Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-83

12 83. országos ülés febrnár 27. 18S5. élvezettel és örömmel használtam az ő könyvét ezelőtt vagy három évtizeddel; hanem azért engedje meg a t. képviselő ur, ha én is bebocsátkozom a chemia tanaiba. (Zajos felkiáltások balfelöl: Eláll!) Eszembe jut az, hogy az ellentétes elemek egymás iránti vonzódásuknál fogva egészen új közönbös testeket hoznak létre. En a Nendtvieh Károly t. képviselő ur által elmondott nézeteket és a különböző tárgyalások alkalmával Zimándy t. képviselő ur által elmondott, akár melyek közül egyik a természettudományokra alapítja, a másik pedig a dogmára, ily ellentétes elemeknek tartván.a kettőnek egyesítéséből oly eszmejegeczedést látok származni, a mely valóban unicum és ha általában a t. antisemita képviselő urak szenvedélyes nyilatkozatai néha eltérők is egymástól, de ha e nyilatkozatokat chemiai processus alá vennők, azoknak tömörülése oly jegeezesedetí conglomeratumokaí képezne, a mely valóban beillene a múzeumba, hogy ott csudáltassék. (Zaj és felkiáltások: Eláll!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat ez nem tartozik a tárgyaláshoz. (Élénk helyeslés és zajos felkiáltások: Eláll!) Róth Pál: Én Hermán Ottó t. képviselő ur példáját akarom követni, ki felszólalásaiban egyegy természettani búvár lattal szokta beszédét végezni. (Zajos felkiáltások balfélöl: Eláll!) Magam is foglalkoztam ifjú koromban a természettudományokkal, legnemesebb élvezetem volt a természet termékeiben gyönyörködni. {Derültség.. Felkiáltások: Nem ide tartozik: Eláll!) Gyakran Erdély bérczei közt füvészkedvén, egyszer, midőn a rét virányain, mely felett a pacsirta zengzetes dala hangzott, elteit kebellel haladva át, [Zajos derültség: Felkiáltások : Eláll!) egy sziklavölgyül étbe értem, hol a magas sziklacsúcsról egy sas nézett le egy a szemben levő sziklában szendergő bagolyra, (Folytonos zaj) majd az a magasra felrepült a nélkül, hogy az odújából félénken kinéző madártársát bántotta volna. (Hosszantartó zaj és élénk derültség.) Elnök: (Csenget.) Ismételve kérem a t. képviselő urat, legyen annyi figyelemmel a ház iránt, hogy midőn egy szakasz felett a harmadik napon folyik a tárgyalás, akkor a sasokról ne beszéljen. (Zajos derültség és helyeslés.) Róth Pál: A legszebb harmóniát találtam azonban a völgyületből kiérve, hol a virány szőnyege felett az állatvilág összeolvadt zaja a legszebb hymnust képezé és felkelt lelkemben a dicsőítő dal az egek urához, ki felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra, ki elküldötte saját szülöttjét, hogy tanítsa meg az emberiséget arra, hogy mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk, (Folytonos zaj és derültség) szeresd felebarátaidat mint magadat: és ez érzemény most is betölti lelkem s ezen érzeménynek a törvényjavaslat iránya megfelelvén, azt ugy a mint szövegezve van, elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Ádám: T. ház! Nem szándékozom előttem szólott képviselőtársamat megczáfoíni, bár magam is óhajtanám, hogy mind a neológ, mind az orthodox hitközségek legalább a lehetőségig szervezett egyházat képezzenek. És midőn kijelenteném, hogy az 5. §-hoz módosítványt vagyok bátor előterjeszteni, legyen szabad annak rövid indokolása előtt egy pár megjegyzést koczkáztatnom a ministerelnök urnak e napokban az erdélyi mágnásokra vonatkozólag mondott szavaira, (Halljuk/) Ugyanis báró Bánffy György képviselőtársam az ő érdekükben felszólalván, igen helyesen fejtegette az áldozatkészséget és azon anyagi viszonyokat, melyeknél fogva a censusra vonatkozó pontot elfogadhatónak nem találta. Erre a ministerelnök ur röviden felelt s miután mind Kiss Albert, mind pedig Mocsáry Lajos képviselőtársam a Bánffy felszólalása fontosságára tekintettel, részint ebből az okból, részint az utóbbi Mocsáry t. képviselőtársam az uniónak eléggé tiszteletben nem tartásáért felszólalt, a t. ministerelnök ur azokra oly feleleteket adott, melyeket, mint az erdélyi viszonyokkal közelebbről ismerős képviselő kötelességemnek tartok annál inkább helyreigazítani, mert reménylem, hogy e törvényjavaslat végleges megszavazása előtt akár e házban, akár főleg a főrendiházban ezen helyreigazításnak haszna lehet. Vonatkozik ez: először is a volt földesurak birtokviszonyaira. A t. ministerelnök ur nem tudja, hogy az erdélyi volt földesurak az úrbéri kárpótlást apró részletekben és nagyon későn kapták meg, minek következése az lett, hogy sürgős szükségük levén pénzre, a részükre jutandó kárpótlást kénytelenek voltak még a folyósítás előtt potom áron eladni. Másfelől nem tudja, hogy a tizedkárpótlások az 1848-tól 1858-ig esedékes, tehát 10 évi kamat levonásával utalványoztaftak ki, mely eljárás világosan ellenkezik az irányban hozott törvényekkel. Ezzel szemben az erdélyi szász papok e 10 évi kamatot is megkapták. Az erdélyi volt földesurak kérelmeznek máig is a kormánynál, hogy ezen méltatlanul elvont tizedkárpótlási kamatok nekik utólag megtéríttessenek. Továbbá nem tudja a t. ministerelnök ur, hogy Erdélyben a szabadságharcz alatt számos lelkes földesúr birtoka szétromboltatott s a birtokosnak egyfelől erre való tekintetből, másfelől a jobbágyság megszüntetése folytán szükségessé vált felszerelés miatt drága kölcsönökhöz kellett folyamodni, hogy új munkaerővel megfelelő gazdaságot folytathasson. Ez világosan mutatja, hogy az erdélyi mágnások nem saját hibájukból, hanem a reájuk következett mostoha viszonyok követ-