Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-68

58 68. országos ülés február 10. 1885. 1 meg szokta tenni, ha zavartatik. Ezt kívántam | megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) ' Gr. Tisza Lajos: (Halljuk! Halljuk!) Midőn közvetlenül a most hallott és méltán figyelmet gerjesztett beszéd után felszólalok, teszem azt azért, mert senki azok közül, a kik a törvényjavaslattal egyet nem értenek, az előadó ur után közvetlenül szólani — gondolom — nem kivan ; és teszem azért, mert nem tartottam magamat felmenthetőnek azon kötelezettség alól, hogy miután szerencsém volt azon bizottságnak, melyhez a ház a törvényjavaslatot előzetes tárgyalás és véleményadás végett utasította, elnöke lehetni, egy ilyen fontos kérdésben ne nyilatkozzam, (Helyeslés jobbfelöl.) Midőn tehát a t. háznak türelmét kikérem,hogy szorosan a törvényjavaslat eszmemenetét követve, főleg a gyakorlati szempontot szem előtt tartva, egyszerű szavakban, mint szoktam, nézetemet kifejthessem, azon érzéssel teszem ezt, hogy kötelességet teljesítek. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuli! Halljuk!) Nem akarok tárt ajtókat betörni; nem fogom tehát az időt azzal igénybe venni, hogy a főrendiház reformjának szükségét bizonyítgassam. Ez már túlhaladott álláspont. E kérdés már azon stádiumba jutott, mely általában valamely kérdésnek törvényhozási úton való megoldására a legkedvezőbb s egyik biztosítékát nyújtja annak, hogy a meghozandott törvény gyakorlati értékű is lesz. Ugyanis ma már e törvényjavaslatnak a törvényhozás elé hozatala nem lep meg senkit, évek óta foglalkoznak ezzel eszmecsere közben élőszóval, ugy mint sajtóban és röpiratok útján írásban, hivatottak és nem hivatottak; ma már mondhatni: követeli ezt párt- és osztály-különbség nélkül majdnem mindenki. A mi azonban még távolról sem teszi azt, hogy a kérdésnek megoldása, a reform helyes módozatainak és arányainak eltalálása s azután ha ez eléretett is, a reformnak törvényhozási keresztül vitele könnyű feladat volna. Sokszor mondatott, hogy a politika nem esact tudomány, mint a mathesis, melyben az adott tényezők egyenletbe hozatala által, minden csalódhatás kizárásával megfejthető az ismeretlenben rejlő érték. Es továbbá, megvagyok ugyan győződve,hogy egy ily fontos közjogi kérdés intézésében mindenki magasabb álláspontra helyezkedik s végmegállapodását nem fogja pillanatnyi pártérdek vagy tactica vezetni; mindazáltal annyi oldala van e kérdésnek s annyira különböző szemüvegen át látják azt a törvényhozás tagjai, hogy teljes tárgyilagosság mellett is — igen eltérők lehetnek a nézetek a reform módozatait illetőleg. így például hallottunk olyan nyilatkozatot,hogy teljesen szakítani kell a múlttal, a hagyománynyal — le kell vonni a ma már főbb vonásaiban demoeraticus szervezetű alkotmányunk egyéb intézményeiből a merev logicai következtetést — meg kell alkotni — más európai egyes államok példájára — a választáson alapuló senatust. Mások már nem csupán elvont elméletekből indulnak ki — tekintettel akarnak lenni a történelmi fejleményekre és szerzett jogokra is; egyúttal pedig bizonyos választott elemet is szeretnének behozni az új házba; azonban, az eszme mindkét irányban való keresztülvitelének módozataira nézve sokban eltérnek egymástól. Szerény nézetem szerint általában minden törvényhozási úton eszközlendő változtatás, újítás csak ugy előnyös, gyakorlati haszna csak ugy lehet, ha sem váratlanul nem jön, sem nem idegenszerű esnem üt nagyon el a meglevőtől, a már megszokottól — szóval: ha a meglevőnek inkább a változott viszonyok folytán szükséges módosítása^ azokba való beillesztése, mint alapjában való felforgatásának jellegét viseli magán. És ha ezen elvnek szem előtt tartása általában minden törvényhozási ténykedésnél czélszerű — kétszeresen kívánatos a jelen kérdés megoldásánál. Habár némely intézményünk eredetében felismerem is a nyugati államszervezetek közvetett befolyását, a magyar törvényhozás egyik tényezőjének reformálásánál óvakodnunk kell — csupán idegen példák, vagy elvont theoriák által indittatva — kétes kimenetelű kísérletek koczkáztatásától. (Helyeslés jobbf elől.) No leap in íhe dark. Ne keressünk mi idegen földön új intézményeket, melyeket átplántáljunk, de ápoljuk, idomítsuk a szükséghez képest azt, mely a hazai talajban vert gyökeret. (Helyeslés jobbfelől.) Nem volna helyes magát az eredeti alapot elvetni. Midőn az egységes törvényhozó testület tagjai egy része abból kiválván, két házra oszlott: mi volt az alapelv, mely szerint a főrendiház megalakult? Az, hogy legyen az ugy a magas hivatal-adta hatáskör, valamint a társadalmi állásnál fogva legtekintélyesebbek, legbefolyásosabbak, legkitűnőbbek gyülekezete. És ha akarj uk.hogy a népképviseletben gyökerező képviselőház mellett — melyben van már is és lesz a dolog természetében fekvőleg jövőben is a törvényhozási testület súlya — az új felsőház méltóan és hivatásszerűleg betöltse helyét, mint a törvényhozásnak szintén egyik tényezője, azt sem lehet ma más alapra fektetni, mint a melyen eredetileg a főrendiház nyugodott. Épen azért van szükség a főrendiház reformjára főképen, mert a századok folyamán ugy fejlődtek a viszonyok, hogy az, alkotó elemeinek számszerint tálnyomó részében, nem áll többé az eredeti alapon. A reformnak tehát a felsőház szervezésében feladata szerintem, a főrendiház alkotó elemeiből