Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

79. onaAros flil^a febrnár 23 KS5 32g akkor, ha ily aranyfüstért becserélné azt, a mit neki az 1848-iki idők soha el nem évülhető erkölcsi és politikai következményei biztosítanak. (Helyeslés a baloldalon.) Es nem akarhattunk azon a másik homályos úton sem járni, mely a felsőházi aristocratiát, azon társadalmi körök legnagyobb súlyú egyéni elemeivel akarja kiegészíteni, melyek abban eddig nem voltak. Mert mit jelent ez alapjában is komolyan ? Ha eltekintünk a nagyobb értelmi erők és szakemberek behozatalától, jelenti ez t. ház, a társadalom többi osztályaiból azon egyének bevonását, a kik nagyobb társadalmi súlyra, nagyobb társadalmi hatalomra szert tettek. Es minden ily kísérlet lényegben hova vezetett? A plutocratia megalkotására. (Ugy van ! a baloldalon.) Pedig a plutoeratiából vagy bármely társadalmi kiválóságokból alakult felsőháznak legkevesebb jövője van a képviseleti kormányban. Mert a leglényegesebb dolog, a mit tudni kell, megadni a felsőháznak az, hogy a második kamara hivatását teljesíthesse, hogy mérséklő és átvizsgáló hatalma gyakorlatánál tekintélye is legyen, hogy szívesen fogadják tőle a kritikát és különösen moderáló hatását. Már pedig ismeretes dolog és nekünk is nem sokára meg kellend hódolni ezen iránynak és igazságnak e házban is, hogy a jelen kor fejlődése a nagy existentiák fejlődésének nem kedvező, hogy törekvése és pedig mulaszthatlan törekvése az, hogy az átlagos szinvonalat emelje, a nagy kiválóságokat viszonylag talán absolute is bevonja; és hogy ha mi a gazdag embereket, a társadalomban súlylyal biró embereket egy felsőházban oda állítnók szembe a democratiával tekintély és kegyelet nélkül, semmi kritikát s mérséklő hatást szívesen nem fogadnának tőle, mert nem volna népszerű, mert sem kegyelet, sem hagyomány nem támogatná, mert teljes lehetetlen egy népszerűtlen tényezőt, a melynek háta megett nagy erőösszeg nem áll és erkölcsi hatalmak sem állnak, hatályos hatalommal ruházni fel egy népszerű kormányformában. (Ugy van! balfelől.) Ezen az úton tehát nem mehetünk. Ez az alapgondolata határozati javaslatomnak, ilyforma értelemben méltányoltatott az, ha nem is tévedések nélkül, a túlsó oldalról, kivéve természetesen gróf Keglevich István t. képviselőtársam. (Halljuk ! balfelől.) O azon luminosus felfedezéshez jutott, hogy az ellenzék tulajdonkép csak visszáját akarta annak mondani, a mit a kormány javasol és midőn igen éleselnrííleg felfedezte a mi eljárásunk alapindokait, (Derültség balfelől) ezen alapos felfedezés után azt a tanácsot adja a kormánynak, hogy ezentúl találja ki az ellenzék álláspontját, hozza azt ő javaslatba s akkor biztos, hogy az ellenzék azt fogja javaslatba hozni, a mit a kormány kivan. {Derültség.) Én nem hiszem, t. ház, hogy t. képviselőtársam elismert éles elméje daczára itt oly jeles tacticusnak mutatkozott volna, minta mily mély alapos felfedezője a mi intentiónknak, (Derültség balfelől) mert ha biztosítva lehet is a kormány, hogy ellesheti és elcsenheti az ellenzék álláspontját, mi biztosíthatná a kormányt arról, hogy a sok egyéb lehetőség közül az ellenzék ép azt az egyet találja ki, a mely neki tetszik. (Derültség balfelől.) Az csak akkor volna lehető, hogy a kormány oly alapon állna, mint t. képviselőtársam (Élénk derültség balfelől) a ki a legtágabb keblű reformer ki e házban ül, mert neki a senatus: az jó; egy exclusiv aristocraticus alapon szervezett felsőház az is jó; (Derültség balfelől) egy olyan felsőház is jó, a mely legalább kitűnőségekkel egészíttetik ki, sőt — igazán borzadok, mikor ezt kimondom — még a mi javaslatunk is jó neki, (Derültség balfelől) még a mi javaslatunkat is elfogadná, a polgári elem iránti lelkesedésből eredő egy javítással azzal tudniillik, hogy legyenek a törvényhatóságok képviselve a felsőházban, de egy feltétel alatt, ha tudniillik a városi törvényhatóságok is — mert hisz általában mondta — csak a kimaradó mágnások közül választhatnak oda. (Élénk derültség balfelől) Az a felfogás, a mely ebben látja a szakértelemnek a városok részéről való behozatalát a felsőházba, minden esetre sajátságosan egyez azzal a véleménynyel, a melyet a főrendiháznak rendi elemeiről és azok hivatottságáról a t. képviselőim

1 itt előadott. (Derültség balfelöl.) És legyen szabad itt egy vád ellen magunkat megvédeni. T. képviselőtársam — talán magamra is venném, mert én is említettem — rossz néven vette azt, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felemlítette és mi mindnyájan, kik szólottunk ezen az oldalon, hogy mi a rendi elemeket gyengéknek tartjuk arra, hogy a két kamara feladatainak megfeleljenek; de azután, mig ő ezt túlságosan éles igazságtalan ítéletnek mondta, minő ítéletet mondott a főrendiházról, a melyet nagyon jól ismerhet, mert tagja volt annak, azt mondja: a főrendiház két részre osztható, egyik, a mely egy rakás kutyabőrt, ignorantiát, adósságot képvisel, ezek azok, akik a legújabb időkig vitték az ügyeket a főrendiházban. (Félkiáltások jobbfelöl: Nem igy volt: Felkiáltások, balfelöl: így volt!) Felolvasom: „E két qualificatio — tudniillik értelmi és vagyoni -— a főrendiház tagjainak túlnyomó részénél nem volt meg, kivált azoknál, a kik a tanácskozásban részt vettek. Mert mit képviselt ezeknek túlnyomó része ? kis mennyiségű kutyabőrt, meglehetős mennyiségű tudatlanságot, jó csomó adósságot vagy adóhátralékot." A tanácskozásokban részt nem vevőkről pedig azt mondja: „Azonkívül maradt még 600tag, a kik közül, mint elébb mondtam, legalább is 400 olyan, a ki