Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-81
3$0 *?• *rseigos ülés febniár 25, 1885, pellatiós-könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium részére Budapesten emelendő államépületről szóló törvényjavaslat harm; dszo~i felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző (ohassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végleg elfogadni ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik az 1885-ik évi budapesti általános kiállítás ezóljaira adandó állami előlegről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa)Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végleg elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik. E szerint a most végleg elfogadott két törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházzal közöltetni határoztatik. T. ház! Minthogy ma a főrendiház ülést tart, kérem, méltóztassék a jegyzőkönyvnek ezen két törvényjavaslatra vonatkozó r'szét hitelesíteni, hogy az azonnal a főrendiházhoz átküldhető legyen. BakoVSZky István jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek ide vonatkozó pontjait). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen két pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a felsőház szervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig a 3-ik §-t. Kiss Albert: T. ház! A tegnapi ülés végén báró Bánffy György t. képviselőtársam egy indítványt nyújtott be, amelynek értelmében a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 3. §-ának b) pontja a 2l-es bizottsághoz lenne visszautasítandó oly czélból, hogy az fontolóra véve a körülményeket, azon b) pontnak a censusra vonatkozó részét módosítaná. Azon komolyan meggondolt és mélyen átérzett beszéd, melylyel ezen javaslatát beterjesztette, megvallom t. ház, olyan húrt érintett szivemben, hogy én, ki e javaslathoz szólni nem akartam, felírattam azonnal nevemet, hogy javaslata mellett én is szót emeljek. (Bálijuk!) Lehetetlennek tartom, hogy ki azon beszédet akár itt hallotta, akár e házon kivül elolvassa, hasonló érzelem ne támadjon lelkében; mert talán nem jutottunk még el mi magyarok a lejtőn odáig, hogy a multak emlékeit is megtagadni képesek legyünk. (Helyeslés a szélső bálon.) Én, t. ház, elismerem, hogy még magának a mélyen t. ministerelnök urnak válaszán is észrevehető volt azon hatás, melyet e beszéd én reám gyakorolt, különben nem tudom megmagyarázni azt, hogy ezen törvényjavaslat támogatása és önmagának mintegy igazolása végett miért hivatkozott volna azon rokoni összeköttetésre, a mely a t. ministerelnök ur szavai szerint őt és családját azon családok számos tagjaihoz fűzi, a kik ezen eensus által jogaiktól megfosztatva lennének. Csakhogy ezen érzés még sem volt elég erős arra, hogy a t. ministerelnök urat eltérítse azon megszokott eljárásától, hogy mikor az ellenzéki szónokok beszédére válaszol, ne egy-két érvet tagadjon meg, hanem válaszoljon mindenik érvre, a mely ezen javaslat támogatására felhozatott. Es a mélyen t. ministerelnök ur tegnap is a b. Bánfy György által felhozott érvek közül épen & legfontosabbat hagyta nemcsak czáfolaílanul, hanem egészen érintetlenül, T. ház, midőn b. Bánffy György felsorolt 20 régi történelmi nevezetességű csidádot, melyeknek tagjai ezen törvényjavaslat által jogaiktól megfosztatnának, e ház több tagjának helyeslése, igazoló helybenhagyása közt elsőben is a következő, igenis fontos érvet hangoztatta (olvassa): „Ezen családok elszegényedésének okát megleljük a történelem lapjain, (Igaz! TJgy van! balfelöl) hol ezen családok részére tett donatiókkal igen ritkán, de azok áldozatkészségének fényes bizonyítékaival annál többször találkozunk." (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez volt azon legfőbb érv, mely engem szólásra késztet. E háznak számos tngjai helyeselték ezt, igy ez a t. ministerelnök ur figyelmét ki nem kerülhette és mégis a t. ministerelnök ur épen ezen legfontosabb érvre válaszában feleletet nem adott, sőt azt egészen mellőzte. T. ház! Én azt hiszem, hogy 200 esztendőnek szomorú története eléggé megtaníthatott volna már minket arra, hogy a haza és a haza szabadsága körül érdemeket szerzett ősök emléke iránt kellő tisztelettel viseltessünk. Én, ki elvből minden censnsnak határozott ellensége vagyok, ki az életben a eensus kezdetének, a virilisjog behozatalának oly sok káros következményét tapasztaltam; én, ki a népképviseleti rendszer alapján egészen más körülmények közt kívánom a főrendiházat átalakítani; én, a ki épen ezért azon átalakítást a törvényjavaslatban föl nem lelem: én, t. ház, nyíltan és határozottan kijelentem, hogy azon ős-magyar családok iránt, melyek e haza szabadsága körüli küzdelmekben részt vettek s halhatatlan érdemeket szereztek, tisztelettel viseltettem és viseltetem. Épen ezért nem érzem képesnek magamat arra, hogy szavazatommal oly elbánást tanúsítsak irányukban,minőt tanúsított e ház a48-diki szabadságharcz névtelen hősei iránt, midőn nem adta meg nekiök, a hősöknek legbecsesebb erkölcsi jutalmat hálás elismerést. (Helyeslés a szélső balon.)
