Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-83

83. ersságos ülés február 27. 1886, 13 keztében jutottak azon helyzetbe. (Nagy Zaj. Felkiáltások a szäső lalról: Csendet kérünk t. elnök ur!) Elnök: Én csendet csak akkor csinálhatok, ha valaki a dologról beszél. A képviselő ur nem beszél egy szót sem a tárgyról, pedig a képviselőknek a ház és a haza iránti kötelességük, hogy a tárgyhoz tartsák magukat. {Élénk helyeslés.) Kérem azért a képviselő urakat, hogy a részletes vitánál ne méltóztassanak a tárgytól eltérni, mert ezt a ház nem tűri el senkitől. (Helyeslés.) Lázár Ádám: Méltóztassék a t. elnök ur megbocsátani, én azt hiszem, hogy ez érdekli a házat, mert kapcsolatban áll az itt feihozottakal s csak azért mondom el most, minthogy akkor nem szólalhattam fel, minthogy a t. elnök ur már bezárta a tanácskozást. A másik észrevételem az, hogy a királyi hivatalosok mindinkább kevesebb számban neveztettek ki. Kétségtelen, hogy ezek kinevezésére 1867—1874-ig a t. ministerelnök urnak közvetlen befolyása nem volt, de 1874-től mostanig volt alkalom arra elég, hogy az erdélyi regalistákat újból meghívhassák, mi a legújabb időkig nem történt, mig tavaly a zsidó törvényjavaslat előkerülvén, számos új regalista neveztetett ki s a főrendiház közelebbi naplói is mutatják, hogy folyvást újabb regalisták neveztetnek ki. Ha ezeket a ministerelnök ur jónak látta volna már néhány évvel ezelőtt megtenni, ma biztos kilátás lehetne arra, hogy ezek a törvényjavaslat 25. §-a értelmében az életfogytiglani tagságra kineveztethetnének. Ezeket megjegyezve és bocsánatot kérve az erdélyi földesurak érdekében tett kitérésért, áttérek a törvényjavaslat 5. §-ára. E szakasz értelmében egy izraelita hitfonök, akár az egyházi, akár a világi körből fog i< ministertanács előterjesztésére a király által kineveztetni. Erről a kormány javaslatában csak az foglaltatik, hogy egy izraelita hitfőnök neveztessék ki, de ez nincs indokolva. A bizottság előterjesztésében valamivel több van, mert azt mondja: „hogy ki kellett terjeszteni e jogot a többi bevett s elismert hitfelekezetekre is azon módosításokkal, melyeket azok sajátos egyházi szervezete elengedethetetlenekké tett, e részben az egyes felekezetek történeti fejlődése és közjogi szerepe nem kevesebb figyelmet érdemel." Ámde, hogy a bevett vallások, tehát a protestáns vallásfelekezet mellett az izraelita részint történeti, részint közjogi helyzeténél fogva mily okon igény élheti a bevételt: ezzel a bizottság adós maradt. A tárgyalás rendjén különösen a ministerelnök ur tegnapi felszólalásában arra nézve, hogy az izraeliták hitfőnöke miért szándékoltatik behozatni, csak azt hozta fel, hogy nem valami nagy eredmény és nyeremény azon felekezetre nézve, a melyből az az egy tag kinetvezetik; de ezzel még nem indokolta azt a melylyel az eredeti javaslat adós maradi és a melyet a bizottság részint történeti, részint közjogi szemi pontból elmulasztott megtenni. Az általános vita bezárása alkalmával pártunk részéről Irányi Dánielt, képviselőtársunk kijelentette, hogy mi e törvényjavaslattal szemben a történelmi jogosultság fentartásán kivül, a választási rendszerhez ragaszkodunk, mert azt találjuk a szabadság és a jogegyenlőség elveivel megegyezhetőnek és mivel a határozati javaslat minden egyes pontjához szigorúan ragaszkodunk, az egyes pontoknál módosítványí nem adunk be, mivel ezek által nem látjuk feladva azon álláspontot, a melyet az általános tárgyalás alkalmával kifejtettünk. E kijelentés reánk nézve e szakasz megbirálásánál is kötelezőnek ismerendő el. Nem szándékozom tehát azzal, a mi több oldalról fejtegettetett, hogy az izraeliták orthodox és neológ egyházai mennyiben vannak szervezve és hogy miképen jutnak ahhoz, hogy addig is elismert vallásként szerepeljenek, ezúttal foglalkozni. Ez alkalommal csak egyet jegyzek meg, igaza volt legnagyobb hazánkfiának Kossuth Lajosnak, midőn azt mondotta: „hogy a született törvényhozó derisiója az észnek, a kinevezett törvényhozó pedig derisiója a szabadságnak". A leghelyesebb megoldás lett volna, melyet a kormány 1867-től fogva | folyamatban levő előzetes tárgyalásoknál, valamint ezen törvényjavaslat kidolgozásánál felhaszJ nálhatta volna, az, hogy egyfelől a történelmi jogok, másfelől Magyarország sajátlagos viszonyai figyelembe tartása mellett a monarchiái, aristocratiaiés democratiai elvekre tekintettel, különösen az 1848-ban proclamált szabadság, egyenlőség és testvériség nagy vívmányait oly szerencsésen egyeztethette volna össze, hogy az által mind a közszabadság, mind az egyenlőség azon követelményeinek megfelelhettünk volna, melyeket a korigények tőlünk méltán megkívánnak. Miután azonban ezen törekvés a jelen törvényjavaslat tárgyalása rendjén azt tüntette ki, hogy a kormány mindamellett, hogy az általános és meglehetősen hosszúra nyúlt vita folytán jónak látta távolról némi kilátásokat nyújtani módosításokra, daczára ennek, a legmerevebben ragaszkodik ma is az általa beterjesztett javaslathoz és legfeljebb egy-egy stylaris módosítás vagy nyomdai hiba kiigazítását elegendő nyereménynek akarja az ellenzék részére feltüntetni, azt hiszem, hogy a jelen szakasz tárgyalásánál miután javaslat terjesztett be annak elvetése iránt, az izraelita hitfelekezetnek rendezésétől most eltekintve, részemről azon egyszerű módosítást vagyok bátor ajánlani a t. háznak, kapcsolatban a pártunk által már kifejtetett elvekkel, hogy az izraelitahitfelekezet részéről egy titkos szavazás útján szabadon választandó tag képviselje a felsőházban ezt a