Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

69. orszíicros ülés február 11. 1S85. 83 nevezett tagoknak függetlenségét fölébe helyezte a választottakénak. T. ház! Ha az igaz volna, hogy a kinevezett tagok függetlenebbek a választott tagoknál, mintán a törvényhozás ugy egyik testületének, mint a másikénak főkelléke az, hogy függetlenül ítéljen a kormányjavaslatai, az ország ügyei, az ország sorsa felett, akkor nem tudom, hogy miért nem indítványozzák azt, hogy a képviselőház is kineveztessék 1 (Élénk derültség és tetszés a seélsöhaloldalon.) Azt mondják, függetlenek lesznek. Ugy de kérem ha tekintjük az eddigi kinevezéseket, ha tekintjük azon férfiak magatartását, a kik a kormánytól nyerték megbízásukat, akkor a kinevezés által nyert függetlenségről igen szomorú fogalmunk lehet, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig a kezdeményezési jogot illeti, az igaz, hogy a bizottság azt meglehetősen szúk korlátok közé szorította. A legfontosabb ügyeket kivette a felsőház kezdeményezési jogának köréből. De én ezen újítást — pedig újítás a magyar közjogban — még ily alakban sem vagyok hajlandó elfogadni. Miért? A tapasztalás azt mutatja, hogy mindenki és különösen a kormány többé-kevésbé azon testülethez alkalmazza a maga javaslatait, a melyben azokat először terjeszti be.Miért? El akarja fogadtatni. Ha ellenkező szellemben terjeszti elő, mint a mely szellem azon testületet által lengi, előre meglehet győződve, hogy javaslatai meg fognak bukni. No már, miután a felsőház nemcsak azon alakban, melyben a kormány tervezi, hanem általában rendeltetésénél fogva conservativ szellemű és kell, hogy conservativabb szellemű legyen, mint maga a képviselőház: abból önként következik, hogy azon törvényjavaslatok, melyek először a felsőházban fognak benyujtatni, conservativabb szellemben lesznek szerkesztve. De ha nem igy kerülnének is a felsőházba, ezen conservativ szellemű felsőház bizonyosan ilyen értelmű módosításokat igyekeznék azokon tenni és a kormány, csak hogy javaslatai kudarczot ne valljanak, azok elfogadásától nem mindig lenne idegen. És ha egyszer ilyen értelemben elfogadta a kormány is és azután hozza által a képviselőházba, természetes, hogy azokat itt is elfogadtatni, ha kell keresztül erőszakolni fog igyekezni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És igy a liberalismus, melyre Beksics t. képviselő ur oly fenhangon hivatkozott, már ezen oknál fogva is kissé alantabb fog járni. A t. minister ur a maga indokolásában ezen újítás mellett többi között azon érvet hozza fel, hogy a tapasztalás szerint a felsőház igen sok időn át szünetel, sok időt semmittevéssel kénytelen tölteni. De vájjon azért szünetel-e a tisztelt főrendiház annyit, mintha a képviselőház nem szolgáltatna elegendő anyagot számára? Ha a méltóságos főrendek oly alaposan, oly behatóan, oly tüzetesen akarnák megvizsgálni a hozzájuk átküldött törvényjavaslatokat, mint a mily figyelemmel, mint a mily gonddal a képviselőházban tárgy altatnak; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) ha nem egy-két nap alatt, néha egy-két óra alatt végezne olyan munkát, a mely a képviselőházat néha hetekig foglalkoztatta, akkor nem igen panaszkodhatnának hosszú szünetek miatt, (ügy van! Ugy van!a szélső baloldalon.) De ha a t. minister ur óhajtása szerint majd a felsőház által is fognak kidolgoztatni némely törvényjavaslatok és azok azután a képviselőházhoz kerülnek, vájjon az egész országgyűlés nyerni fog ez által időben? Vagy azt reméli a t. minister ur, hogy azért, minthoírv a felsőház már megvizsgálta, mi utánozva a mostani főrendiházat, szintoly könnyedén fogunk azokon átesni, mint a hogy ők teszik ? Nem fogunk-e — és pedig annál inkább, mert conservativ szellemben lesznek fogalmazva —nem fogunk-e annál több időt fordítani azok tanulmányozására, megfontolására, megbirálására? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Es vájjon, ha mi a főrendiháznak törvényjavaslatait ily hosszas ideig leszünk kénytelen tárgyalni, fog-e ez által a törvényhozás időt nyerni? De nehogy puszta bírálatra, puszta tagadásra szorítkozzam, engedje meg a t. ház, hogy egyúttal elmondjam azt is, miként vélem én és vélik barátaim a leendő felsőházat szerveztetni, miként véljük" mi felépíteni azon felsőházat, melynek szükségességéről magunk is meg vagyunk győződve. (Halljuk!) Nézeteinket a következő határozati javaslat foglalja magában. Bátor leszek azt most felolvasni, hogy azután fejtegessem és magyarázatokkal kisérjem. A javaslat igy szól (olvassa): „Határozati javaslat. Tekintve, hogy a főrendiháznak mint felsőháznak rendezéséről szóló törvényjavaslat abizottság általi szerkezetében is, ámbár ugy a kormány az indokolásban, mint a bizottság a maga jelentésében egyfelől a történelmi alapnak, másfelől a democratia követelmeinek figyelembe vételét hangoztatja, sem a történelmi alapot nem tartja eléggé szem előtt, sem a haladó kor jogos igényeit nem érvényesíti kellőképen, hanem mig a történelmi jogokat, illetőleg kiváltságokat magas eensushoz köti, minek következtében a kisebb birtokú s ezek között számos értelmes és buzgó főrendi tag általában, de különösen a Királyhágón túli részekben teljesen kizáratnék s az indigenákirányában szükséges biztosítékokról eléggé nem gondoskodik: addig az élethosszra kinevezendő tagok által a kormánynak a gyakorlatban csaknem bizonyos több11*