Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-81
8?. országos ölés február 25. 1885. 363 telén volt, hogy daczára akkor is nagyon korlátolt önállóságunknak, mégis sokkal nagyobb mérvben élt a nemzetben a függetlenség és önállóság öntudata, mint most, midőn bizonyos mértékben tágult az ország hatásköre, de intézményei mind hasonlóbbak lesznek Ausztriáéihoz, [ügy van! a szélső baloldalon.) A mi a főherezegeket illeti, a szakasznak erre vonatkozó rendelkezéséhez nem járulhatok. Kétségtelen, hogy ezen szakasz által egy új közösügy fog megteremtetni, (Igaz! a szélső baloldalon) mert lesznek közös törvényhozók oly egyének, 'kik itt is, ott is nemcsak az 1867 : XII. törvényezikkben reservált ügyekben, hanem általában minden törvényhozási ügyben részt vesznek. Ez határozottan a közösügyek szaporításának iránya. De nem fogadhatom el azért sem, mert mint már az előttem szólott Irányi Dániel t. képviselőtársam megjegyezte, lehetnek igenis oly esetek, midőn azon főherczegek szavazata kárára lehet Magyarországnak. Tudvalevő dolog, hogy ők, kivéve József főherezeget, mindnyájan Ausztriában tartózkodnak, ott érzik magukat otthon, nagyon lehet tehát attól tartani, hogyha conflietus esete fordul elő; a mi pedig minden pillanatban előfordulhat, az enyim-tied kérdésénél Magyarország és Ausztria közt, akkor ők szavazatukkal Magyarország érdekeinek károsításához járulnak. Ezen oknál fogva én —• bár sajnálattal — de kijelentem, hogy nem járulhatok ahhoz, hogy a felsőház tagjai legyenek, mert az ország érdeke elébbvaló, mint az udvariasság tekintete. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a b) pontot, melyben a census nyer kifejezést, illeti, erre vonatkozólag én ismételni azokat, melyeket hosszasabban adtam elő az általános tárgyalás alkalmával, nem akarom, csak röviden legyen szabad annyit kijelentenem, hogy ez egyik sarkpontja a törvényjavaslatnak s legfőbb tényezője annak, hogy ezen törvény a sarkából fogja kifordítani az eddigi főrendiházat. 250 mint az indokolás mondja s mint a ministerelnök ur nyilvánítani méltóztatott, 220 örökös tagja lenne a felsőháznak szemben a 150—160 kinevezett taggal. De e 220-nak jelentékeny contingensét épen azok képeznék, kiktől egyáltalában nem lehet várni, hogy részt fognak venni, mert ezek közt vannak az absentisták, osztrák-magyarok, kik a bécsi társasághoz sorakoznak, kik eddig is minél kevesebbet jöttek az ország és országgyűlés felé. E census ennélfogva azt fogja eszközölni, hogy a felsőház súlypontja az örökös tagokról átmegy a kinevezett tagokra s jövőre voltaképen kinevezett peerek kamarája lesz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem fogadhatom el a 3,000 frtos censust azon szempontból sem, melyet báró Bánflfy t. képviselőtársam tegnap kiemelt. Teljes mértékben csatlakozom azokhoz, miket ő előadni szives volt. A t. ministerelnök ur báró Bánffyval szemben felhozta azt, hogy különbség volt régen az erdélyi és magyarországi mágnási családok részvéte közt a törvényhozásban. Méltóztassék megengedni a t. ministerelnök ur, de én azt tartom, hogy arra, hogyan volt, miként volt 48 előtt, ma, midőn az unió már évtizedek óta fennáll, hivatkozni nem időszerű, nem helyes és nem mutat valami nagy tiszteletre az unió iránt, (Helyeslés a szélső baloldalon) de ezt nem tekintve, vegyük a dolgot más szempontból : mennyire igazságos és méltányos azon intézkedés, melyet a 3,000 frtos census magában foglal ? Magyarországon Örökösödés útján lesz a felsőháznak körülbelül 210, Erdélyben, mint báró Bánfy t. képviselő ur előadta, 12 tagja. Hol van itt az igazságos arány? Ha pedig veszszük azt, hogy a püspökök, az országszázlósok többnyire magyarországiak, akkor az arány ugy áll, hogy mig Erdélyből egy római katholikus püspök van, azon esetben még ha bejönnek is a tervezett képviselői a protestáns felekezeteknek, mig Erdélyből 20, Magyarországból 300 fog ülni a főrendiházban. A ministerelnök ur maga is azt mondja, hogy a kinevezettek tekintettel az ország különböző vidékeire neveztessenek ki. Bátor vagyok azt mondani erre, serva legem, quam tulisti és méltóztassék az ország különböző vidékeire való tekintetet ezen pontnál is érvényesíteni és megengedni azon minden igazsággal és méltányossággal ellenkező aránynak megváltoztatását, hogy mig a szorosan vett Magyarországból 300 tag fog ülni a felsőházban, addig Erdélyből nem lesz több, mint 20. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem azt. hogy ezen census micsoda hatással lesz a protestáns egyének arányára a felsőházban. Az erdélyiek tömegesen kiesnek belőle, mert tudvalevő dolog, hogy azon kevés protestáns mágnás család, a mely az ellenreformatio után megmaradt, nem tartozik a vagyonosabbak közé. Erre, ha valaki, épen a ministerelnök ur gondolhatott volna. Én nem kívánnám, hogy ezért mint protestáns különös kedvezésben részesítse a protestánsokat. Mindamellett azonban szükséges, hogy egyenlő mértékkel mérjen, de mégis azt, hogy protestáns létére az ő initiativájából fognak a protestáns családok eddigi jogállásukból ég előnyükből kifosztatni, ezen eljárás megítélését nem a protestáns, hanem a katholikus polgártársaink méltányosságára kívánom bizni. A mi az indigenákat illeti, azt hiszem, hogy ha már behozatott a felsőház rendezéséről szóló törvényjavaslat, ezekkel egyszer végezni kell, mert azoknak kimaradása, egyike azon dolgoknak, a melyeket ugy, a mint eddig van, hagyni semmi esetre sem lehet. Elismerem azt, hogy azon intézkedés folytán, 46*
