Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-78
78. orsíágos ítlís február 2i. 18S6. ggg bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy egy alkotmányos lejtőre lép, mert én nem hiszem, hogy egyáltalában az alkotmánynak és az alkotmány tényezőinek helyes felfogása volna az, hogy a felsőházban a kormány befolyását gyengíteni akarjuk, mert végre is a kormány a felsőházban mindig az alsóházat és ezzel a nemzet akaratát képviseli. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) És én nem hiszem, hogy ezzel szemben a közvéleménynek ne legyen meg azon helyes felfogása, ne legyen meg azon ösztönszerű érzéke, hogy azok, a kik nem remélnek czélt érni a közvélemény megnyerésére az alsóházban s erre eszközül a felsőházat akarják megnyerni, talán akaratjuk nélkül is azt bizonyítják, hogy a nemzet közvéleménye iránt nem viseltetnek bizalommal. (TJgy van! TJgy van! jobbfelőí.) Ez tehát az alkotmány tényezőinek természetes felfogásával ellenkezik legalább azon felfogás szerint, melyet a t. ellenzék itt a peer-schubról mondott. Én azt hiszem, hogy ezen alkotmányos eszköz használata iránt minden kormány mindig a legnagyobb óvatosságot fogja tanúsítani és azt, hogy ily módon igyekezzék magának többséget szerezni, csak a legvégső esetekre szabad hagynia, de hogy e tekintetben odáig menjen a dolog, hogy azt, mint a forradalmat — gróf Ápponyi t. képviselőtársam mondása szerint — egyáltalában nem szabad, mint törvényes eszközt tekinteni, ezen felfogás nem felel meg az alkotmányos monarchia természetének és keretének. Én szintén nagyon jól ismerem azon felfogást, melyet lord Brougham magáénak vall, de daczára azon nagy aggodalmaknak, melyet azon igen t. lord érzett, ő és ministertársai mégis megtették a koronának az ajánlatot; hogy 80 peert nevezzen ki; egyetlen egy alkalommal és midőn a korona nem volt hajlandó e kívánságot teljesíteni, beadták lemondásukat és csak akkor vállalkoztak újból a kormány vitelére, mikor a korona nekik azon jogot megadta, hogy 80 peert kineveztethessenek. T. képviselőtársam bizonyosan tudni fogja azt is, hogy ez alkalommal e kérdés megvitattatott ,az angol felsőházban és azok, a kik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a koronának ezen joggal élni ily mértékben ellenkezik az angol alkotmány természetével, azok nézetét Wellington herczeg az angol tory-párt vezére képviselte. Wellington annyira ment, hogy azt mondta, hogy a ki ilyen tanácsot ad a koronának vagy a ki ilyen eszközzel csak fenyegetőzni is akar, hogy a lordok szavazatát befolyásolja, az a legnagyobb büntetésre volna méltó. De kérdem t képviselőtársamat, nem emlékezik arra, hogy vele szemben a szabadelvű kormánypárt vezére lord Grey, hogyan védelmezte a kormány ezen álláspontját. Nem mondom, hogy szószerint fogom idézni, hanem emlékezetből. Azt mondja, hogy ha a korona ezen jogát kétségbe vonni akarnók, akkor az angol alkotmány megváltoznék, akkor Anglia nem volna alkotmányos monarchia, akkor Angliában nem uralkodnék a korona, parlament és felsőház, hanem akkor az összes angol intézmények ki volnának szolgáltatva egy zárt számú olygarchiánnk. Tehát igenis ajoggal kell, hogy óvatosan éljünk, de hogy e joggal élni lehet és kell, az — bocsánatot kérek — a helyes alkotmányos felfogás és nem az, a mit t. képviselőtársam mondott. (TJgy van! joblfelöl) De mondatott az is, hogy épen az ilyen kinevezés a visszaéléseknek egész seregével jár. Hát én értem, ha ezen aggodalom akkor merülne fel, ha ezen intézmény egészben új volna és ha eddig egyáltalában a kormány semmi eszközzel nem rendelkezett volna a főrendiházban arra nézve, hogy politikai barátjait a felsőházba bevigye. A dolog azonban az, hogy jelenleg a felsőházban ül körülbelül 70 főispán és ül vagy 20 czímzetes püspök, a kik minden esetre nagyobb függésben vannak a kormánytól, mint a milyenben lesz az, a ki élethossziglan neveztetik ki felsőházi taggá. (Igaz! jobbfelőí.) Ilyen körülmények között, midőn egyrészt a kormány lemondott arról, hogy legyenek oly képviselői a főrendiházban, akiket bármely alkalommal, ha esetleg ellene szavaznának, onnan visszahívhat és e helyett egy oly modust ajánl, hogy azok, a kiket kinevez, megmaradnak egész életükre főrendiházi tagok, hogy ha esetleg vele ellenkező véleményben volnának is: akkor azon állítás, hogy a javaslat czélja az, hogy a kormány befolyását biztosítani akarja, nem felel meg a valóságnak. (TJgy van! jobbfelőí.) Nem akarok arra utalni, mert nem a jelenlegi kormányt értem, azt hiszem, hogy a jelen javaslattal szemben az általános gouvernementalis érdeket kell képviselni, nem ugy felfogva a gouvernementalis elemet, mint azt Pulszky Ágost t. képviselőtársam mondotta, hogy tudniillik legyen egy maradandó elem a felsőházba, mert hiszen, ha ily módon lesz ott érvényesítve a gouvernementalis elem, nagyon csekélyre olvadna le az a befolyás, melyet minden kormány kétségkívül szerezni fog a felsőházban. De, mondom, én a gouvernementalis álláspontot képviselem e javaslatban és azt hiszem, ha végig nézünk a kinevezések során, talán az igen t. ellenzék sem mondhatja, hogy ezeknél mindig a pártérdekek lesznek szem előtt tartva, különösen ha tekintettel lesz nemcsak a kisebb, de a nagyobb állásokra, azon állásokra, melyek leginkább állnak összefüggésben az ezen javaslatban contempláltakkal. De kérdem t. ház, hogy oly állásban, mely nem jár anyagi javadalmakkal, mely a dolog természeténél fogva nem lehet gradus ad parnassum, hanem, mely a dolog természeténél fogva egy hosszabb, érdemekben töltött pályának végeredménye, hogy ily állásban egyáltalán képzelhetők-e a visszaélésnek számos nemei, melyeket 3S*
