Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

69. orsMgos ülés fe.braár 11. ISS5. 81 foszlottak, ugy hogy mire az országgyűlésnek Debreezenbe kellett volna mennie, alig voltak, a kik útra kelhettek és a kik elindultak, azok közül sokan megtévesztve az irányt, nem Debreezenbe, hsnem Koblenezhe — bocsánatot kérek — Pozsonyba mentek. (Élénk tetszés a bal és szélső balfelöl.) Nem azért pártolom tehát a felsőházat, mintha a mozgalom ellen akadályul, gátul szolgálni képes volna, hanem barátja vagyok a két háznak azért, mivel békés időben az egyik ház által elkövetett hibákat a másik megigazítani, helyrehozni képes a nélkül, hogy az állam fejének, legyen az király vagy köztársasági elnök, közbevetését, tiltó szavát igénybe kellene venni, (Ugy van! balés szélső balfelől) a mi minden körülmények közt kényes, néha a király és államfő tekintélyére veszélyes. Megigazíthatja, mondom, az egyik ház a másiknak hibáit és pedig nemcsak a kevésbé fontos szerkezetieket, hanem azokat is, a melyek súlyos következményeket vonhatnak maguk után és a melyeket, hol valamely rendkívüli esemény, hol a népnek pillanatnj'i felhevülése, hol cg3~-egy nagy befolyású tagjának elragadó szónoklata követtetett el és a melyek ellen, ha még oly bölcs előrelátással készültek is, a házszabályok nem nyújtanak elegendő biztosítékot. Ily esetekben ugyanis a szenvedély, legyen az lelkesedés, harag avagy félelem, tálteszi magát a szabályok papir-korlátain. De ha e részben úgyszólván valamennyi nemzet egyetért, a felsőháznak alkotására nézve a legnagyobb eltéréseket találjuk. Kizárólag nemesi előjogokra egyetlen egy felsőház sincs alapítva. De vannak, a melyek kiváitkép születési előjogokon és a mellett részint világi, részint egyházi méltóságokkal járó kiváltságokon nyugszanak. Ismét mások, a melyek részint születési és hivatali, részint, kinevezési és választási elvre vannak fektetve. Es van, a mely kizárólag kinevezésre, mint van és pedig számos, a mely kizárólag választásra van alapítva, a szerint, a mint az egyik országban az aristocratia vagy a democratia van túlsúlyban, a királyi hatalom vagy pedig a nép akarata érvényesül inkább. De az olaszt kivéve, valamennyi szabad nemzet vagy tisztán a választás elvén alkotja a maga felsőházát vagy legalább kisebb-nagyobb számmal választott tagokat is szokott küldeni a született vagy kinevezett peer-ek közé; még pedig nemcsak azon államok senatusai alakittatnak kizárólag választás útján, a melyek köztársaságokat képeznek, vannak monarchiák is, a hol ezen elv kizárólag uralkodik. így nevezetesen a brazíliai császárság és ide át Európában Belgium, Hollandia, Norvégia, Svédország, Románia, a melyek mindnyájan királyságok ; mig Angliában a skót és ir felsőházi tagokat azon országokbeli főnemesek választják, a spanyol felsőháznak pedig épen felerészét válaszKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. tott tagok képezik. Dániában a 66 felsőházi tag közül pedig mindössze 12-öt nevez ki a korona, a többi választás útján gyakorolja törvényhozói jogát. És ha ebből az következik, hogy a választás elve, maga a kizárólagos választás nem ellenkezik a monarchicus államformával, akkor azt hiszem, azon szerényebb alakban, a melyben indítványozzuk, még kevésbé jöhet ellentétbe a monarchicus kormányformával. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) És ha azon viszonyt tekintjük, mely a két kamara között létesült, azt találjuk, hogy az azon államokban legbékésebb, legbarátságosabb, legzavartalanabb, hol mind a két ház választásból származik. És ez igen természetes. Ugyanazon forrásból eredvén, habár más-más választó testületek szűrőjén át jutván a törvényhozás házába, senatorok és képviselők ugyanazon érdekeket képviselik: a népnek érdekeit, melynek kebeléből kikeltek és melynek hosszabb-rövidebb idő múlva számot adni tartoznak. Holott, a hol csak az egyik testületet választja a nép, a másik azonban részint születési, részint kinevezési elven nyugszik, az érdekek ellentéte miatt nem ritkán összeütközés támad a két ház között és szerencse, ha azt alkotmányos úton, békésen sikerül elintézni. Pedig valamint egyfelől elkerüíhetienöl szükséges, hogy a felsőház az alsóház irányában mérséklő szerepet vigyen: ugy másfelől az, hogy eltérő, önző, akár hatalmi, akár osztály-érdekeknek hódolva, a nép akaratát ellenezni, azzal daczolni, azt meghiúsítani igyekezzék, nemcsak helytelen, de veszélyes is. Mindezekből következik t. ház, hogy én a tiszta választási elvnek, az általában választott felsőháznak részemről elsőbbséget tulajdonítok akár a kinevezési, akár a születési, akár púdig a két egyesített elven nyugvó felsőház felett. (Helyeslés a szélső balon.) És ezen elvet osztják barátaim, elvtársaim is elméletben. (Helyeslés a szélső balon.) Mindazáltal miután meggyőződtem, hogy az általános választási elv minálunk még nem t.dál elegendő támogatásra: barátaim és én elegendőnek tartjuk, ha az ez idő szerint csak részben foganatosittatik, de alkalmaztatik egyúttal a született felsőházi tagokra is és megengedjük azt, hogy ugy az állami, mint az egyházi főméltóságok megtartsák eddigi helyeiket: de a kormány, illetőleg a bizottság javaslatát még általánosságban sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nem fogadom el és nem fogadjuk el azért, mert ezen törvényjavaslat szerint bizonyos census mellett a felsőház tagjainak nagyobb része születésénél fogva gyakorolná jogait és mert nem gondoskodik eléggé az indigenák függetlenségéről; nem fogadom el és nem fogadjuk el továbbá, mert a kilépő főispánok helyét nagyszámú, a kormány által kinevezett tagok által akarja pótolni és egy 11