Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

81. országos ülés február 25. 1885. 861 E hálás elismerés érzete vezetett, hogy felszólaljak s nyíltan kijelentsem, hogy mindaddig, mig azon főrendiházban születési vagy öröklési jogon egyetlen egy tag ül, legyen azon egy tag bár magának az uralkodóháznak tagja, mindaddig én semmi névvel nevezendő censns alapján vagy kedvéért egyetlen egy történelmi joggal Mró magyar családnak, olyan családnak, melynek ősei a lelkiismereti szabadság és a haza szabadsága érdekében küzdöttek, egyetlen tagját is onnan méltányosan kizárhatónak nem tartok. (Helyeslés a szélső balon.) Kem tartom pedig kizárhatóknak azért, mert azon census alapján kizárni őket nem jelentene mást, mint a hogy báró Bánífy t. képviselőtársam hangoztatta, azon családokat büntetni azért, hogy a lelkiismereti szabadság és e haza szabadsága iránt tanúsított érdemeikért most helyüket foglalják el mások, foglalják el azok, kik azon dotatiókat egykor más és ismert úton megszerezték. Kizárni őket nem jelente mást, mint hogy helyüket foglalják el mások és a felsőházban ismétlődjék az, a mi Erdélyben az erdélyi regaiisták korában lejátszatott. Ily merényletnek szavazásommali támogatására magamat sem képesnek, sem jogosítottnak nem érzem, tehát pártolom báró Bánffy indítványát. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Irányi Dániel: T. ház! Ezen szakaszhoz én is leszek bátor roódosítványt adni be. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad egy nyilatkozatot előrebocsátnom. (Halljuk!) A tegnapelőtti szavazás által a törvényjavaslatnak azon pontjai döntettek el, melyek körül az általános vita forgott, nevezetesen azon rendelkezése a törvényjavaslatnak, mely szerint azon főrendi tagok, kik bizonyos censust megütnek, már születésüknél fogva tagjai legyenek a felsőháznak, holott mi a főrendiekre is a választási elvet kívántuk alkalmazni. Továbbá eldöntöttnek tekintem a kinevezés elvét is, melyet a kormány a maga javaslatában hangoztat, mig mi. az ország zászlósain kívül kinevezés folytán egyáltalában senkit nem akarunk a főrendiházban ülés és szavazati joggal ellátni; továbbá harmadszor a törvényhatóságok választási jogát, melyet t. szomszédaink és barátaink velünk együtt pártoltak és magukévá tettek, melyet azonban a kormánypárt határozottan ellenzett és nézetem szerint a szavazással el is döntött. De a mely kérdések ezen kivül foglaltatnak a törvényjavaslatban és nem képezték tüzetes tárgyalás tárgyát az általános vita alatt, azok meggyőződésem szerint legalább véglegesen nincsenek eldöntve és hiszem, hogy a többség méltányos lesz, midőn mi ellenkező nézeteinket fejtegetve arra fogjuk kérni, hogy az illető szakaszokat a szabadság és jogegyenlőség érdekében módosítani szíveskedjék. Midőn tehát ezen szakaszhoz is ily módoKÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. IV. KÖTET. sítványt vagyok bátor előadni, talán szükségtelen is kijelentenem, hogy mi egyébiránt határozati javaslatunkhoz szigorúan ragaszkodunk és ha minden ponthoz, mely határozati javaslatunkkal ellenkezik, nem adunk be módosítványt, ez által nem azt akarjuk kifejezni, mintha megnyugodnánk a törvényjavaslatban, hanem hogy szükségtelennek tartunk minden további vitát és módosítványt. , Módosítványom a 3-ik §. a) pontját, továbbá 5. és 6. bekezdését tárgyazza. Az a) pont igy szól: „Örökös jogon tagjai a felsőháznak: a) a felséges uralkodóház teljeskorú főherczegei." T. ház! Én azt, hogy a trónörökös tagja legyen a felsőháznak és pedig 18-ik évének betöltése után, helyeslem, elfogadom, miután a trónörökös, ha 18-ik életévét elérte, már az uralkodásra is alkalmas, de a mi a többi főherczegeket illeti, ezekre nézve az eddigi gyakorlatot kívánom fentartatni. Mi volt az eddigi gyakorlat? Az, hogy csak azon főherczegek hivattak meg a felsőházba, kik teljes korukat elérték, illetőleg a 24. évet betöltötték, azon kivül a magyar korona területén földbirtokkal birtak. A mostani javaslat pedig általában minden főherczeget ruház fel a felsőházban ülés- és szavazati joggal. Én nem látom át ezen újítás szükségét és fentartani kérem az eddigi gyakorlatot. A különbség a törvényjavaslat és az én módosítványom közt továbbá még az, hogy a törvényjavaslat nem tesz különbséget azon főherczegek közt, kik az 1723: II. t.-cz. értelmében esetleg trónöröklési joggal bírnak Magyarországon és azok közt, nem tudom léteznek-e még,kiket e jog törvényünk értelmében nem illet meg. Már pedig én csakis azokat tartom magyar királyi herczegeknek egyszersmind, kik az idézett törvény szerint a trónöröklés jogával felruháztattak. Léteznek-e még olyanok, a kik a törvénynek ezen rendelkezésén kivül esnek, arról nincs tudomásom, a t. ministerelnök ur talán tudja, én nem. Ép azért azt gondolom, hogy czélszerű, hogy a törvénybe vétessék fel az, hogy csak azon férfitagjai az uralkodó családnak hívhatók meg a felsőházba, kik az 1723. évi H. törvényczikk értelmében esetleg trónöröklés jogával bírnak, de szükséges azon kivül kiterjeszteni valamennyire azt a rendelkezést is, hogy a magyar korona területén földbirtokot bírjanak, a mi az eddigi szokásnak tökéletesen megfelel, mert eddig — ismétlem — csakis azon főherczegek hivattak meg, a kik itt Magyarországon főidet birtak. Az 5. és 6. bekezdés pedig azt foglalja magában, hogy az indigenák közül azok, a kik kijelentik, hogy más törvényhozásnak nem tagjai, illetőleg abban részt venni nem akarnak egyáltalában, tagjai lehessenek a felsőháznak. Már az általános vita alkalmával volt szerencsém kifejteni az ellen46