Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-97

2S6 87. orszügos filé* mArczics 19. 18S5. jünk ki egy regnicolaris deputatiót, hogy az össze- | köttetésbe téve magát a horvát tartománygyülés által kiküldött deputatióval, hallgassa meg a horvátok által előterjesztendő óhajokat. Azt hiszem, a ministerelnök nr maga sem állíthatja, hogy ez a kérés törvényen alapszik, mert ez törvényben absolute nem gyökerezik, sőt a törvény alapján ezt teljesítenünk nem is lehetne. Az iménti felszólalásában a ministerelnök ur határozottan ki is jelentette, hogy az 1868-iki egyezmény megváltoztatásáról szó sincsen és hogy erről azon deputatióban szó sem lehet; pedig az 1868 : XXX. törvényczikk 70. §-ának végén világosan ki van mondva, hogy csakis ily esetben van helye a regnicolaris deputatio kiküldetésének és hogy csakis a törvénynek szándékba vett megváltoztatása tartozik a regnicolaris deputatio elé. Törvényes követelésről tehát szó sem lehet, hanem szó lehet arról, hogy a horvátok azon kéréssel fordulnak az országgyűléshez, hogy küldjön ki regnicolaris deputatiót. Jól van, erre azt mondom, hogy hajlandó vagyok rá, szívesen megszavazom a határozati javaslatot is, ha meg lesz mondva, hogy melyek azon kérdések, a melyek ezen regnicolaris deputatio tárgyalásának alapjait fogják képezni. Helyesen mondotta Szilágyi Dezső képviselő ur, hogy miután meglehet, hogy a közös ministerek cselekvényeiket akarják megbeszélni, némileg feszélyezve lennének a horvát képviselők itt, mert azt sokkal jobban tehetik a regnicolaris deputatióban. Hogy ha elfogadom ezt, áll az a horvát képviselőkre ; de én nem azt kívánom, hogy ők mondják el óhajtásaikat, hanem a ministerelnök úrtól kívánom ezt, ő pedig csak nem lehet feszélyezve velünk szemben, hogy elmondja tulaj donképen, mire kívánja ezt kiküldetni? Hiszen nem tehetem fel, hogy a ministerelnök urnak fogalma ne legyen arról, hogy milyen természetűek azon előterjesztések, amelyeket a horvátok tenni akarnak. Tehát absolute nem a dolog lényegét ellenzem; én nem mondom azt, hogy semmi esetre nem helyes, hogy ily deputatiót kiküldjünk. De azt az egyet nem fogja eltagadni senki sem, hogy parlamentaris szokások szerint legalább a t. ministerelnök ur tőlünk nem kívánhatja azt, hogy vaktában, a nélkül, hogy tudjuk, hogy miről van szó, valamit megszavazzunk, a mit ő kér. Hisz ez ugy van oda állítva, mint bizalmi kérdés. A ministerelnök ur äzt mondja: én a tárgyakat nem említem, bízzatok bennem, hanem találnám azokat olyanoknak, melyek a regnicolaris küldöttség elé valók, nem hoznám indítványba. Én természetesnek találnám, ha azon párt, mely a t. kormány iránt bizalommal viseltetik, ily nyilatkozatra a határozati javaslatot megszavazná. De én, a ki általában a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a ki azok után ítélem meg a kormány előterjesztéseit, | | miket magam előtt látok, azt mondom: igy, a mint e javaslat szövegezve van, lehetetlenség azt megszavazni. Megjegyzem még azt az egyet, hogy magában a határozati javaslatban még ez a nagyon gyengén és homályosan kijelölt czél is kétfélekép van előadva, ugy hogy nem tudom, melyik az igazi. Az első kikezdés szerint: akiküldendőbizottság czélja lenne a fennálló kiegyezési törvény teljes tisztaságát kétségen kivül helyezni, tehát magái a törvényt; ebből azt kell következtetni, hogy magát a kiegyezési törvényt fogja a bizottság tárgyalás alá venni. Az utolsó bekezdés szerint egészen másról van szó. Ott már nem magáról a kiegyezési törvényről van szó, sőt a szöveg azt egyenesen, határozottan kizárja, hanem azt mondja, hogy az országos bizottság igyekezzék a fennálló kiegyezési törvény alapján minden netán felmerülő félreértéseket elenyésztetni. Tehát nem oly félreértést, mely esetleg ezen törvényben van, hanem minden netalán felmerülhetett félreértést, hiszen ebbe beleillik minden a világon. En tehát most is azt mondom: ha a t. ministerelnök ur itt előadja röviden, ha nem is a legutolsó részletig, hogy mik lesznek azon tárgyak, melyek az országos bizottságban tárgyaltatni fognak és ha látom,hogy ez törvénybe nem ütközik, hogy valami újat nem kivannak, újabb áldozatot Magyarországtól nem kérnek és mégis megnyugvásra szolgál, a magam részéről szívesen megszavaznám. De hogy igy vaktában elfogadjam, azt tőlem senki sem kívánhatja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én el voltam határozva arra, hogy a ministerelnök ur által beterjesztett határozati javaslat ellen szavazni nem fogok. Most azonban a t. ministerelnök ur által előadott magyarázat után kénytelen vagyok csatlakozni azon t. barátaimhoz, kik nem fogadják el a határozati javaslatot. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Én, t, ház, láttam azt, hogy ezen határozati javaslatnak szerkezete igen gyarló — bocsánatot kérek ezen kifejezésért — igen homályos, de azért, mert homályos, nem óhajtottam az ellen szavazni s nem akartam útját vágni a horvátok előtt annak, hogy ha esetleg méltó panaszaikat orvosolni akarják az országos bizottság kiküldése által, ez megtörténhessék. Ha az lett volna feladata ezen országos bizottságoknak, hogy a horvátok által előadandó változtatásokat, módosításokat, melyhez számítom a törvény magyarázatát is, előtérjeszszék, azt mondtam volna, hogy a horvátok tökéletesen jogos téren mozognak, mert a kiegyezési törvénynek esetleg módosítása és annak magyarázata is egyenesen a reguicolaris deputatio útjára tartozik és csakis ezen úton eszközölhető. Itt azonban a t. ministerelnök ur által előadott magyarázat szerint | egészen más dologról van szó és nem arról, hogy