Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

80 m orsxágos HTés febrisir 11. 1S85. ben, melyet Szilágyi Dezső t. képviselő ur a mérsékelt ellenzék nevében indítványozott. (Élénk helyeslés jóbbfélől. Ugy van!) De ez nem azt teszi, hogy a választási elvet nem kell tovább fejleszteni. Igenis, kell fejleszteni. És én elvártam volna Szilágyi Dezső t. képviselő ur liberalismitsától, hogy a választási elvet tovább fejleszti. De nem a felsőházban, hanem itt az alsóházban. (Helyeslés jóbbfélől.) Szilágyi Dezső: Megteszszük! Beksics Gusztáv: Örvendeni fogok rajta, Szilágyi Dezső: Remélem, hogy pártolni fogja a képviselő ur! (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Beksics Gusztáv: Ha beszédében mondta volna, akkor pártoltam volna. (Élénk derültség és helyeslés jóbbfélől.) Én nem kétkedem a felett, hogy az előttünk fekvő javaslat meg fogj a erősíteni felsőházunkat és növelni fogja annak conserváló erejét. Növelni elannyira, hogy ezzel szemben ellensúlyra van szükségünk. Ezt az ellensúlyt azonban nem a felsőházban, hanem itt az alsóházban kell elhelyezni. Hiszen itt nagy szükség van reá. Itt már amúgy is számos a conserváló tényező. Ha végig tekintünk a pártokon, a szélső baloldal egy kis fraetio kivételével nem is radicalis, még csak nem is szabadelvű, hanem ultraconservativ. (Hosszantartó élénk derültség a szélső baloldalon.) A mérsékelt ellenzékről pedig, nem gróf Apponyi Albert t. képviselő ur beszéde óta, hanem a múltban még a retrográd irány is tudott hódítani. És ez némileg természetes. Mert egy országot, a mely túlnyomólag földmívelő ország, nem képviselhet radicalis parlament és nem is kívánom, hogy nekünk ily parlamentünk legyen : mert tudjuk, a történelem egész folyama azt bizonyít] a, hogy a földbirtok mindig conserváló tényező volt. Egy parlament, melynek tagjai közül */s részt földmíveléssel foglalkozó választók küldenek, sőt még a városi képviselők egy része is földmívelő választóktól veszi mandátumát, lehet szabadelvű, a mint a magyar parlament dicsőségére legyen mondva, az volt a múltban és többségében ma is az, (Ellenmondás és derültség a bal- és szélső baloldalon) de egy parlament sem lehet annyira túlszabadelvfí, hogy ezzel szemben nagy ellensúlyra volna szükség a felsőházban. Én nem kétkedem, hogy a haladás és átalakulás útján nálunk is ugy történik, mint volt másutt. Az idő apály nélküli tenger. Ennek örök dagálya magába nyel mindent, társadalmi intézményeket és osztályokat. A feudalismus hatszázados intézménye'is elmerült benne, csak itt-ott emelkedik ki egy-egy csonka vártorony, csak itt-ott csillan át az átlátszó habokon a sisak és a dárda fénye. De ott, a hol csonkán kiemelkedik az aristocratia vár tornya, nem szabad azt szétbontani; nem a romok iránti kegyelet miatt, hanem egyébért: azért, mert abból modern és nemzeti erődöt kell alkotni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nálunk és Angliában még van társadalmi befolyásra támaszkodó aristocratia. Nálunk és Angliában tehát még lehetséges történelmi alapon felsőházat szervezni; de midőn megerősítjük az aristocratiát a felsőházban: akkor szükségünk van arra, hogy megerősítsük a democratiát itt az alsóházban. És ezt az által fogjuk eszközölni, ha a városi képviselők számát szaporítjuk és ha a kormány javaslatát, mely helyes irányban kezdeményezi a felsőház reformját s mely midőn megerősíti a felsőházban az aristocratiát, szükségképen maga után vonja itt az alsóházban a democratia megerősítését. A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel: T. képviselőház/ (Halljuk! Halljuk!) Ne várja tőlem senki, hogy az előttem szólott képviselőtársam beszédének részletes és tüzetes taglalásába bocsátkozzam; attól félek, hogy az ellenmondások e tömkelegében magam is eltévednék. (Ugy van! TJgy van ! a hal- és szélső baloldalon.) A mely állításait czáfolásra érdemeseknek tartom, azokra annak helyén meg fogok felelni. (Helyeslés a bal- és szélső balfelől.) A létező alkotmányok, a mennyire ismerem, a görög szerb- és a bolgárországinak kivételével a két kamara rendszerre vannak alapítva, mégpedig nemcsak a monarchiákban, hanem a köztársaságokban is. Magam is ezen rendszernek vagyok barátja. Nem azért, a miért sokan pártolják és a miért a tegnapi napon a t. előadó ur is ajánlotta, mintha a felsőház forradalom idején a mozgalmat megfékezni, a kiáradt folyamot a maga rendes, természetes medrébe visszaterelni képes volna; ezen feltevést a tapasztalás nem igazolja. Nem igazolja Francziaország, de nem igazolja Magyarország példája sem. A franczia felsőházak a forradalom előtt mind eltűntek. I. és IH. Napóleon senatusa elpusztult, mint ha a föld nyelte volna el. X. Károly és Lajos Fülöp király pair-kamarája megsemmisült, mintha sohasem létezett volna, nem védelmezve, de még csak nem is kisértve meg védelmezni a fennálló alkotmányt és a királyt, kinek hűséget esküdött volt. S mit tett a magyar felsőház 1848-ban? (Halljuk! Halljuk!) Egész márczius elejéig konokul, makacsul ellenezte azon szerény reformtörekvéseket, a melyek az alsóházban a karok és rendek kamarájában elfogadásra találtak; míglen a bécsi forradalom és a pesti békés mozgalom hírére egyszerre meglapult és azon sokkal messzebb menő indítványokat, üzeneteket, a melyeket a karok és rendek táblája felküldött, ellenzés nélkül, mintegy parancsszóra elfogadta. (Igaz /j Ugy van! a szélső balon.) így járt el a pesti országgyűlésen is egészen addig, mig az ellenség a fővároshoz közeledve, a méltóságos főrendek egymásután szerte-széjjel