Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

94. országos ftl's műFízíui 13 IS85 183 indokolás alapján ezt a szakaszt sem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem tagadom azonban, hogy egyetlen egy elvet sem lehet azonban teljes merevséggel minden következményben végig vinni, mert igen gyakran megtörténik, hogy az élet vagy kineveti vagy megsirat] a a logicát. És megengedem, hogy jöhet eset, mikor igenis hátrány vagy inconvenientia származik abból, hogy ha a minister nem kap nyugdíjat. Ilyen eset azonban határozottan csak egy van, az, hogy ha ministersége következtében vagy egy, vagy más okból, mert hisz többféle oka lehet, oly anyagi károsodást, megrövidülést szenved, hogy ennek következtében neki az élet gondjaival kellene küzdeni. Ez esetben igenis én megengedhetőnek tartom és van értelme, nézetem szerint, ha a minister nyugdíjat kap. De azért, mert ez esetben van, száz más esetben a nyugdíjnak értelme nincs. Ez a felfogás volt az, mely az angolokat arra vitte, hogy 150 éves parlamenti praxis után akkor, mikor 1830-ban keresztülvitték a reformbilit, hatása alatt azon democraticus áramlatnak, mely megcsinálta a reformbillt, mely Áagliának alkotmányát aristoeraticnsból demoeraticussá tette, ezen felfogás volt az, mely Angliát arra vitte, hogy igenis statuálták azt az intézkedést, hogy legyen négy ilyen rendszeresített nyugdíj-állomás azokra nézve, kiknek erre vagyoni viszonyaiknál fogva szükségük van. Feltétele az, hogy az illető declaratiót ad ki, hogy anyagi helyzeténél fogva erre szüksége van. En ezt egészen gyakorlati megoldásnak tartom, mely Angliában egészen jól functionál. Nem tudok esetet, hogy Angliában igénybe vette volna ezt vagyonos ember, hiszen már a meghatározott szám csekélységénél fogva sem tehette. Ellenben tudom, hogy igénybe vette D'Israeli, a ki egészen vagyontalan volt, sőt ha nem csalódom, megtörtént, hogy az oppositio, mely többségbe jutott, csak azért halasztotta pár hónapig a bizalmatlansági szavazatot, hogy ő nyugdíj kép esse váljék. És itt megjegyzem, hogy ha DTsraelinek nem derogált ilyen declaratiót tenni, másnak sem derogálhat, mert végre is a vagyon nem érdem és a vagyontalanság nem szégyen. Én az ilyen megoldást gyakorlati megoldásnak tartom, ezzel nézetem szerint elérnők mindazon eredményeket, melyeket hangsúlyozott az általános vitában a t. ministerelnök ur, az előadó nr és most at. előttem szólott. Ez elmenne azon határig, a meddig az állam érdeke kivánná, de nem lépné át azt a határt, a melyet átlépni tilt a politikai ildom és az adófizetők erdeke. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem tagadom, hogy ha ily rendszabály javasoltatnék a kormány részéről, ahhoz hozzájárulnék, az más fogadtatásban is részesülne a képviselőházban. Nézetem az, hogy ennek indítványozása nem a mi feladatunk, hanem a t. kormányé. (Helyeslés balfelöl.) Ezek után nincs egyéb hátra, minthogy bevégezzem szavaimat és kijelentsem, hogy e szakaszt, a mely általános természetű intézkedést tartalmaz, a mely sine diserimine nyugdíjat ad mindenkinek, a kinek lehet és a kinek nem lehet reá igénye és a mely voltaképen denaturalisáija a parlamentáris rendszert, nem fogadom el. (Élénk helyeslés és tetszésnyilaikozatok a bal- és szélső baloldalon.) Ernuszt Kelemen: Azon jeles fejtegetés után, a melyet Beöthy Ákos t. képviselőtársunktól hallottunk, majdnem feleslegessé válnék felszólalásom, hogy ha a t. előadó ur nem jelezte volna ezen intézkedésnek fontosságát és nem helyezte volna kilátásba, hog y ő ezen szakaszt behatóbban fogja védelmezni. Epén ennélfogva s tekintettel a tárgy fontosságára, bár meglehet, kiteszem magamat annak, hogy talán már felhozott eszméket fogok ismételni, kötelességemnek tartom felszólalni, hogy előadjam azon elveket, melyek engem e kérdéssel szemben vezérelnek. [Halljuk! Halljuk!) Midőn e törvényjavaslatot először kezembe vettem, szemembe ötlött a czím, a mely igy szól: „Törvényjavaslat az állami tisztviselők, altisztek é-; szolgák nyugdíjazásáról" és nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy Magyarország ministerei ezen három minőség alá hogyan sorozhatok ? (Felkiáltások a szélső balfelöl: Mert szolgák!) Igenis szolgák a szó nemesebb értelmében; de nem azon értelemben, melyben e kifejezés a törvényjavaslatban használtatik. Én is azon eszméből indulok ki, a melyet előttem szólott t. barátom oly jelesen fejtegetett, hogy ők más viszonyban állanak az államhoz, mint a többi tisztviselők, kik azzal szolgálati szerződésben vannak, melynek következményét képezi a nyugdíjazás. Az én felfogásomnak magyarázatátmeglelem az 1848: III. törvény czikkben, melynek 3. §-sa körvonalozza a ministerium hivatását. Ebben a törvényben ki van mondva, hogy ő Felsége fejedelmi jogait a törvények értelmében és azok korlátai közt a ministerek által gyakorolja és a további szakaszokban kimondja e törvény azt is, hogy az egyes osztályok élén ők állanak. Viszont azonban szól a külön állandó hivatalos személyzetről is, mely osztályfőnökök vezetése alatt áll. Továbbá a törvény a ministerek felelősségre vonása tekintetében egészen más elveket állít fel, mint a többi tisztviselőkre nézve ; mert mig ez utóbbiak mulasztásai egyszerűen fegyelmi eljárás által toroltatnak meg, addig a törvény a ministereket illetőleg egészen más bíróságot állít fel, a mennyiben őket e törvény szerint vád alá az alsóház helyezi és felettük a felsőház bíráskodik. Ezzel határozottan jelezve van a többi tisztviselőktől különböző politikai hivatásuk. Ha tehát a ministerek nyugdíjazása tekintetében