Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

182 94. ersgAgos ülés mdrezins 13 1885 az az ember, a ki politikai pályára lép, nagyon jól tudja, hogy ő ott mást nem kereshet, mint politikai befolyást, nagyon jól tudja, hogy az nem ad anyagi előnyt, állandó alkalmazást és ennek következtében neki nyugdíjra igénye nincs. Mert az a parlamentáris szolgálat természeténél fogva semmi egyéb, mint az ország müveit osztályának oly természetű szolgálata, mely a fizetés jellegét magán nem viseli, mely egészen határozottan — és ez képezi a dolog lényegét — fogalmi ellentétben van a bureaucratieus szolgálattal, mely az állásnak állandóságára, a fizetés biztosságára helyezi a fősúlyt. Ezt, t. ház, egyáltalában nem czáfolja meg azon tény például, hogy az országos képviselők napidíjakat húznak; mert az ő napdíjaik a fizetés jellegével nem birnak, az semmi más, mint kárpótlás azon költségekért, kiadásokért, melyek az állásból folynak, melylyel például együtt jár a tartózkodási helynek változtatása; de nem mondhatja i azt senki sem, hogy a képviselő fizetésért szolgál, nem mondhatja azt senki sem, hogy ez a fizetés az ő munkálatának és szolgálatának díjazása. Ugyan hogyan hangzanék az, ha valaki azt állítaná, hogy Deák Ferencz munkálkodása és szolgálata meg lett azon napdíjakkal fizetve, a melyeket ő itt, mint képviselő húzott. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ez nem is lehet másképen. Mert hiszen ez a politikai állás természeténél fogva változékony és ingadozó. Hogyan birhat ez az állás az állandó alkalmazás természetével, mikor az a politikai hangulat és közvélemény fluctuatióinak alá van vetve? De mi lenne egy országból, ha müveit osztályaiIán nem volna elég kötelességérzet és ambitio parlamentaris szolgálatot végfczni minden tekintet nélkül az anyagi emolumentumokra? Hova lenne az ország közéletének tisztasága és integritása, hogy ha a politikai küzdelemnek objectuma nem volna a politikai befolyás, hanem volna kenyérkereset, anyagi érdek. (Élénk helyeslés. Igás! Ugy tan! bal felöl.) Mindezekre a kérdésekre megtaláljuk a választ Amerikának politikai viszonyaiban. (Halljuk! Halljuk!) Ott a politikai pálya jelentékenyen kereseti ággá fajul s annak eredménye részben azután az a szégyenletes corruptio és az, hogy a tisztességes osztályok visszavonulnak a politikától, ha valakiről azt mondják, hogy politikus, az sértés, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És t. ház, ennek a kérdésnek nincs semmi köze a szabadelvűséghez, a melyet előttem szólott képviselőtársam hangsúlyozott, sőt még azt is merem állítani, hogy semmi köze a democratiához sem, mert itt határoz az intézkedésnek és a parlamentaris szolgálatnak természete, mely épen ugy, mint az önkormányzati szolgálat aristocratiában és democratiában egyaránt, ha tudniillik egészséges akar lenni elvben igyen szolgálat kell, hogy legyen. (Helyeslés a báloldalon.) A democratia vívmánya igenis terjed odáig, hogy a földmíves fia épen ngy, mint a főnemes fia lehet ministerré;denem terjedhet odáig, hogy valakit dispensaljon az előfeltételek birtokától, anyagi, szellemi, erkölcsi feltételek azok, melyekkel a politikai pályán állást foglalni lehet, már pedigpolitikai szempontból épen első feltétel az, hogy az illető egyéniségnek anyagi léte független legyen azon emolumentumoktól, melyekkel ez az állás foglalkozik. Ha tehát t. ház, a parlamentaris szolgálatnak az a természete, hogy állandó alkalmazás természetével nem bir s ha tehát állandó alkalmazásnak követelményei nem vonhatók le mindebből, kérdem, mi értelme van annak, hogy mi a ministernek nyugdíjat adjunk? Hiszen nem lép ki a parlamentaris szolgálatból és épen állásánál fogva a parlamentaris eszmének incarnatiója,megvalósítója, megtestesítése. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én tehát elvi szempontból ezt indokolva nem látom. Hozattak fel különféle indokok s találok egyet a bizottság szövegezésében, aholaztmondja, hogy a minister munkája a fizetés által kellőleg jutalmazva nincs. De hát t. ház, minő alapon történik itt a munka megbecsülése ? Hiszen a szolgálati időt nem lehet alapul felvenni, mert gyakran megtörténik, hogy egy minister két évi szolgálata alatt sokkal több jót tett és több munkát végzett, mint más 10 évi szolgálat után, ez tehát ingatag alap, erre tehát építeni nem lehet. De felhozatott az, hogy ez által alkalom adatik szegény, de tehetséges egyéneknek arra, hogy az állam szolgálatába lépjenek, Hát t. ház, én megvallom, hogy ezt szeretném, de nem látom át, hogy e szakaszszal miképen érjük el azt, hiszen ezt a parlamentáris szolgálatot nem kezdjük mindjárt a ministerséggel. (Derültség.) Hát mit fog az illető addig csinálni, mig minister lesz, hiszen a tehetség maga még nem biztosíték arra, hogy valaki minister legyen. Ismeretes dolog, hogy Fos, a ki Angliának egyik legnagyobb államférfia volt, 40 éves politikai pályáján csak másfél évig volt minister, ez a törvényjavaslat nem segített volna rajta, mert kevesebb ideig szolgált és mint szegény ember halt meg. Szontágh Pál: Államköltségen temettetett el! Beöthy Ákos: De t. ház, szó volt arról, hogy ez lehetővé teszi, hogy szakemberek jöjjenek be a ministeriumba. Ez minden esetre kivételestermészetu dolog és erre általános szabályt construálni nem lehet. Én különben elvben ellene vagyok annak, hogy más legyen minister, mint a ki ex professo politikus, mert azt tartom, hogy a parlamentaris életnek legyen elég ereje arra, hogy az embereket ki nevelje egészen, különben isrendesen azok a szakemberek nem igen szoktak a parlamenti pályára beválni. Én tehát ez okokat el nem fogadhatom és ennek következtében ez