Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

69. országos ülés február 11. 1883. go tagságuk érvényesítésére nézve e törvényjavaslattal felállíttatni czéloztatik. De a már említettekből folyólag is a vagyoni census kivétel nélküli alkalmazása a főrendiház jelen tagjaival szemben ki nera vihető a nélkül, hogy sok esetben ne épen azok szoríttassanak le a közélet küzdterének porondjáról, kiknek küzdelméhez a társadalmat jogos remények főzik és én ngy találom, hogy ezen javaslatnak a tegnapi napon különösen prononcirozott 25-ik szakasza nem oda irányul, a mely magyarázatot neki Szilágyi Dezső igen t. képviselő nr adott, hanem épen oda czéloz, hogy azon főrendek, kik a census alapján kiesnének, az első választáskor a felsőházba belejussanak. A mi ezen javaslatban a törvényesen bevett vallásfelekezetek részvételére vonatkozik, az a nemzet egyetemének régi óhajtását képezi; ez a vallásfelekezetekkel, mint az államéletben és társadalomban egyaránt kétségtelenül nagy fontosságú tényezőkkel a traditionaíis alapon való leszámolás és méltó betetőzése a következetesen keresztülvitt és a népéletben gyökeret vert vallásegyenlőség magasztos elvének. (Élénk tetszés jobbfelöl.) A javaslatban kifejezést nyert azon czélzaíra vonatkozólag, mely szerint a felsőház a főispánok helyett is élethossziglan kinevezendő tagok által lesz felfrissítve: én azon nagyszabású beszéd után is, melyet tegnap Szilágyi Dezső t. képviselő úrtól hallottunk, az alkotmányosság szempontjából nem láthatok oly nemű ellenvetést, mely bebizonyíthatná előttem, hogy ez ugy a szabadelvűség, mint az ezzel egybekötött képviseleti rendszerrel s a parlamentarismus által gyakorolt népfelségjogelvével ellenkeznék; mert elismerem én azon felfogás tetszetősségét, mely a szabadelvűség praegnansabb kifejezésének és a parlamentarismus keretébe jobban beillőnek találná, ha e felfrissítés a törvényhatóságok által vagy más módon, közvetett népválasztás útján történnék. Mivel megengedem, hogy a dolgok színezete, ha azokra színes üvegen keresztül legkivált a szónoki varázs azon villamos fényével bocsátjuk a világítást, tetszetősebb; a mint hogy koránt sincs szándékomban kicsinyleni a hatást, a mit az ügyes deeoratio a politikában is elérni képes. Azonban ettől eltekintve és a dolgot következményeire visszavezetve nem kevésbé, sőt a parlamentarismussal inkább összeférőnek, mert azzal szorosabban összefüggőnek és e mellett viszonyainkkal megegyezőbbnek tartom azon módot, mely a javaslatban foglaltatik. Mert én a kinevezést, mely a ministertanácsi előterjesztés alapján foganatosítható csupán, nem ismerem el korlátlan — a parlament kritikáján felül álló — felségjognak. Mintán a kinevezés ténye csak érvényesítése KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. azon határozatnak, melyet a parlamentnek felelős ministerek hoznak, az okozati összefüggést a parlament többsége által támogatott, ministeriumnak a kinevezésre vonatkozó cselekménye és a népképviselet között, melynek a minister minden tényeért felelős, elvitázni nem lehet; és ez okból nem vitázható el azon befolyás sem,melyeta képviselőház — e törvényjavaslat szerint — a felsőház alakulására gyakoroland. És igy minden esetre a nép felségjognak, hanem is praegnansabb, de sokkal egyetemesebb kifejezése az, ha a társadalom azon erői felett, melyek kineveztetés útján a politikában érvényre juttatnak, a parlamentből életet nyert kormány gyakorol — a népkép viseletnek felelős — kritikát: mint volna azon eljárás, hae kritika valamely — ehhez képest minden esetre szűkebb látkörtí •— testületre, például a törvényhatósági bizottsági gyűlésekre bízatnék. De van még más szempont is, melynél fogva a választást a felsőház hivatott alkotó elemeinek nem tartom, épen a képviselőház tekintélye érdekében. Lehetnek ugyanis, kik előbbi érvelésem kiindulási alapját nem helyeslik s a választást tartják a népjog egyedüli, kizárólagos kifejezésének s minden kinevezést, bármiként korlátozza is azt a ministeri felelősség, a korona jogaként qualificalnak. Ez esetben mig a népjog csakis a képviselőházban érvényesül, ezzel mintegy ellentétben a felsőházi kinevezés a korona tekintélyének némi részét ruházza a felsőházra, miáltal a korona is a felsőház határozatai iránt eleve angagirozva volna. Ha tehát igaz az, a mi tegnap túlnan az ékesszólás oly hatalmával vitattatott, hogy a felsőházi többség e javaslat elfogadása esetén mindenkor az időszerinti kormány kezében leszen: akkor ki van zárva annak lehetősége, hogy ne mindig a parlament többségének határozata foganatosíttassák ; mert hisz fel kell tennünk, hogy Magyarországon más kormány, mint a mely parlamenti többséggel bir, kormányozni sohasem fog. De nem ez a mit tulaj donkép mondani akartam. Hanem az, hogy ugyanegy alapon szervezett intézmény, ha egymás ellenébe állíttatik, a mi sok esetben a két kamara mellett el nem kerülhető, mint a gépeknél az ugyanegy anyagból készült fogas kerék lefelé és fölfelé egyaránt könnyen elkoptatja egymást s ez az, a mitől, ha a felsőházban a választás alkalmaztatik, j oggal tartani lehet. De nem tarthatom a kinevezési rendszert a kormány hatalmi törekvésének rugójául sem. A nélkül, hogy tagadnám, miszerint a kinevezési jog gyakorlása általában — ellenőrzési jogát erőtlenül teljesítő parlament mellett — a kormányhatalom öregbülésére szolgálhat: tagadnom kell, hogy ez a mostani kormánynyal szemben alkalmazható. 12