Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

79. oruágos ülés február 23. 1SS5. 325 seben annak elferdítésével a magyar intelligentiát j becsmérlő nyilatkozatot akar látni, (Ugy van! j faűfelől.) És ha t. képviselőtársam azt mondja és itt van próbája álláspontja helyességének, hogy neki meg van mind a 168 tagnak jegyzéke ; én igazat adok neki, nem lehet azt kívánni tőle, hogy itt felolvassa, hanem hogy jóhiszeműségét megítéljük — a miben nem kételkedem, de hogy helyes-e választása, az más kérdés — mégis kérhetjük, hogy egészen magán körben mutassa meg. Jókai Mór: Szívesen! Szilágyi Dezső: De aztán vesse is el jól, mert ha ez a törvényjavaslat törvényé válnék és majd a ministerelnök ur jegyzékét megismerjük : (Derültség bálfelöl) akkor aligha nem oka lesz Jókai t. képviselő urnak azt mondani: nem tudom, elfelejtettem az én jegyzékemet; mert ő abban a jegyzékben bizva szavazta meg a törvényjavaslatot. (Derültség balfelől.) Hogy ha az eredmény nagyon különböző lesz, arra az esetre jó lesz e jegyzéket az örökké fel nem található emlékek közé eltenni. (Élénk derültség balfelöl.) Azok közt az ellenvetések közt, melyek határozati javaslatunk ellen felhozattak, a legelsők közé sorolom mindjárt azt, mire egy vádnak utócsengéseképen a t. kormányelnök ur utolsó beszédében is visszatért. És ez a particularismus vádja é& a megyének megrontása közigatási tekintetben. A mi az elsőt illeti, én sokáig nem tudtam megérteni, mit értenek particularismus alatt. Utolsó hiteles magyarázata ez ellenvetésnek abban áll, hogy particularismus lesz az, hogy a ki megakarja magát választatni a felsőházba, az a helyi érdekeket fogja előtérbe tolni a törvényhatósági gyűléseken ; és a másik az, hogy a törvényhatósági gyűlések közügyekkel foglalkozván, ha nem is adnak utasítást küldöttjüknek, de nyomást gyakorolnak véleményére. Én azt hiszem, hogy mikor a törvényhatóságokról beszél a t. ministerelnök ur és itt főleg a vármegyét tartja szem előtt, mindig feltűnik egy nagy változás, mi a t. ministerelnök ur nézeteiben végbemegy. Nem azért mondom azt, mintha nézeteket változtatni nem lehetne, de mégis az ür óriási; én emlékszem reá, hogy 1865-ben még a t. ministerelnök ur a törvényhatóságokat arra tartotta hivatottaknak, hogy ha a törvényhatóságok többségének véleménye nem egyez az országgyűlés véleményéve], a képviselőházat fel kell oszlatni; ma pedig még abban is veszedelmet lát, ha közügyeket, politikai ügyeket vitatnak a közgyűléseken. A mi a localis érdekeket illeti: én talán nem magyarázom félre az ő gondolatját, hogy ő nem tartja a helyi érdeket a közérdekkel összeütközőnek. Gondolom, nem magyarázom félre gondolatát, mikor azt hiszem, hogy a helyi érdekeknek előmozdítása és az abban való buzgólkodás, polgári erény és az önkormányzati intézmények következése, dicsősége és várt eredménye. A kérdés tehát ott összpontosul, vájjon az által, hogy választanak a felsőházba, a megyében a localis érdekeknek túlsúlyt adunk-e az országos érdekek felett ? De hát a jelen viszonyok közt, ha egy megyei vagy városi localis érdek felmerül, mit tapasztal a ministerelnök ur? Azt, hogy a képviselők összeállanak, meg a mágnások is a felső táblából s hozzájuk áll a főispán is és együtt fáradnak a helyi érdek érvényesítése végett. És valamint eddig nem panaszkodik az ellen, hogy ezen törekvés ártott a közérdeknek, mi oka van feltenni, hogy jövőre ártani fog? Vájjon mi történik ma? Ha egy fiatal vagy nem fiatal ember — mert erre még rátérek — a ki politikai szerepet óhajt magának, mit tesz ? Ha nem ismerik még az irodalomból sem, foglalkozik a közügyekkel; foglalkozik oly ügyekkel, a melyek a törvényhatóságnak egyetemét érdekük; tehát csak localis érdekekkel is és igy a törvényhatósági közgyűlésen ma is ugyanaz történik, a miről máit rettenetes következménytől a minister ur a jövőre fél. Azt se feledjük el, hogy a mi az utasítást illeti, a törvényhatóságban ma nem discutiálnak közügyeket, ámbár meg van adva a jog a törvényhatóságnak, hogy ezt tegyék és miért nem? Mert erre az a közvéleménynek különös érdeklődése és áramlata szükséges. Ha eljő ez az áramlat, fogják azokat ott discutiálni akár lesz felsőházi képviselet, akár nem. (ügy van! balfelől.) És ha ez történik és ha abban igazán lüktet a tör • vényhatóság minden rétegének véleménye, ennek erkölcsi hatása meg lesz ma is a képviselőkre is meg másokra is. (Ugy van! balfelöl.) Én nem tartom azt hátránynak; mert ne felejtsük el, hogy mikor ily idők jönnek és kérdések támadnak, a melyek mélyebben hullámoztatják a közvéleményt, nem jobb-e, ha a közvéleménynek küzdelme és forrongása ezen szilárdabban szervezett önkormányzati kötelékek gyűléseiben történik, hol az értelmes és művelt vagyonos elem túlsúlyban van, mint az or~ ganisálatlan meetingeken és népgyűléseken, (ügy van! balfelöl) Hisz ez egyik előnye az önkormányzati szervezetnek. És a minek meg van ma a lehetősége és ha oly kérdések jönnek, meg lesz hatása is, ezen házban ülő képviselőkre is, miért abból fegyvert formálni egy oly javaslat ellen, mely azt sem létre nem hozza, sem hatásában károsabbá nem teszi? (Helyeslés bal'elöl) Megtámadták a határozati javaslatot deinocraticus szempontból is. (Halljuk ! Halljuk!) Altijában legyen szabad azt mondanom,hogy a legcsudálatosabb lénynek képzelik ezen megválasztandó [ törvényhatósági képviselőket. Majd egyszer ugy ' beszélnek róluk, hogy ezek fertály-mágnások, majd