Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

196 94. országos ülés mírrzius 13. !SS5. díjban fognak részesülni, hátrahagyott családjuk pedig nem 10, hanem 5 év múlva nyugdíjban ré­szesittetni és igy kedvezőbb helyzetbe fognak jutni. Egyáltalában bizonyos arányt is fenn kell tartani, a mint erre a törvényjavaslat szerkesz­tésénél igy ekéztünk is; ha pedig egyik ágazatnál a nyugdíj fokoztatnék, természetes, hogy más ágazatok is követelnének jobb elbánást. Azért kérem a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget megtartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Hegedűs Sándor előadó: Csatlakozva a minister úr nyilatkozatához, bátor vagyok egy csekély módosítást ajánlani. A szakaszban e szó fordul elő „napszámosok" ; minthogy pedig kétely merült felt az iránt, hogy a dohánygyári munkások ki lesznek-e zárva e kifejezés által, hogy e tévedés meg ne történhessék, kérem e szó után „nap­számosok" zárjel közt felvenni ezen szavakat „munkások, munkásnők". (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás, a 27. §. maga meg nem támadtatván, kijelentem, hogy az elfogadtatott. Most kérdem a t. házat, méltóztatik-e gróf Tisza Lajos módosítványát, mely szerint az első szakaszban e szavak „az erdészetnél" ki­hagyandók lennének, elfogadni ? (Nem!) Nem fogadtatott el. Kérdem végül a t. házat, hogy az előadó ur módosítványát, mely szerint e szó után „nap­számosok" zárjeíbe tétessenek e szavak: „mun­kások, munkásnők" elfogadni? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Tibád Antal jegyző (olvassa a 28. %-t). Hegedűs Sándor előadó: Kérem, mél­tóztassék e szakasz második sorában az idézést 20. §-ra kiigazítani. Elnök: Azt hiszem, a t. ház a 28. §-t a ki­igazítással elfogadja. Tibád Antal jegyző (olvassa a 39. §-t). Hegedűs Sándor előadó: E szakasz má­sodik sorában az idézést szintén 20. §-ra kérem kiigazítani. (Helyeslés.) Elnök: A 29. §. e kiigazítással elfogadtatott. Tibád Antal jegyző (olvassa a 30. %-t). Darányi Ignácz: T. ház! A 30. §-nak az a czélja, hogy azokat, kik szolgálat teljesítése követ­keztében lesznek szolgálatképtelenek, nyugdíjban részesítse még akkor is, ha különben nyugdíjra igényi nem tarthatnak. A szakasznak ezen intéz­kedése minden esetre méltányos is, de azt tartom, hogy a méltányosságnak tovább kellene menni, még pedig két irányban: először abban az irány­ban, hogy a kik szolgálat teljesítése következté­ben lettek szolgálatképtelenné és a kiknek külön­ben nyugdíjra igényük van, azoknak nagyobb nyugdíj adassék esetről esetre a ministertanács által meghatározandó összegben. A másik irány pedig, a melyben ezen szakaszt módosítani kívá­nom, az, hogy az esetre, ha valaki nem volt nyug­díjképes és szolgálat teljesítése közben vagy szol­gálat teljesítése következtében lett szolgálatképte• lenné, ne fizetésének egy negyede, hanem 50% a legyen mint maximális összeg megállapítandó. Én belátom azt t. ház, hogy ezen szakaszo­kon és általában ezen törvényjavaslat rendelkezé­sein egyes esetben igen nehéz változtatni; mert ha sokat változtatunk, megbontjuk az egészet, az egyik igény támasztja a másikat; de méltóztassa­nak megengedni, ha valahol van indok arra, hogy a törvényjavaslattól eltérés történjék, ha valahol van indok arra, hogy a méltányosság nagyobb mérvben érvényesüljön, akkor ez ott van, a hol valaki szolgálat teljesítése következtében válik szolgálaíképtelenné, mert méltóztassanak meg­engedni, rendkívüli szolgálatokat az állam csak akkor követelhet tisztviselőitől, hogy ha ezen szol­gálatuk közben bekövetkezett munkaképtelenség esetére azokat kivételesen jutalmazni is akarja. Mert ha az állam azt követeli tőlük, hogy köteles­ségükön túl is tegyenek valamit és e kötelessé­gükön túl menve koczkáztassák egészségüket' és életüket, akkor méltányos, hogy az állam se maradjon innen kötelességének. Ebből a szem­pontból következő módosítványt vagyok bátor el­fogadás végett a t. háznak ajánlani: „A 30. §. első bekezdése következőképen hangozzék : Azon tisztviselő, altiszt vagy szolga, a ki szolgálat teljesítése közben vagy szolgálat teljesítése következtében lett teljesen és nyilván bebizonyíthatólag szolgálatképtelenné, a minis­tertanács határozatával kivételesen nagyobb nyug­díjban részesíthető, mint a mennyi neki szabály­szerűleg jár. Azon esetben pedig, ha 10 évi szol­gálattal nem bir, hason módon részesítendő nyug­díjban, ez azonban legutóbb élvezett beszámítható fizetésének felét meg nem haladhatja." Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Tibád Antal jegyző (olvassa). Szapáry Gyula pénziigyminister: Mióta e törvényjavaslat a házban tárgyalta tik, a ház különböző oldaláról felszólalások történtek az iránt, hogy a jelen szakaszban foglalt intézkedések nem elégségesek és lehetnek esetek, hogy a szegény tisztviselő szolgálat közben válik munkaképtelenné s erre nézve mód szükséges, hogy méltányosabban javadalmaztassék. Minthogy azon módosítványban, melyet Darányi képviselő úr előterjeszt, meg van adva a mód az óhajtott kedvezmény nyújtására olyanoknak, kik 10 éven keresztül szolgáltak, úgyszintén azoknak, kik szolgálati éveiket még nem töltötték be, én ezt méltányosnak látom és elfogadom a módosítványt. Csanády Sándor: Én nem fogadom el a Darányi képviselő úr által beadott módosítványt. Mert azon módozat, hogy miképen részesittesse­nek a módosítvány értelmében nyugdíjban az ille­j tők, tisztán a minister önkényétől függ, én pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom