Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

82. «na&g«» ülés ftbrnár 26. 1885. 399 tenni, kénytelen előbb megtenni az első lépést is, ] bármily nehéz is az. Az első lépés a hitvallás bemutatása s a szervezkedés az egész országban s ekkor fog- következni, hogy képviselve legyenek a felsőházban és ekkor mi leszünk az elsők, kik azt mondjuk: ugyanazon jogon ülnek ott, szívesen üdvözöljük őket. (ügy van! a bal- és szélső haloldal némely padjain.)Igaz, hogy ezen érveléseket sem a „Lloyd", sem a sornálok (Derültség a szélső haloldalon) nem fogják ismertetni, mert nem illik bele gondolkozásmódjukba, nem illik ahhoz az antisenűtismushoz, a melyet ők festenek a falra, de a mit mi is csak ő tőlük tanulunk és bámulunk, mert nem olyan antisemiták vagyunk, a milyeueknek rajzolnak bennünket a zsidó lapok tudósítói; mi egészen a törvény alapján állunk. Nézzük tehát a másik szempontot. Ezen javaslat a zsidó képviselőkre nézve is a törvény előtti egyenlőség szempontjából indul ki. De hát megvannak-e csakugyan azon föltételek, a melyek okvetlenül maguk után vonnák azt, hogy ugyanazon jogon ülhessen ott az ő képviselőjük, mint ülnek más felekezetek képviselői? nézzük ebből a szempontból vannak-e a zsidó egyháznak ugyanazon érdemei ezen képviseltetésre, mint vannak a többi felekezeteknek? E kérdést már egy alkalommal bővebben voltam bátor tárgyalni, most csak röviden rámutatok. (Halljuk!) A protestáns felekezetek évenként sok 100,000 frtot költenek, bár igen szegény felekezetek, népiskoláik, a közép és felső iskolák fenntartására. (Igaz! ügy van!). A legutolsó napszámos, a ki az ő darab fekete kenyerét nehezen tudja megszerezni, hozzájárul filléreivel a felső iskolák fenntartásához. Hát a zsidók? T. ház, köztudomású dolog, hogy itt Budapesten majdnem árlejtés útján fogadják azon szegény tanítókat, kiknek állandósítását egyenesen kijátszák. És ezt megint nem én mondom — hiszen mi obscurus antisemiták vagyunk — hanem egy zsidó tudós leveléből idezém. Kijátszák az állandósításra vonatkozó törvényt olyformán, hogy két évig megtartják az illető tanítót, akkor belekötnek, új pályázatot hirdetnek és ba nálánál jobbat nem kapnak, újra mogfogadják egy próbaesztendőre. A mely nép ugy bánik a népneveléssel, a mely nép a maga népiskoláit olyannak tekinti, hogy például, mint Budapesten, a hol oly nagy számú a zsidóság nincs több 6 zsidóiskolánál, a mely nép csak ily mértékben áldozik a közmívelődésre, hogy nincs egyetlen egy felekezeti gymnasimna vagy reáltanodája, annak érdeme a közmívelődés terén nincsen. Mert elég érdem-e, hogy másoknak kegyelméből, a szegényebb felekezetek népének nehezen összeadott filléreiből tanulnak, | hogy szerzett tudományukkal ugyanazon népet I kiszivattyúzzák, (ügy van! a bal- és szélső haloldal í egyes padjain.) I A t. ház, némely tagja a statistikai számokat nem igen szereti figyelembe venni, pedig alig van dolog, a mi a számoknál hathatósabban beszélne. Egész Amerikában, pedig mi ahhoz képes Magyarország, egész; Amerikában nincs annyi zsidó, mint Magyarországon; egész Francziaországban nincs annyi zsidó, mint Budapesten. Hát ha már ennyien vannak, elvárhatná tőlük az ember, elvárhatná a törvényhozás, elvárhatnák az egyes felekezetek, hogy a terhek hordozásában is vegyenek részt számuk arányában, (ügy van! a bal- é$ szélső baloldal egyes padjain.) Azt a nagy mulasztást, mit a közmívelődés tekintetében eddig elkövettek, nemcsak én emlegetem már, hanem emlegetik maguk a zsidók is. Ezt dicsérőleg említem fel róluk. A ki hibáját belátta, az már a javulás útján van. E tekintetben már indítványt tettek maguk zsidó polgártársaink, hanem az indítvány eredménye rendkívül jellemző. Legyen szabad egy esetre hivatkoznom. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A héten vagy a múlt héten történt itt Budapesten. Az izraelita hitközség gyűlést tartott Wahrmann t. képviselő ur elnöklete alatt és a gyűlésen egy tanférfiú olyanforma indítványt tett, hogy az izraelita tanulók a beiratásoknál sok boszantásoknak vannak kitéve, mondja ki a hitközség elvben, hogy zsidó hitfelekezetű gymnasium felállítandó. Itt az indokolás ellen még volna azon kifogás, hogy a boszantatás alighanem teljes joggal történik a zsidó tanulók irányában, mikor például a református és az evangélikus gymnasiumokban oly nagy számmal tódulnak a zsidó tanulók, hogy kiszorítják a református és evangélikus tanulókat, a természetes önvédelem követeli, hogy a tulajdont használja először a tulajdonos, ez az okolás tehát nem eléggé őszinte, mert jog és kötelesség szerint azt kellett volna mondani, hogy annyi a zsidó tanuló, hogy azok számára szükséges külön gymnasiumot felállítani. Ez azt hiszem, a legegyszerűbb dolog, a mit állítani csak lehet. A felelet mi lett reá? Az indítvány így szólt: „Mondja ki a hitközség elvben, hogy zsidó gymnasiumot akar felállítani." Wahrmann képviselő ur, mint elnök, erre azt mondta: „Elvből nem lehet gymnasiumot felállítani, ahhoz anyag is szükséges." Arany igazság; de azt hiszem, anyag szükséges nemcsak a zsidó, hanem a reformstus, evangélikus, katholikus, sőt még az állam által fölállított iskolákhoz is. És ha ezek ezen anyagot saját áldozatkészségűkből öszszehordták, hát hordja össze a sokkal gazdagabb zsidó felekezet is. Azt mondják, majd ha alapítványnyal fognak bírni, akkor lehet erről beszélni. Hiszen csak nem kívánja az a gazdagabb felekezet, hogy mások tegyenek nekik még alapítványt is, ott vannak a, gazdag bankárok, a kik a világot uralják, gondoskodjanak saját hitsorsosaiknak tanulóiról, a kik oly számmal szerepeinek, hogy