Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

324 79. oresügo* ülés febraár 23. 1SSS. birt volna egyik kellékkel, a szavazat független I ségével .... birt volna bizonyos fokban a másik kellékkel akár pénzbeli, akár az érzelmi censust tekintve." „Szóval birtok qualificatióval, a kik nem vettek részt a tanácskozásokban.

a {Derültség halj elől.) Hát kérem, nem igazságosabbak vagyunk-e mi, a kik csak azt mondtuk, mint mondta a főrendi vélemény is, hogy gyengék a rendi elemek arra, hogy a két kamara feladatát egymagukban elvégezhessék és azt mondtuk abban a tudatban, hogy az a rajz hamis, a mit at. képviselő ur adott, mint a képviselő ur ítélte? Ha ez iránt kétely lehetne, erre én csak egy bizonyítékot hozok fel, megint a t. képviselő ur előadásából. 0 tudniillik azt mondja, hogy az a 600 tag, a melyik tehát többségben volt és a melyik közül 400 olyan qualificált, a minő qualificált nem volt ott benn, mégis elmaradt a tanácskozásokból azért, mert olyan társadalmi ostracismus alá vetették őket, hogy elkedtelenedtek, megijedtek. Gr. Keglevich István: Igaz! Szilágyi Dezső: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy igaz. Hanem akkor ugy még a politikai hivatásra való alkalmatlanságát, a főrendiház általa legjobbnak tartott elemelnek nem demonstrálta senki, mint ő. És azért én azt hiszem, téved és túloz. Mert én azt tudom, hogy a politikában, hol közkötelességet kell gyakorolni, a kisebbséget, kivált ha HZ csekély, egy nagy többséggel szemben meg lehet ijeszteni, el lehet kedvteleníteni. Ez is helytelen, ez sem fér össze a törvényhozási kötelességekkel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) He orra, a mit t. képviselőtárs,.ro mondott, hogy a qualificált és képes többség ijed és visszavonul a kevésbé képes kisebbség elől és magát megfosztva érzi annak lehetőségétől, hogy érvényesítse politikai befolyását: arra egyetlen példa sincs a törvényhozások történetében. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És ilyen jellemzését a főrendiháznak még senki sem adta. (Igás! Ugy van! halfelől.) És ha mégis az én t. képviselőtársam egyszer azt mondja: szakértelem kell a felsőházban is, az eddig ott nem volt és csak a polgári elemben találja meg azt, mert a nemes ember valószinüleg születésénél fogva nem arra való, (Derültség a halés szélső halon) de viszont t. képviselőtársam odáig megy, hogy a választást csak ugy fogadja el, ha a kimaradó mágnások közül választanak még a városok is, (Derültség a hal- és szélső halon) ha másrészről azt mondja, hogy én hibát követtem el, túlzott bizalmatlanságtól mondottam, hogy a két kamara fentartására nem alkalmasak a főrendek, 5 pedig ugy ítél felettük, a mint előbb felsoroltam, akkor valóban ez a különféle színes golyókkal való játszás, de azon különbséggel, hogy ezek I azután össze is koczczannak. (Élénk derül'ség a hal- és szélső balon.) Most t. ház, legyen szabad áttérnem azon főbb ellenvetésekre, melyek határozati javaslatom ellen felhozattak és ezen ellenvetések száma tömérdek; örülök is rajta és köszönetet mondok a túloldalnak, hogy annyira figyelemben és kritikában részesítette javaslatunkat. És ne várják tőlem, hogy azok után, a mik ezen oldalról felhozattak, különösen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ragyogó beszéde után mindent akarjak ismételni. Én határozati javaslatom első eleméről az úgynevezett kitűnőségekről, a kinevezett tagokról röviden kell megemlékeznem! (Halljuk!) Annyira változott a nézet a vita folytán a t. túloldalon, hogy nem dicsekedésből mondom, de mindenkire hivatkozom, ki a vitát figyelemmel kisérte, hogy nagy közeledés történt azon felfogáshoz, melyet itt kifejtettünk. (Ugy van! Ugy van! a hal-és szélső baloldalon.) Ha mi kisebb számban akarjuk, akarjuk az incombatibilitás alá helyezve, azért, hogy függetlenségük iránt kívülről se legyen kétely, akarjuk kisebb számban azért, hogy legyenek törvényhozási képességgel és kormányzati tapasztalattal biró tagjai a főrendiháznak, hogy ne akarják őket politikai czélokra pártalakító anyagnak tekinteni és egyéni sulyokban és nem nagy számukban kerestük hatásuk lényegét és ha Jókai t. képviselőtársam azon olcsó tréfát engedi meg komoly beszédében önmagának, hogy engem azzal vádol, hogy mikor én le akarom szállítani a kitűnőségek, a szakbeli politikai functiók teljesítésére alkalmas kitűnőségek számat, akkor rosszabb módon járok el, mint a Schuiverein; erre azt jegyzem meg, hogy képviselőtársam elfelejtett, nem akarom mondani, hogy szándékosan ignorált egyet. Én tudni illik nem azt mondottam, hogy nem lehet 45 kitűnő embert találni Magyarországon, hanem azt mondottam, hogy oly 45 embert, a ki politikai functiók teljesítésére incompatibilitás mellett akar és képes is, mert viszonyai megengedik vállalkozni a felsőházban, tehát a kitűnőségeknek nem szorosan meghatározott elemét nehéz megtalálni. És ebben engem t. ház, minden országok példája megerősített; és ha a képviselőtársam egy olcsó bizelgést akar a nemzet iránt tanúsítani, talán abban a hitben, hogy azért mint nagy hazafit megtapsolja, engem pedig mint becsmérlőt meggyűlöl: akkor elfelejtett egyet, hogy az ilyen hizelgések már nem hatnak; mert az ország közvéleménye fogja érteni és méltányolni, hogy nem az cselekszik a Schulvereinnai egyenlő módon, ki határozottan és nyíltan erőinket, még ha épen tévésen is, a mint hogy állítom, helyesen tettem, mérlegeli, hanem az, ki az erők ezen mérlegeié-