséges az érdekeltek kötelező nyilatkozata s nem szükséges, hogy azok készítsék, hanem a megye készíttesse el. A megye erre felszólalt és azt mondotta, hogy nekem nincs alapom, nem is találom közéi dekűnek, nincs szükségem ez útra, nem csináltathatom meg. A minister erre 1884.3,457. sz. a. azt mondja: hogy miután gróf Károlyi Gyula és Uselmann János ajánlataikkal körülbelül biztosítják az utáthelyezési költségeket, nincs a megyének oka, hogy ez utat ki ne egyenesítse, mert ez azon ajánlatok által fedezve lesz. Nem vette azonban a ministerium figyelembe azt, hogy a megye főügyésze által az érdekelteket felhívta, hogy állítsák ki a biztosítéki okiratot, azok pedig nem állították ki s mégis elrendelte az útnak készítését. Ez ellenében a megye újra felirt és azt mondta, hogy én az utat nem készíttethettem el, mert a megyei költségvetésben^ mely a kormány által jóváhagyatott, ez az útvonal-kiegyenesítés és kisajátítás költsége felvéve nincsen, tehát nincsen erre fedezet. Másrészt a megye autonóm a megyei utakra nézve és miután itten megyei ut a költségvetésben nincs felvéve, lehetetlen, hogy a kiegyenesítést eszközölhesse. Erre a minister ur a 15,856. számú május 21-én kelt rendelettel leirt s azt mondta: Miután megyei utakra fel van véve 22,000 frt s miután a megyének kétszer meghagytam, hogy az utat kiépítse, te megye! az 1870: XLII. t.-cz. 16. §-a értelmében köteles vagy rendeletemet végrehajtani. A ministeriumtól leérkezett a megyéhez a leirat, a megye nem tudta, mit csináljon, mert igaz, hogy a törvény, melyre hivatkozott, 58. §. e) pontjában azt rendeli, hogy a megye köteles végrehajtani, de ugyanazon szakasznak %) pontja azt mondja, hogy a megyének nincs joga a kormány által jóváhagyott költségvetést túllépni és miután. az útépítésre előirányzott 22,000 forint ki van merítve, tehát a megye a másik törvényt sérti meg. Felszólalt a főispán és jelenti a ministernek, hogy nagy baj van: igaz, hogy köteles a megye végrehajtani, de nem lehet, nincs pénz. Akkor a minister elkövette a másik törvénytelenséget, azt mondván: Belátom, hogy hibáztam és daczára annak, hogy kijelentette, hogy az illető utkiegyenesítés csak az érdekeltek rovására történhetnék, 19,656. számú június 24-én kelt rendeletében az államutépítési alapból utalványozott ezen ut egjtnesítésére 1,500 forintot. Pedig a törvény világosan rendeli, hogy ebből az államutépítési alapból csakis egyedül kereskedelmi vagy hadászati tekintetben nagyfontosságú utakra szabad költeni. Daczára annak, hogy számos helyen még összekötő-ut sincs, itt a minister ur törvénytelenséget törvénytelenségre halmozva, az állampénztárból utalványozott ki tisztán magánérdekű, luxusczélú ut kiegyenesítésére 1.500 forintot. De még máskép is áll a dolog. Kisajátításról van szó, házakat kell lerontani, kerteket kisajátítani, tehát körülbelül 10—15,000 forintnyi kiadásról van szó. De másrészt azt mondja a törvény, hogy kisajátítás csakis nagyfontosságú esetekben rendelhető el, mert magántulajdont fontos szükség nélkül megszorítani nem szabad és a minister megint törvénytelenséget törvénytelenségre halmozva, kisajátítást rendelt el tisztán magán érdekű luxusutnak kiegyenesítésére. Hevesmegye tehát kétségtelen autonóm jogában, de másrészt a törvény is megsértetett a ministeri rendelet által, akkor midőn az 1870: XLII. t.-ez. 58. §. i) pontja ellenére az e) pont alapján oly munkálatnak végrehajtását rendelte el, a mely, ha végrehaj tátik, a megye kénytelen lett volna a másik törvényt megsérteni, vagyis a megyei költségvetést túllépni. De megsértette a minister ur a törvényt azért is, mert a megye a megyei utakra nézve autonóm, annyival inkább, miután itt a megyei utakra előirányzott költségvetés a kormány által jóváhagyatott, mégis a kormány, daczára ezen jóváhagyásnak, elrendelte egy luxus-czélú, magán érdekű útnak kiegyenesítését. Törvénysértést követett el a minister azért is, mert — a mint mondám — kisajátítást csakis fontos, közérdekű esetben, kereskedelmi, stratégiai útnál rendelhet el, jelen esetben pedig magánérdekből történt, sőt az államkincstár érdekének rovására, mert a dohánybeváltó hivataltól Kápolnára vezető ut egyenesebb, holott a másik szöget képez és a dohánybeváltóhivatalhoz egy órával hosszabb útra kényszeríti.