Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-97

97. országos ülés márczins 19. 188á. 235 Ugron Gábor képviselő urnak abban igaza | van, hogy ha a közös ministerek által sértetett meg a törvény, a közös országgyűléshez kellene for­dulni első sorban, mert a közös ministereket senki más nem vonhatja felelősségre, mint a közös ország­gyűlés. De ha ily higgadtan, nyugodtan tekinte­nék a dolgot Horvátországban, akkor ezen állás­pontot el lehetne fogadni; azonban ha Horvát­országban — feltéve, hogy informatióim nem csalnak és j'elenleg kénytelen vagyok azok alapján indulni — ha, mondom, Horvátország­ban az a meggyőződés, hogy megnyugtatást csak az szerez, ha az ő felfogásuk országos kül­döttség útján a legünnepélyesebb alakban terjesz­tetik elő; nézetem szerint mi nem vétünk semmit alkotmányunk ellen, ha a nélkül, hogy ez útra kötelezve volnánk, méltányosságból és békülékeny érzelemtői vezéreltetve, ennek meghallgatására és megbeszélésére szintén országos küldöttséget küldünk ki, ez az országos küldöttség nem határoz semmi felett, nem is kötelez semmire, hanem jelen­tést tesz ezen országgyűlésnek, ismétlem, a ki igy tekinti a dolgot, az e lépésben sem gyengeséget nem lát, sem Horvátország némely elemeinek azon törekvését nem bátorítja, melyek a törvénynyel és a magyar korona birodalmának érdekeivel ellenkeznek és ezzel egyáltalában az engedmények helytelen útjára nem lépünk, melyre remélem, senki sem szándékozik állani, de békülékeny és poli­tikailag helyes magaviseletet tanúsítunk és hibának tartanám, ha a horvát országgyűlést elutasítanék és az általuk választott küldöttséget ünnepélyes alakban még meghallgatni sem akarjuk. És én t. ház, a gyógyítási processus lefolyásához tartozó­nak vélem azt is, hogy Horvát-Szia vonország népessége győződjék meg kettőről: arról, hogy Magyarország őszintén és becsületesen akarja a két ország közt szabályozó törvényes viszonyt minden részében végrehajtani és fentartani. {He­lyeslés.) De másodszor győződjenek meg arról is, hogy Magyarország követeli és minden körülmé­nyek közt és minden rendelkezésére álló tör­vényes eszközökkel nyomatékot is akar adni azon követelésének, hogy azon törvény, mely a köztünk lévő viszonyt szabályozza és jóhiszeműségre van építve és feltételezi azt, hogy azt ők loyalisan, becsületesen és pontosan végrehajtsák és kezel­jék, (ügy van!)Erről is megkell nekikgyőződniök és egyszersmind arról is, hogy mindazon utopicus biztatások — akár őszinték, akár nem őszinték és pusztán izgatások — de még .az őszinték is, me­lyek akár ezen viszony megváltoztatására, akár pedig oly törekvésekre vannak építve, melyek a magyar korona jelenleg fennálló egységét nem tá­gítani akarnák, minden ily törekvések irányában a magyar országgyűlés is a leghatározottabb „nem"-et mondja. Erről is meg kell győződniök. Az is a gyógyítási processushoz tartozik I | t ház, hogy a magyar országgyűlés nem hajlandó azon útra lépni, melynek ezélja a Horvát-Szlavón­országok relatív önállóságának folytonos tágítása és esetleg azon terhek folytonos szaporítása, me­lyeket Magyarország az ő érdekükben törvény szerint és loyalisan elvisel. Mondom, minderről óhajtom, hogy meggyőződjenek. És mert ezen gyógyítási processusnak előmozdítására nem el­utasítások, hanem az vezet, hogy kívánságaik meghallgattassanak azzal a komolysággal és be­csületes jóakarattal, mely alkotmányunk és poli­tikai érdekeink szerint is kötelességünk s miután a küldöttség semmi egyébre, hanem tisztán erre van kiküldve, ezen okból én ezen határozati javas­lathoz hozzájárulok. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Engedje a t. ház mindenek előtt kijelentenem, hogy e kérdés elbírálásában engem nem vezérel ellenzéki szellem a kormány­nyal szemben, mert hiszen ez nem a kormány és pártja kérdése, hanem eminenter az ország egy fontos kérdése. Épen igy nem vezérel indulatosság Horvátország irányában, mert épen ugy, mint a kormány, én magam is szívből és lélekből óhaj­tom, vajha létrejöhetne az igazi őszinte barátságos viszony a két testvérnemzet közt. És ha reniéle­ném, hogy az ezen utón eléretik, feltétlenül meg­szavaznám a határozati javaslatot. De hogy ezt megítélhessem, arra szükséges, hogy valami vilá­got lássak magam előtt. Azért én határozottan ki­jelentem, hogy az egyetlen, nemcsak fő, de iga­zán egyetlenek, a miért nem tudok nyugodt lélek­keljárulni a határozati javaslathoz, mert nincs világosan megmondva sem az indok, sem a czél, melyet elérni' akarnak. Én itt felkérem a t. ház figyelmét azon kétségbevonhatatlan tényre, hogy legelőször vagyunk Horvátországgal szemben ily helyzetben, a melynek súlyos következményei lehetnek. Meggondolandó tehát, mielőtt az ország­gyűlés e határozati javaslatot magáévá teszi, hogy nem legelőször történik, hogy a horvátokkal való kiegyezés ezéljából regnicolaris deputatio külde­tik ki. Azonban valahányszor ezt tettük, az erre vonatkozó határozatban mindig ki volt jelölve a czél, a mely végett az illető deputatio kiküldetik. 1873-ban benn volt az indokolásban ugyanaz, hogy mivel Horvátországhoz a két varasdi ezred, két katonai és egy más község lett csatolva, a törvény alapján szükségessé vált a horvát kép­viselők számának szaporítása és hogy ennek meg­állapítása ezéljából küldetik ki a regnicolaris deputatio. Igaz, hogy azután ezen incidensből más tárgy is megvitattatott, de a ház, midőn a deputa­tiőt kiküldötte, tudta a kiküldetés czélját is. A legutóbbi alkalommal szintén küldöttünk ki regni­colaris deputatiót, de benn volt a határozatban, hogy ezélja Fiumére nézve megállapodásra jutni. Most történik legelőször, hogy felszólít min­ket a minister ur arra, hogy azon czélból küld­30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom