Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

362 81. országos illés február 25. 1885. okokat, mondván, hogy az én véleményem szerint két országnak senki sem lehet polgára, kiemelvén különösen azt, hogy azon urak, kik Ausztriában laknak annál kevésbé lehetnek a magyar törvényhozásnak tagjai, mert Magyarország és Ausztria közt, különösen a mi a gazdasági érdekeket illeti, nemcsak jöhet elő ellentét, hanem tényleg létezik is, már pedig az, hogy valaki Ausztria polgára, lakosa legyen, de esetleg Ausztria érdeke ellen Magyarország törvényhozásában szavazzon, az oly conflictus officiorum, a melyre a törvényben alkalmat szolgáltatni nem kell; annál kevésbé szabad nekünk magyaroknak azt a lehetőséget törvénybe iktatni, hogy Magyarország érdeke ellen határozzanak és szavazzanak. Ehhez képest a 3. §-t a következőkép kérem módosítani: az a) pont helyett az tétessék: „a trónörökös 18. évének betöltése után és az uralkodóház többi, a 24. évet betöltött azon főherczegei, a kik az 1723: II. t.-cz. értelmében esetleg trónöröklés joga illett Magyarországon, ha a magyar korona területén földbirtokot birnak." Az 5. és 6. bekezdés helyett pedig ez tétessék: „az indigenák csak azon esetben, ha 24. évüket betöltötték, más államnak nem polgárai és az országban állandóan laknak.* (Élénk helyeslés balfelől.) Kérem méltóztassék módosítványomat elfogadni. (Helyeslés balfelől.) ífagy István jegyző (olvassa a módosítványt). Csanády Sándor: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 3. §-ának a) alatti pontjának e végszavaira: „örökös jogon tagjai a főrendiháznak a felséges uralkodóház tagjai" ,aszakasznak e szavai — mondom — visszavarázsolják emlékezetembe Tisza Kálmán jelenlegi ministerelnök ur ténykedését; visszavarázsolják igenis azon korszakot, a midőn ő a ministerelnöki székbe bejuthatás kedvéért nem tette volt még félre egész életén keresztül a múltban vallott politikai hitelveit; visszavarázsolják emlékezetembe az 1861-iki évet, midőn Tisza Kálmán ur, mint a határozati párt akkori vezére, velünk, a párt tagjaival együtt még felirattal sem tiszteltük meg az uralkodót, nem tiszteltük meg azon oknál fogva,- mert azon időben még a szent István koronája még nem díszítette fejét ő Felségének, pedig t. ház, a magyar nemzet és az uralkodóház közötti kapocs semmi nem egyéb, mint a szent István koronája. Épen azért meglepő t. ház, hogy az a Tisza Kálmán, jelenlegi ministerelnök ur, a ki az 1861. évben még szóba sem akart állani király ő Felségével, (Derültség) j elenleg kiváltságokat osztogat az uralkodóház tagjainak, illetőleg az osztrák főherczegeknek. És ezt teszi a nélkül, hogy szigorú bírálat alá venné vagy megkövetelné azt, hogy az uralkodóház tagjai bírjanak azon kellékekkel, melyek szükségesek arra nézve, hogy a főnemesség a főrendiházban törvényhozói joggal birjon, mely kellékek hiányában a szőnyegen levő törvényjavaslat által e törvényhozói jogtól még azon tagjai is megfosztatnának a főrendiháznak, a kiknek ősei évszázadokon keresztül küzdöttek hazánk, nemzet ünk önállóságáért, függetlenségeért, kiknek ősei igenis vagyon- és véráldozatokkal szerezték meg a főrendiházi jogot. Mert hiszen t. képviselőház, az Árpád és utóbbi királyok korában a herczegségek, grófságok, báróságok, nemességek, sőt még a főhivatalok, kitüntetések és érdemjelek nem holmi kormány biztosságokért, politikai hitehagyottságért s a nemzet jogainak elárnsításáért, a nemzet vagyonának elkobzásáért, elrablásáért osztogattalak, mint jelenleg, hanem igenis t. ház, azon kitüntetések valódi hazafi érdemekért adattak. Em, ki az 1848-iki magasztos törvényhozás által kimondott elvek alapján állok, ki hazám, nemzetem önállóságáért, függetlenségeért és a valódi jogegyenlőségért küzdök: én részemről berezegek közt különbséget nem teszek, előttem épen olyanok az uralkodóházból származó herczegek, mint bármelyik herezege, mint bármelyik főnemese Magyarországnak : azért az ily előjogot az osztrák főherczegek részére nem adom meg, a mint azt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megadni kívánja. És mert elveim következtében óhajtom, hogy a főrendiház tagjai választás útján jöjjenek létre, igen sajnálom, hogy ez alkalommal Irányi t. képviselőtársam határozati javaslatához nem járulhatok és én részemről a tárgyalás alatt levő 3. §. alpontját nem fogadom el. Mocsáry Lajos: T. ház! A tárgyalás alatt levő 3. §. négy különböző, még pedig valamennyi igen fontos tárgyat foglalván, azt hiszem, czélszerűbb lett volna e négy tárgyat külön szakaszokba foglalva, terjeszteni elő és czélszerübb lett volna itt pontonkint, alineankint tárgyalni. De miután ez nem történt, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy valamennyi főpontra nézve előadva nézeteimet kifejtsem, miért nem járulhatok általában a szakasz elfogadásához. A mi az elsőt, a főherczegek főrendi tagságát illeti, a szakasz igen élénken juttatja eszébe az embernek, a mit az általános tárgyalásnál Beöthy Ákos í. képviselő ur mondott, hogy tudniillik a törvényjavaslat szakasztott mása annak, a mely Ausztriában érvényben van. A februáriusi pátensnek fiz a része épen igy mondja, hogy a főherczegek tagjai a főrendiháznak. Lehetetlen, hogy ne mondjam el azon eszmét, hogy már magában az, hogy a magyar felsőház berendezése egészen hasonló lesz az osztrák főrendiházhoz, elég ok volna arra, hogy a törvényjavaslatot visszautasítsuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1848 előtt nagyon hiányos volt Magyarország önállóság és függetlenség tekintetében, de elvben helyesen fenn volt tartva a függetlenség. Institutióink különbözők voltak Ausztriáétól és kétség-