Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-77
77 országos ülés február 20. 1885. J7g a tárgytól ilyesmit mond, a mit máskor elmondhatna, nekem kötelességem erre figyelmeztetni. .(Helyeslés jobbfelöl. Mozgás bálfelől.) Veres József: Köteles tisztelettel fogadum a t. elnök urnak figyelmeztetését, bár az említett tárgyak az én érvelésemmel a legszorosabb összefüggésben vannak, mert ezekből csak azt akarom kihozni, hogy a kinek múltja ily következetlen, annak jövője is lehet ily következetlen, (ügy van! balfelöl.) Én tehát benyújtott törvényjavaslatában nem látom azt a biztosítékot, hogy szerzője miatt merném követni. (Helyeslés a szélső balon.) Azért kérdem, lehet-e hizniulyen államférfiúnak Ígéreteiben, a ki most a főrendiházra teszi a kezét, mikor ezt a kezet egyszersmind a boszú is vezeti. Hiába akarja elleplezni a t. ministerelnök ur ezt aboszút azzal a mondással, hogy hiszen egy rég kifejezett óhajtásnak tett eleget a törvényjavaslat beterjesztésével. Hiszen rég kifejezett óhajtás, évek óta emlegetett kívánság volt, a vallásszabadságra, a polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslatbeterjesztése, a vallásalapok, alapítványok jogi természetének kiderítése és hogy egyebet ne mondjak, a magyar hadsereg, a nemzeti bank és önálló vámterületről szóló törvényjavaslatok beterjesztése, a miket ő maga is éveken át sürgetett és mindezek közül évek óta egy sem térj esztett be, hanem csak egy részleges törvényjavaslat, a zsidó és keresztény házasságról szóló. És mikor ennek tárgyalásánál végre fölébredt a főrendiház és tudatára jön annak, hogy él, gondolkodik, hogy neki véleménye és akarata van és mikor ez akaratában megbotlik a kormány, akkor áll elő vele, hogy ime gyönge ez a főrendiház, reformálni kell. (Derültség a szélső balon.) Időszerűtlen is tehát a főrendiház reformját most beterjeszteni, mikor én legalább azt hiszem, a rokonszenv inkább az ő részükön van és inkább őket védi és támogatja, {ügy van! a seélső balon.) Csak boszú ragadhatta a kormányt oly ellenmondásokra, a milyeneket javaslatában olvasni lehet. 1848 és Kossuth Lajos volt olyan szabadelvű, mint a, t. ministerelnök ur és korszaka és mégis az a nemesek szavazati jogát nekik életfogytig meghagyta. Ez a javaslat még azt sem meri bevárni, egyszerre hirtelen elveszi tőlük e jogot. Miért, ha különben sem igen éltek vele ? Mikor a tapolczai kérvény a zsidók emancipatiójának módosítását kérte, a képviselőház többségének kurta felelete az volt: adott jogokat vissza venni nem szabad. Hát a főrendek vérrel és érdemekkel megszerzett százados jogait visszavenni szabad ? Nem hiába zsidó érdekről van szó, hamis a mérték. (Derültség a ssélső balon.) És miért lesznek szorgalmasabb törvényhozók a census által kimaradt főrendek, ha majd mint kinevezettek jutnak be ismét a felsőházba? Kern sokkal egyenesebb, egyszerűbb dolog volna-e a ezímzetes püspököket, főispánokat, erdélyi mágnáKÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. IV. KÖTET. j sokat és a kitűnőségeket, ez egyik ajtón ki nem dobni, kik most mind a kinevezésben vetik reményüket, ha a másikon azután mosolygó arczczal karonfogva ismét bevezetik?! Bizony függetlenebbek sem lesznek ezek a főrendek az által, hogy nem az apáik érdemei által szerzett törvény adta örökös jogokkal ülhetnek a főrendiházban, hanem egy a hatalomhoz ragaszkodó kormány kegyéből, hogy szavazatukat hálából mellette érvényesítsék. (ügy van! Igaz! a szélső balon.) És ha régi főrendek csakugyan kineveztetnek, marad-e akkor a kitűnőségek számára hely, a kiket szintén nagy számban Ígérnek bejuttatni?En ugyan azt hiszem, hogy az igazi kitűnőséget, ha politikával akar foglalkozni, szívesen megválasztja a nép, akár ide az alsóházba, akár ha választás lesz, a felsőházba és azt gondolom, nagyobb érdeiis, megtisztelőbb dísz, becsesebb jutalom egy nép bizalmának koszorúját elnyerni, mint egy kormányét, (ügy van! a szélső baloldalon.) Megválasztva eszme, — kinevezve érdekharczosa lesz ; a nemzet marad, a kormány bukhatik. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mint a fa, mentől mélyebbre és messzebbre terjeszti gyökereit a talajban annál épebb, virulóbb, annál erősebben áll, annál magasabban nyújtja sudár ágait, annál tágabb körre terjeszti terebélyes koronáját: ép ugy a közbizalom választott férfia meggyőződésében annál szilárdabb, fejlődésébenannái erőteljesebb, mennél több szálakkal ragaszkodhatik a nemzeti közvéleményhez, melynek talajából felnőtt, melyből táplálkozva, folytonosan új erőt meríthet, (ügy van! a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Talajáról kilépve, lehet ünnepélyeknél az ut mellé állítani, díszítésre, szemet gyönyörködtetni, lehet karácsonyfa gyanánt feleziczomázni, de a fa nem virul, nem fejlődik, fa, de nem élőfa többé. Megszívlelni érdemesnek tartom azon különös körülményt, hogy itt e házban, mely választási alapon áll, a többség a választásnak csak áldatlan eredményeit tudja emlegetni; szomorú volna, ha ez a többség önismeretének önkénytelenül kipattant vallomása volna. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen a választási visszaélések ellen két biztos orvosszer van: egyik a titkos választás, másik a Curia bíráskodása, (ügy van! a bál-és szélső baloldalon.) Méltóztassanak ezeket alkalmazni és a választás olcsó is lesz, becses is lesz, megbízható is lesz. De hát kinevezés útján is a választáshoz jutunk in ultima analysi, mert hiszen a fejedelem kinevezi a kormány ajánlatára az illetőket, a kormány pedig választás kifolyása. így tehát ismét ott vagyunk, a hol a mádi izraelita vagy Mózes vallású vagyis héber, azaz zsidó, (Derültség) jobban mondva: káros elemek. A ministerelnök úr kétszer is felhozta azon érvet, hogy mig ő a kinevezés által egyet megnyer, másfelől tizet magára haragít. Pedig könnyű belátni — engedelmet kérek ezen köznapi hasonlatért — hogy mint a koncz35
