Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

370 81. országos ülés február 25. 1885. nevelte nagygyá e nemzetet. Sorsa a nemzet I sorsával összenőtt. Magyarország történetének dicső napjai, hirdetői egyszersmind a katholikus egyház érdemeinek a haza, trón, nemzet és polgárosodás körül. A ki ezt tagadásba veszi, vagy nem ismeri a történelmet, vagy azt szándékosan meghamisítja. (Igaz! Vqy van!) Midőn tehát a szőnyegen levő törvényjavaslat indokolásában azt olvasom, hogy hazánkban — a valódi alkotmányos élet nagy szerencséjére — ma is nagy tisztelettel viseltetik minden ember a történelmi fejlemények és a szerzett jogok iránt. Valóban azt kellene hinnem, hogy ezen egyház, mely Magyarország bölcsőjét ringatta, mely jó és balszerencse közt hü kisérőként mindig oldala mellett állott, hogy, mondom, ezen egyház szerzett jogai előtt mindenki tisztelettel meghajol. Azonban íájdalomtelt szívvel tapasztalom, hogy az emberek könnyen felejtenek, hogy a megérdemlett elismerés szűnik, hogy ne mondjam teljesen megszűntnek látszik. Mert lehetetlen jogos és csak némileg is elfogadható érvet felhozni arra nézve, miért kelljen épen a katholikus egyházzal szemben háttérbe szorulnia ezen erősen hangoztatott nagy tiszteletnek, miért kelljen éreznie épen ennek, hogy szerzett jogai kellő figyelembe nem vétetnek, elismerő méltatásban nem részesülnek. (Helyeslések. ) Midőn jelen törvényjavaslattal századokon át érvényben álló alkotmányos intézményt akarunk megváltoztatni. Midőn ezen reformalkotásnál az országban levő hitfelekezeteknek eddig nem bírt jogokat osztogatunk s e jogok kiterjesztésében meglehetős bőkezűséggel járunk el, nem szabad ugyanakkor a nélkül, hogy az osztó igazság s a méltányos eljárás nyilt mellőzése s megsértésének gyanújába ne essünk, másoktúl jogokat egyszerűen elvennünk, azokat örökre elenyésztetnünk. (Helyeslések.) Ugyanazért a ház iránti köteles tisztelettel, annak a történelmi fejlemények s szerzett jogok iránti finom érzéke s nemes fogékonyságába helyezett teljes bizalommal teszem módosító indítványomat, miszerint a római katholikus egyház czímzetes püspökei jogaik élvezetében továbbra is meghagyassan ak. A főispánoknak, szemben a közigazgatás mostani kiterjedt s fejlettebb állapotával oly nagy és széles körű az elfoglaltságuk, nem mondom egyedül törvényhatóságuk székhelyén, de annak egész területén, hogy azoknak hosszabb időre való elvonatása esetleg a közügy nem csekély hátrányát vonná maga után. Ezeknek kimaradása a szervezendő felsőházból, meghozza gyümölcsét és kárpótlását a közigazgatás rendes menete érdekében kifejtett éber felügyelet és ellenőrzésben. Ezekre nézve nem is mutatkozik nézeteltérés. Igaz, hogy számos oly tagja is a főrendiháznak elesik jogának gyakorlásától, ki azt eddig élvezte. Mert nincs azon kedvező anyagi körülmények között, hogy a megállapított censusnak megfelelő vagyonnal rendelkeznék. Azonban ne zavarjuk össze ezeknek helyzetét. Ne akarjuk igazolni azon főrendek kimaradásával a püspökök elejtését. Ne vonjunk következtetést egyikből a másikra; mert lehetetlen, hogy a köztük fenlétező nagy különbség azonnal szemünkbe ne tűnjék. A kimaradó főrendek vesztesége — jogi szempontból — nem oly nagy, nem annyira érzékeny. Jogaik ugyanis csak szünetelni fognak s fenmarad reményük, hogy azok idővel ismét felélednek. Ellenben a czímzetes püspökök egyszer elvett jogai soha többé vissza nem térnek, hanem örökre el fognak enyészni. Mig a főrendek az ideiglenesen felfüggesztett jogok gyakorolhatását munka, szorgalom, takarékosság és sok egyéb eszközzel megszerezhetik; addig a czímzetes püspökök előtt el van zárva az út, hogy az egyszer elvesztett positiót e czímen visszaszerezhessék. A főrendekre nézve tehát csak jogfelfüggesztés, a czímzetes püspökökre nézve pedig valóságos jogfosztás fog beállani. A megyei püspökök más jogczímen kivül vagyont is képviselnek és pedig épen oly elvitázhatlan tulajdonjoggal, mint bármely más főrendi. Ott tehát már ezen czímen is bírnak azon qualificatióval, melyeta törvényjavaslat megkíván. (Igaz! Ugyvan!) S már ezen egy okból sem lehetne őket a felsőházból kizárni. De ha ez áll, mit eltagadni nem lehet, hogy ők a nagy birtok alapján is birnak ott üléssel, kik képviselik a katholikus egyházat tisztán egyháznagyi minőségben? De ha már felállítjuk a censust s ekkép jogosultságot adunk arra, hogy a történelmi múlt a vagyonra támaszkodhassak, miért nem akarjuk megengedni a czímzetes püspököknek, hogy ők a káptalanok, mint morális személy — melyet képviselnek — vagyoni állapotára hivatkozhassanak. Egyébiránt azon ellenvetést, hogy a czímzetes püspökök vagyont nem képviselnek s igy a felsőházba nem vehetők fel, megczáfolja maga a javaslat ; mert ugyancsak olyanokat akar behozni,, a kiknek pusztán a ezim — eltekintve vagyoni helyzetüktől — adná meg e jogot. Ilyan a 13 protestáns s az egy izraelita képviselő. De maguk az ország zászlósai is nem a czím alapján fognak helyet foglalni a felsőházban? Hisz ezekre nézve a cenaus nem irányadó. Azt fogják mondani, hogy ezen történelmi múlttal biró méltóságok iránti kegyelet megkívánja, hogy megadassák nekik a kellő tisztelet és kitüntetés. De a czímzetes püspökök is történelmi multat