Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

400 s2 arwtégos, filé* február 2« i8S5. megdöbbentik az embert. Az említett jelentésben fordul elő, hogy magában Budapesten nem kevesebb 9,955 közép- és felső iskolába járó zsidó tanuló hallgatja a hittant, 9,955 tanulószámára még csak elvből sem mondták ki, hogy gymnasium állítandó fel. Illenék pedig legalább elvben kimondani. Az uralkodó szellemet egy másik itt elhangzott arany igazmondás nagyon találóan jellemezte. Egy másik olyanforma indítvány tétetett, hogy kívánatos volna, hogy ne csak az anyagi érdek, hanem a szellemi kötelességek teljesítésére is fölébredjen a tudat. Ez megint olyan kívánság, a mit eddig már minden más felekezet megtett és kötelessége megtenni, ha létjogáról lemondani nem akar és mikor ezt hangsúlyozták az egyházközség gyűlésében, hogy gondoljanak végre valahára a szellemi dolgokra, ne csak az anyagiakra, ezt elvetették. (Derültség a baloldalon.) A zsidók érdemeit Chorin képviselő ur egyoldalúan, az igaz, de a mostani körülmények között, a mennyire lehet elég jóakarattal emelte ki. Elég baj, hogy azon érdemeket jobban támogatni nem lehet; de ha már csakugyan akarnak szervezkedni és mindig csak az akaratnál maradnak, miért hárítják mi reánk, hogy kérjük a hitszervezet megerősítését ? miért nem kéri ő maga, miért nem kéri a hitfelekezet ? Hisz nekik áll érdekükben, nekünk ha épen azt akarnók, egy alkalmas fegyver ez kezünkben, melyet nem adunk ki, mert mihelyt ezt kivették kezünkből, elvesztettük egyik leghathatósabb érvünket. Említette a képviselő ur, hogy a közművelődés terén nagy érdemeket szereztek. Kétséget nem szenved, hogy az irodalomban — nemcsak revolver journalistikában, hanem a komoly irodalomban is zsidó polgártársaink kitűnő részt vesznek, hanem magyarán mondva, ott sem minden fenékig tejfel ám. (Derültség a széls'ó baloldalon.) Jó lenne egy kissé azoknak kúíforrásait is megvizsgálnunk ; és akkor látnók, hogy a mit az egyik lap felfújt és dicsőített, chorusban zengik és dicsőítik azt a többiek is; és ha valaki egy pár balladát ir, az szerintük már Arany János koszorújára méltó. (Derültség a szélső baloldalon.) Tehát egy pár kétkedő szó, egy pár kétkedő fejbólintás talán itt sem lesz szentségtörés. A mi pedig a magyar nyelv terjesztésében szerzett érdemeiket illeti, azokat is ismerjük. Hiszen minden nap látjuk a hivatalos lapban, hogy német neveiket 50 kraj czárért — és az a gyanús, hogy csak azóta, mióta ennyiért lehet — folytonosan magyarosítják. Ennek pedig t. ház, az a hátrányos oldala van, hogy a német néven elkövetett csalásokat nem tudják be a magyar névnek. A mi egyébiránt a magyar nyelvhez való simnlásukat illeti, méltóztassanak csak végig sétálni akár a váczi-körúton, akár a Teréz- és Lipótvároson, ott ékes zsidó betűkben és még ékesebb [ német nyelven,.olvashatja mindenki Magyarország fővárosában, hogy „Hausmanskost täglich per 30 Kreuzer" és igy tovább. (Élénk derültség.) Márt. ház, a mely állampolgár a német nyelvhez való ragaszkodását annyira viszi, hogy zsidó betűkkel és németül ir, hogy zsidó betűkkel szerkeszt német lapot, annak hazafiságában, a magyar nyelvhez ragaszkodásában, én hízni nem tudok. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) A mi pedig az egyháznak, miut egyháznak eljárását illeti, ehhez is legyen szabad egy-két szót szólanom. (Halljuk!) Ismeretes mindnyájunk előtt, liogy az anyakönyvek vezetését a törvény eddig a lelkészek kezében hagyta s a lehető legszigorúbb büntetéseket szabta, egy-egy anyakönyvi téves adat bejegyzésére, vagy egy helyes adat elhagyására. Trefort minister ur, most — ha jól emlékezem -két éve utazott Máramarosmegyében és nem kisebb embertől, mint az ő akkori tanácsosától tudom — olvasható a Vasárnapi Újságban nemcsak antisemiták, hanem mindenki által — hogy ott talált olyan rabbit, a kinek roppant nagy vidékre terjedt az egyházközsége s kérvén tőle az anyakönyvet, ő dirib-darab papirosokat mutatott elő, melyek közül a szél takarításkor egyiket-másikat kifújhatta az ablakon és azt hiszem, az olyanból, a kinek a neve arra volt irva, ha fiu volt, nem lett huszár, de még bakancsos sem. (Derültség. Élénk tetszés a szélső baloldal egyes padjain.) Bécsben j'elenik meg t. ház, egy zsidó betűkkel nyomtatott lap. Ez maga panaszkodott már az ellen, hogy a zsidó szülésznők, midőn a gyermekeket keresztelésre viszik ... (Élénk derültség. Egy hang a szélső baloldalon: Sakteromsra!) Egyszer már meg volt tiltva az illető műkifejezés. A szülék által adott modern nevek, pédául Adolf stb. helyett bediktálnak az anyakönyvbe eredeti zsidó neveket, például Áron, József. Mózes stb. A gyermekeket azonban az életben csak modern néven ismerik és innen van az, hogy a katona-állításon oly kevés a szolgálatra alkalmas és nem alkalmas zsidó. (Derültség.) De hogy többre ne hivatkozzam, hivatkozom csak a t. ház asztalán levő tömérdek kérvényre; megyék ás törvényhatóságok részéről, melyek egyhangúlag kérik a zsidó anyakönyvek rendezését. A mely egyháznak papjai ily gondatlanul vezetik a legfontosabb könyvet, a mely közokirat jellegével bír; és a mely felekezetnek tollforgató emberei — megint egy zsidóra hivatkozom -- erre csak azt mondják, hogy ez egyik-másik pap részéri)! csak tapasztalatlanság; és a mely egyházban soha sem látjuk, hogy az ilyen tapasztalatlan lelkésznek a körmére koppantanának. És ott én a | jogegyenlőséget látom a liberalismus zászlóján, de | nem látom az életben. (Helyeslés a szélső haloldaI Ion.) És ha ezek közül, ha már törvény van és a