Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

6«. országos ilés február 11 1S85. 79 mely a mérsékelt ellenzéken csak most kezd keletkezni. Én kimondom t. ház, hogy ha egyszer a helyi autonómia elvesz Magyarországon, megrendül akkor a parlamentarismus is, talán maga a szabadság. Hiszen tudjuk, hogy a continensen már nem tudott gyökeret verni a parlamentarismus és miért inog ellentétei közt a szabadság. Azért t. ház, mert nem a helyi autonómiából fejlődött ki. Angliában ellenben azért oly hatalmas a parlamentarismus, azért oly rendíthetlen a szabadság uralma, mert Angliában a helyi autonómia képezi annak alapját és termő földjét. De t. ház, kétféle autonómia van, az egyik az aristoeratia autonómiája, a másik a demoeratia autonómiája. Az aristoeratia mindig hajlandó volt, de nem az igazgatási, hanem a hatalmi autonómiára; azért cselekedte mindig azt, hogy széttörte az államot apró államokra, hogy ezekben uralkodhassak, így volt ez a történelem minden korszakában. Hisz tudjuk, hogy a feudalismus virágzó korában nem volt egy egységes állam sem, csak tartományi rendszer. És mit cselekedett e században is a franezia legitim aristoeratia, midőn idegen szuronyok mellett visszahurczolkodott Franeziaországba ? Azt cselekedte t. ház, hogy a demoeratia által létesített franezia államegységet szerte akarta törni. A demoeratia t. ház, ellenkezőleg nagyon is kedves az állami erők összpontosításának s erre különösen felhívom a t. ellenzék figyelmét; mert itt a kapocs a magyar politika és demoeratia elvei közt. A demoeratia elve nagyon megfér az igazgatási autonómiával, csak egygyel nem fér meg: ez a hatalmi szétdaraboltság. íme t. ház, ismét egy autonómia, mely nemcsak nem szabadelvű, hanem határozottan retrográd. És ezt az autonómiát méltóztatnak a túloldalon bámulni. (Derültség.) S kik támadják meg t. ház, a megyét s a helyi autonómiát? Azok, kik valódi légköréből ki akarják ragadni s a politikai örvénybe lökni. Azt a megyét ismerjük már, a mely nem volt autonóm, hanem politisáió testület, a mely 52-ed rész állam volt és delegáltjait a központi parlamentbe küldte, de az alsóházba és nem a főrendiházba. Tehát a megyei választás híveinek még a történelmi jog szempontjából sincs igazuk. A történelmi jog nagy és hatalmas jog. Ha a megye képviselve leendett a főrendiházban, akkor t. ház, lehetne beszélni, hogy e képviselet ott megtartassék. A főispánok nem képviselték a megyét, hanem igenis az államhatalmat; a megye tehát nem volt soha képviselve. Mit képviselnének a megyék, hogy ha sem a democratiát, sem a történelmi jogot? Talán a fajt erősítenék? De hát Szilágyi Dezső t. képviselő ur tegnap szíves volt beismerni azt, hogy e választási elv hozhat nemzetiségi tagokat a felsőházba. Bizony hozhat, talán sokkal többet, mint képzeli Szilágyi Dezső képviselő ur. (Mozgás bal felől. Helyeslés jóbbfelöl.) És miért alkotjuk meg t. ház, új felsőházunkat történelmi alapon? Miért nem csinálunk a XIX. század végén senatust? Azért t. ház, mert a nemzeti és faji érdeket tartjuk szem előtt; azért t. ház, mert azt akarjuk, hogy legyen legalább egy magas testület, a hová a nemzeti súrlódások semmi körülmények közt fel nem csaphatnak. Én legalább részemről nem járulnék az aristoeratia nagy túlsúlyához, ha ezt a nemzeti érdek nem követelné. S most ezt a jövendőbeli nemzeti erődünket, melyet építeni akarunk, egy elv nevében akarják szétrombolni, a mely még nem is szabadelvű. De ha szabadelvű volna, akkor is meg kellene gondolni. Mert Magyarországon a liberalismus keresztül törhet minden gátot, de ott megáll, a hol a faj veszedelme kezdődik. (Helyeslés jobbfelöl.) De azt mondják t. ház, hogy a kinevezettek fenyegetik felsőházunk függetlenségét és hogy a választott tagok lesznek azoik, kik majd a felsőház tekintélyét és függetlenségét meg fogják menteni. Hát én ismerek a javaslatban két garantiát a felsőház függetlenségére nézve. Az egyik garantia az aristoeratia túlsúlya, a másik garantia pedig azon korlát, mely a királyi praerogativa előtt emelkedik. Ezt a korlátot én megint túlzott nagynak tartom és el sem fogadnám, ha a felsőház tekintélyének érdekei előtt meg nem hajolnék. De t. ház, én azt nem tudom elképzelni, hogy egy testületből egy harmadrész le tudja rombolni a másik két harmadrésznek tekintélyét, ha ez a két harmadrész nem akarja. És itt tulajdonképen életfogytig való kinevezésről van szó, tehát oly jgarantiáról, a melylyel a kinevezett birót ruháztuk fel, kire életünket és vagyonunkat biztuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ellenkezőleg, én osztozom azok véleményében, a kik azt hiszik, hogy jövendőbeli felsőházunk tekintélyét talán épen a választott tagok segítségével lehetne megdönteni. Mit képviselnének tehát a megyék küldöttei a magyar felsőházban? Szilágyi Dezső t. képviselő úrral szemben kimondom újra, hogy az életre galvanisálni akart multat: a particularismust és foederalismust, a magyar állameszme széttört szilánkjait. (Derültség a ssélsö baloldalon.) De félszázadot nem lehet visszaugorni a múltba. A franezia parlamentek az assemblée nationale-ba való beolvadásuk után eltűntek, mint eltűnik az árny, ha a nap felkel. Csak nálunk akarnák még egyszer e köddel elhomályosítani parlamentarismusunk napját? Csak nálunk érkezett volna ideje a hatalmi decentralisatiónak, mikor sohasem volt nagyobb szükség erőnk centralizására ? A választási elvet vissza kell utasítani általában és részletében. És különösen azon részleté-