Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

2j4 77- ovsUgos ülés február 20. 1885. lesők, azt marják, a melyik a konczot elkapta s nem azt, a ki a konczot közéjük dobta, (Derültség) ugy a kinevezés által is a czélhoz érkezett szerencséset fogják rágalmazni, becsmérelni, de azért tovább várnak, reménykednek és rimánkodnak, mert a dicsvágy szomja szivükben eloltva nem lesz, sőt hova tovább égetőbbé válik, inig kielégítést nem talál, ezt pedig a kinevezés által csakis a kormánynál találhatja. Mint a hajók nyomában húzódnak a halak hulladékot lesve, mint a hadsereg után haladnak a hollók, hullákra várva: ugy fogja követni a kormányt a kitüntetés után vágyakodók nagy serege. És hogy ez a sereg főképen melyik osztályból fog kikerülni, azt elmondhatjuk szépítve, virágos nyelven, mint egyik képviselő ur mondotta az újonnan ineggazdagadott elemből, én pedig magyarán kimondom, hogy főkép a zsidóklói, (Derültség) mert azok kezében van a kereskedelem, agyáripar és ma- holnap a földbirtok is. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső bal némely padjain.) A választott elemtől annyira idegenkedik a törvényjavaslat, hogy még a protestánsok egyházi és világi fejeit is, kik pedig a főrendiházban nem felekezeti hitágazatokat képviselnének, hanem nagy áldozatkészséggel szází!dókon át ápolt művelődési érdekeket, mely elemek vinnének a felsőházba alapos tudományt, kipróbált jellemet, hagyományos hazaszeretetet, független igénytelenséget, niindezek oly tulajdonságok, melyek becsesek és drágák a mai világban, legdrágábbak annál, a kinél ezek nem eladók: még ezen protestáns egyház fejeit is csak felezve akarja a törvényjavaslat bevinni, ott is a legöregebbeket 5 azon protestáns egyház képviselőit, mely századokon által küzdött a lelkiismeret, a gondolat, a haza szabadságáért, mely a jelenben is, a jövőben is ezen lobogó alatt akar harczolni. Ezen protestantizmus csak mutatót fog kapni a jogegyenlőségből. Ellenben az a zsidóság, melyről példának okáért még az 1847-iki országgyűlés is a honosítási törvényjavaslat 15. §ábanazt mondja: „a külföldi zsidók se be nem vándorolhatnak, se le nem telepedhetnek, sem meg nem honosíttathatnak", a mely zsidóság ezelőtt 100 évvel hazánkban csak 50,000-et tett ki, 100 év alatt felszaporodott 600,000-re — tehát ezt csak bevándorlás útján tehette — mely mint egyház semmit sem tett a cultnra áldozatkész terjesztésére s azért nem is tarthat egyenlő igényt a többiével egyenlő jogokra, mely még nem is törvényesen bevett vallás: azon zsidóságot kínálja meg a törvényjavaslat és erre a kínálásra rádupláz Jókai Mór t. képviselő ur. (Derültség.) Ugyanazon jogon megkínálhatná a törvényjavaslat akár a baptistákat, akár a nazarenusokat, mert hiszen a zsidóság sem bevett vallásfelekezet, ép ugy mint ezek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal egyes padjain.) Hanem persze ezek keresztyének, szegények, nincsenek bankáraik, kik államkölcsönöket kössenek, nincsenek hirlapjaik, melyek lármát csapjanak, tehát nincsenek pártfogóik. (Helyeslés a bal- és szélső bal különböző pndjain.) Manapság pedig pénz becsület, a pénzre nézve pedig ismerjük már a régi latin közmondást: aurum non ölet. Bármennyire nem birok is bizni a t kormányban politikai múltja miatt, bármily következetlennek, részrehajlónak tartom is a beterjesztett törvényjavaslatot, indokolását nem látom őszintének, az időpontot nem alkalmasnak, mégis kész volnék azt részletes tárgyalás alapjául elfogadni, ha bizni tudnék abban a kormánypártban, melynek határozásától függ a törvényjavaslat sorsa, ha remélni merném azt, hogy a részletes tárgyalásnál az okok súlyától meggyőzve, kész volna a szükséges módosítások megtételére. De abban sem tudok bizni. Abban a pártban, melynél a szabadelvű név csak lucus a non lueendo, (Ugy van! a bal- és szélső bal különböző padjain) mi magyarul csak azt jelenti: vakulj magyar! nesze semmi, fogd meg jól, mely választott létére a kinevezésben találja egyedül az üdvösséget, szabadelvű létére az adó mennyiségétől teszi függővé a törvényhozói öröklött jogokat, democrata létére czímeket és nemességet osztogat: abban a pártban nem tudok engedékenységet föltenni, azért a törvényjavaslatot az átalánostárgyalásalapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és szélső bal különböző padjain.) Komlóssy Ferencz : Kínos aggodalom fogja el keblemet, midőn ezredéves alkotmányunk épületének egyetlen sarkkövét, úgyszólván az utolsót a politikai divatnak áldozatul esni látom. Beismerem azt, hogy a korral haladni kell, de midőn látom, hogy Kossuth, a nagy reformátor ezen sarkkőhöz nem mert nyúlni, hanem annak reformját a későbbi időkre hagyta fenn, mert darázsfészket vélt benne feltalálni, azt tapasztalom, hogy épen a keresztény-zsidó házassági törvényjavaslat által megijesztett darazsaknak fullánkjai tették sürgőssé ezen törvényjavaslatot. A t. ministerelnök ur a pártunk által benyújtott határozati javaslatra nem is találta érdemesnek reflectálni, a mi reánk, antisemitákra megtisztelő. A ministerelnök ur hallgat s igy reá nézve is áll, hogy qui tacet, consentire videtur. (Derültség a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Másrészt a ministerelnök ur azért nem reflectál javaslatunkra, mert azon néhány és rövid szóban nagy igazságok rejlenek, a melyek ellen hiába használná sophismáinak összes tárházát, nem tudna refutálni. Más tekintetben is értem, hogy miért nem foglalkozik a ministerelnök ur az antisemitákkal. Azt tapasztaltam t. ház, hogy az antisemitákba csak azok kötnek bele, kik mint gyenge szónokok ismeretesek a t. ház előtt és a kik, hogy némi hatást provocáljanak, a zsidót dicsőítve, neki-