Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

69. országos Még február 11. ÍSS5. 85 dúlnak át, nyelvünket, ] törvényeinket nem ismerik, nem lehet várni. (Elénk helyeslés a szélső balfelől.) S én megvallom, hogy sérti a magyar ember, a magyar nemzet önérzetét, büszkeségét, hogy neki idegenek törvényeket szabjanak. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Már pedig én azt, kinek őse valaha indigenatust nyert ugyan, de ki itt se nem született, se nem lakik, se nem nevelkedett, se nyelvünket nem érti. azt én — hiába — idegennek tartom. (Zajos helyeslés a szélső bal/elöl.) Tagjai lennének továbbá a horvát-szlavón országos gyűlése által a törvény értelmében választott követek, továbbá a magyarországi megyék és törvényhatósági joggal biró városok bizonyos számban szabadon és titkos szavazat útján választandó küldöttei. Ezen eszmét tegnap Szilágyi Dezső t. képviselőtársam fényes beszédben kifejtette és annálfogva lehetővé tette nekem, hogy én gondolataimat kevesebb szavakba foglaljam. Mindamellett szükséges, a mennyiben némileg talán eltérünk, az én és illetőleg barátaim véleményét is néhány szóval indokolni. (Halljuk!) Én ugy fogom fel t. képviselőház a dolgot, hogy azon megyék, a melyek legalább 100,000 lakossal bírnának, két képviselőt küldenének n felsőházba, a kisebbek minden esetre legalább egyet; a törvényhatósági joggal felruházott városok, melyeknek népessége a 100,000-et megüti. szintén kettőt; azok, a melyeknek lakossága 50,000-re rug: egyet, a kisebbek csoportosítva, felváltva választanának egyet-egyet. Azért mondom felváltva, nehogy például két város közül a nagyobbik mindig majorisálja a kisebbet és mindig a maga kebeléből válaszsza a felsőliáai tagot. Ez egyébiránt egyéni nézet: mi csak általában a megyék és törvényhatósági joggal biró városok képviseltetését óhajtjuk. Ezen eszme, ezen kívánság ellen számos ellenvetés tétetett ugy tegnap, mint ma. Meg fogom vizsgálni egyenként legalább a főbbeket. Láng Lajos t. előadó ur a többi közt azt a kifogást tette, hogy ha a felsőházi tagok a megyék és törvényhatóságok által választatnának, a választottak kevesebb sulylyal bírnának a kinevezett és illetőleg örökös tagoknál. Nem tudom mi jogosítja fel a í. előadó urat ezen feltevésre. Avagy régebben, midőn a megyék követeket küldtek, nem a legtekintélyesebb, nem a legelőkelőbb férfiakat küldték-e"? De ha Pápa városa tudott magának oly jeles képviselői kiszemelni, milyen a t. előadó ur, vájjon nem hiszi-e, hogy Veszprémmegye hasonlóan kitűnő férfiút tudna találni. A t. előadó ur szerint csak a középszerűségek jutnának be, a kiket csupán a hiúság vinne oda. Meglehet sokakat ezen indok vezet a képj viselőházba is és fog vezetni a felsőházba, de én felteszem a megyei közönségről, felteszem a törvényhatóságokról, hogy általában oly férfiakat fognak kiszemelni a maguk képviseltetése végett, a kik ugy tudományra, mint érdemekre nézve a legkitünőb'i ek közé tartoznak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ellenvetés, a melyet most fogok említeni, az eddigieknél sokkal nyomatékosabb. (Halljuk!) A választás particularismusra vezet. T. ház ! Mit jelent az Magyarországon, hogy „particularismus?" Ha az jelenti, hogy egyes megyék a maguk érdekét is hangoztatják, a maguk érdekét is kívánják érvényesíteni, ezt értem. Ezt teszik a képviselő urak is a maguk kerületét, néha a maguk megyéjét illetőleg; ezt tették a múltban a követek is a pozsonyi országgyűlésen. De e mellett valamint a képviselőház nem rendeli alá, legalább eddig nem rendelte alá az ország érdekét az egyes kerületek vagy egyes megyék érdekének, valamint nem rendelte alá soha a rendi alkotmánya ország-gyűlés sem a haza érdekét az egyes megyék érdekeinek, ugy azt gondolom, hogy ettől a veszélytől jövőre sincs mit tartani. ( Ufjtt van • a szélső baloldalon.) 8 ki biztosít — kérdi továbbá az előadó ur — hogy választás mellett nem fognak a magyar állameszme ellenségei kerülni a magyar felsőházba? Ezt az ellenvetést diadalmasan megczáfolta már tegnap Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, azért annak további czáfolatát bátran mellőzhetem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. előadó ur szerint a felsőház keli, hogy az állandóságot képviselje s annálfogva nem tanácsos, hogy abba a választott elem is belekerüljön. Attól függ, hogy a t. előadó ur mit ért állandóság alatt. Ha azt érti, hogy a felsőháznak nem ! szabad a változó közvélemény napi áramlatai után indulnia, akkor egyetértek vele. Szerintem is a felsőháznak higgadt tanácskozás alá kell vennie mindent és mérséklő befolyást gyakorolnia a képviselőházzal szemben némely tán nem elég megérett javaslattal szemben. De a t. előadó ur, ugy látszik, az állandóság alatt egyebet értett, bizonyos merevséget, azt, hogy visszavethesse akárhányszor is a képviselőház javaslatait, indítványait. Mert hiszen Angliára méltóztatott hivatkozni, állítván, hogy az angol felsőház nem akadályozta a haladást és nem szegült ellene oktalanul az alsóház kívánságainak. Kern jól választotta a példát a t. előadó ur. Méltóztassék csak visszaemlékezni a katholikusok emantipatiójára, a választási reformra, a gabonavámok eltörlésére és méltóztassék — most legközelebbről olvashatta a lapokban — méltóztassék visszaemlékezni azon eseményekre, melyek j Gladstone reformjavaslatai alkalmából történtek.