Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-98

9S. országos ülós m;':rezin.s 21. 1SS5 2Í7 Á mi pedig a ministerhez érkezett azon jelentést illeti, hogy az illető ut Párádhoz rövidebb, nem áll, mert rövidebb ugyan Gyöngyös felől jőve, de Miskolcz felől hosszabb; tehát, mondom, semmiféle közérdek nem forgott fenn és mégis hivatalból történt a kiegyenesítésnek elrendelése. A 4-ik törvénysértést az által követte el a minister ur, hogy kiutalványozván 1,500 frtot, erkölcsi felelősséget vállalt ez ügyben és további 15,000 írtnak kiutalványozását is kilátásba helyezvén, az erkölcsi felelősséget is magára vállalta oly költségért, mely a megye költségvetésében mint túllépési költség fölvéve nem volt. Ezekből következőleg én a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): „Hevesmegye igazolt sérelmeinek orvoslása végett szükségessé vált törvényes intézkedések megtétele tekintetéből a kérvény kiadatik a közmunka- és közlekedésügyi minisíernek." B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Röviden kivánok válaszolni az előttem szólott t. képviselő urnak nehéz vádjaira. Állítólag törvénytelenségre törvénytelenséget halmozok. A képviselő ur indokolta ezt és meggyőződése szerint be is van ez bizonyítva. Csak azt csudálom, hogy ha igy áll a dolog — a mit én tagadok — abban az esetben hogyan tehette azon határozati javaslatot, melyet benyújtott, miután ebben csak az mondatik, hogy az a minister, a ki törvénytelenséget követett el, a dolognak kiigazítására utasittassék. Az ilyen ministert — ugy hiszem, — vád alá kell helyezni. (Elénk tetszés jobbjelöl és felkiáltások : Ugy van! Ugy!) Az a rendje a dolognak, hogy erre a niinisterre, a ki törvénytelenségre törvénytelenséget halmoz, nem kell bízni semmit, attól meg kell vonni a bizalmat. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt előre bocsátva, mindenekelőtt legyen szabad tisztába hoznom, hogy miről van szó? Egy út kiigazításáról. Az eredeti út 3,600 és néhány méter — nehogy kilométert méltóztassanak érteni — a másik, a mi kiigazittatni javasoltatik, kissé rövidebb, kereken 3,000 méter. És most rátérek a t. képviselő ur indokolására, mely nem volt correct. Téved ugyanis, hogy az illető megyének nem lett volna költségvetése. Igenis volt Az illető megye költségvetése épen mikor ezen kiegyenesítést elhatározta, meg volt állapítva és az akkori minister által — én nem voltam akkor minister — jóváhagyva 4,950 frt s 277'A igás napszám. Itt tehát nem ismeretlen mennyiségről és nem olyan dologról van szó, mit netalán octroyálni akart volna valaki. Ez egészen belső megyei kérdés. Tófalu kérelmére merült fel. Ugy a mint a t. képviselő ur felhozta, hogy 1879-ben került elő és ugyanakkor Hevesmegye kimondotta,, hogy Tófalú község kérelmének azon föltétel alatt adatik hely, hogy a község mindazon teriileteket, [ melyekre az út áthelyezendő és melyekbői a íöld| munkálatokhoz az anyag vétetik, megszerzi. Továbbá a képviselő ur azt mondotta, hogy 1879—81. aludt a dolog. Dehogy aludt! Még ugyanazon évben még egy határozat hozatott, mely ugyanazon értelmű volt, sőt tovább ment, a mennyiben 1880. évi január 13-án újból tárgyaltatott és 53. szám alatt kelt határozatával az út áthelyezését függőben hagyandónak mondta ugyan ki a megye, de az áthelyezést a megyére nézve előnyösnek jelentette ki. (Ugy van! jobbfelől.) Itt tehát egy megyei út áthelyezéséről, nem lusus-útról, egy 4,500 frtos útról van szó, itt van a kezemben, nem egy erőszak — tételről, ügy hogy az ember elbámul, hogy í 879-ben és 80-ban ilyen határozott álláspontot foglalt el a megye és 1881-ben egészen más határozatot hozott. Én nem kutatom, hogy, hogy — nem, én azonban azt, hogy forgalmi szempontból megváltoztak volna a kereskedelmi és ipari viszonyok és egészen más viszonyokot teremtettek volna, azt nem tudom. Pártviszonyok vagy valami más oka volt, hogy egészen más határozat hozatott, mint az azelőtti volt. Ennek következtében, nem én, hanem hivatalbeli elődöm már 1881-ben Tófalu felfolyamodása következtében, a mely szólott a megye határozata ellen, hogy a megye a régi utat kívánta kijavítatni és ugyanazon tervezett utat mellőzni, törvényes jogánál fogva az 1870: XLH. törvény czikk 16. §-a alapján követelte a megyétől az új útnak kiépítését és a réginek javításban mellőzéséi, így állott a dolog, midőn én átvettem a ministeriumot. Azonban mi történt? Azon megyének alispánja jónaklátta hivatali elődöm által kiadott peremtorius rendeletet zsebre tenni és másfél évig semmit cselekedni, hanem másfél év múlva — valóban nevetséges volna, ha nem lenne egy kissé keserves — a megyei bizottság ülésén tárgyaltatta : (mozgás jobbf elől) mert az elődöm által saját jogos hatáskörében kiadott rendeletet ott nem tárgyalni, hanem végrehajtani kellett volna, másfél év alatt ezt meg kellett volna tenni a megyének. (Ugy van jobbfelöl,) Én megvallom, hogy a megyei életnek őszinte barátja vagyok, a megyei autonómiát nem kívánom sérteni, csak átalakítani azon mértékig, a mennyire a parlamentaris viszonyok ezt nélküiözhetlenné teszik. (Helyeslés jobbfelöl.) A megyei tisztviselő azonban nemcsak saját localis administratiónak közege, hanem részben az állami administratiónak egy részét is vezeti. Már méltóztassék meggondolni, hogy nem vádolhatók-e azok, a kik ad absurdum viszik a megye közigazgatási cselekvényeit azzal, hogy tulaj donképen ők támadják, ők sértik, ők ellenzik a megyei administratiót. (Helyeslés jobb • felöl.) Hiszen ha lehetetlenné akarják tenni a rendes administratiót a megyében, akkor ez épen az által történik, ha a gyors, pontos, helyes, eljárás-