Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

82 omágos ülés zárja ki, hogy a mint első beszédemben mondottam, e tekintetben is feltétlenül a felsőháznak óhaját kívánnám ismerni és a mennyiben ez elvi szempontból nem ellenkezik nézeteimmel, azt hajlandó vagyok elfogadni. Minthogy azonban mégis kénytelen vagyok e tekintetben most nyilatkozni s kénytelen leszek esetleg szavazni, annálfogva igen is a törvényjavaslatnak, mint nézeteimhez még legközelebb állónak módozataira kívánok szavazni, a mi ismétlem, ki nem zárja azt, hogy az esetben, ha a főrendek a czímzetes püspökök által eddig élvezett jogokat föntartani és esetleg ugyanazon arányban más felekezetek képviseletét is emelni kívánják, azt; elfogadjam ép úgy, mint hogy sem ezt, sem az ellenkezőt nem tartom semmiképen elvi szempontból ellentétesnek a szabadelvűséggel és határozott ellentétben állónak a felsőház egészséges irány fejlesztésével, szervezésével. Ugyanez áll, mint mondottam, az izraelita vallás képviseletéről. Világos és kétséget nem szenved, hogy a vallásegyenlőség és a vallások képviseltetése egy haladó, tehát üdvös és kívánatos lépés; de szert, ha a felsőház nem kívánná még; ma azon egy vallásnak képviseletét, én sem azon vallás felekezet érdekében, sem a szahadelvtíség szempontjából ezen képviseltetést a felsőházban nélkülőzhetlen szükségesnek és foreirozandónak nem tartom és ez esetben a főrendek óhajának engedve ép úgy lemondani is késs vagyok erről. (Derültség a baloldalon.) Meg lehet í. ház, hogy mint előbb is mondottam, akadnak, a kik ez esetben az én eljárásomat felületesen bírálva, ezt ismét következetlenségnek fogják nevezni. En azonban e tekintetben az ítéletet inkább a közvéleményre bizom, mint ő reájok. Legyen szabad itt mellesleg egy előttem történt idézést pár szóval rectifikálnr Ugyanis az előttem is igen t. Gröthe urnak neve említtetett, mint az asszonyi következetességre nézve idézett ama vers pzerzőjé-é. Hát legyen szabad megjegyeznem, hogy azon úri embert Schillernek hívták. (Derültség.) Nendtvich Károly (hezét rázva tagadólag int. Derültség). Gr. Keglevich István: És hogy ő ezen szavakkal adott kifejezést nézetének, hajói emlékezem Wallenstein ez. Színmüve 3. felvonásában, a bor Wallenstein azt mondja: „Seid ihr nicht, wie die Weiber. die beständig nur znrüekkommen auf ihr erstes Wort, wenn man stundeníang vernünftig gesprochen?" Ezt mondta Schiller. Legyen szabad t. ház, minthogy már szót íineltem, néhány szóval refleetálnom ez alkalommal «:rra is, a mit Hermán Ottó képviselő nr a napokban reám vonatkozóiig mondott. (Halljuk! Halljuk!) Hogy akkor nem feleltein mindjárt a feto-nír 2". 1885 395 j képviselő urnak, ennek oka az, hogy beszéde elején nem voltam jelen, azután pedig jelen voltam ugyan, de nem bírván szavait megérteni, kénytelen voltam azokat utólagosan elolvasni. {Halljuk?) Méltóztatnak emlékezni, hogy az e törvényjavaslat felett folyó tárgyalás alkalmával mondott első beszédemben a nélkül, hogy az illető képviselő urat megneveztem volna, azt mondtam általánosságban, hogy felhozattak a magyar nemesség illustratiójának kútforrását illetőleg egyes dolgok, melyeket én koholmányoknak neveztem, a melyek alkalmasint a német literaturából vétettek át. Erre nézve Hermán Ottó képviselő ur az utóbbi ülések egyikében akként fogta fel, mintha én ezzel német nevére vagy eredetére viezezelni akartam volna, a mi egyáltalán nem áll, mert nem szoktam sem nemzetiségek, sem vallások felett viczczelni. (Helyeslés jobbfelől.) Hanem egyszerűen azért mondtam azt a német irodalomról, mert csakugyan hallottam, hogy Németországban a középkorban volt egy Raubritter nevű vállalkozó társulat, de Magyarországban tudtommal nem volt;tehátsupponáltam. hogy az Németországból vétetett. A t. képviselő ur továbbá előadta nézeteit és figyelmeztetett, hogy Árpád táborában sem a Hermannok, sem a Keglevichek nem voltak — a mit magam is valószínűnek tartok — és hozzátette, hogy az ő ősei akkor Varrus légióit verték, az enyéim pedig zsiványkodbsk valahol a Balkán félszigeten — a mi meglehet, hogy szintén igaz. (Élénk derültség és t-tszés.) T. ház! Én annak eldöntését, vájjon miért kapták a magyar nemességet, báróságot és donatiókat a Keglevichek, azon magyar történelmi irókra bizom, kik nem Hermán Ottó képviselő úrtól merítik adataikat. A többire nézve pedig azt hiszem t. ház, bármennyire elmések az igen t. képviselő urnak ezen tréfái és a miket én válaszolnék, az talán mind rossz volna: azt hiszem, sem az egyik, sem a másik ide nem tartozik, (ügy van! JJgyvan! a jobboldalon.) Azt hiszem, egyikünk koponyája sem elég érdekes arra, hogy a képviselőház azzal bővebben foglalkozzék. (Derültség és tetszés a jobból /álon.) Inkább küldjük el mindketten Virchovnak halálunk után, abba szívesen beleegyezem. De most nem tartom helyesnek, hogy ilyen kérdéssel bővebben foglalkozzunk, (Helyeslés a jobboldalon) különösen a vita jelen stádiumában. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó: T. ház! (Halljuk /) Személyes kérdésben csupán csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy én a t. elöltem szóit képviselő ur tanácsát, mint elkésettet fogadom el, mert én már nemcsak fejemet, de e<rész testemet tudományos czélokra eltestáltam. (Élénk derültség.) És én készséggel, természetesen mint halott ember, fogok gyönyörködni abban az ítéletben, melyet a tu| dománv felettem mond. De az én cselekedeteimre 50*