Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-78

298 78. »rsságo* ülés február 21. 1SS$». vezethette a javaslat készítőjét, hanem az, hogy adja a kiszemelés oly módját, mely felül áll minden küzdelmeken, mely az egyháznak képviselőt ad, de megmenti az egyházat attól, hogy a politikai pártküzdehnekbe is bevegyüljön. A mit tehát Mocsáry t. képviselő ur < zélzatba helyez, azt hiszem, épen a törvényjavaslat által contemplált módozatban van. (Élénk helyeslés jdbbfelől.) A mi végre Irányi t. képviselőtársam javaslatában a választás utolsó alkalmazását illeti, a választásnak alkalmazását a tudományos és közművelődési testületekre. Azt, hogy a tudomány képviselve legyen, hogy bizonyos közművelődési intézetek képviselve legyenek a felsőházban, azt mindnyájan óhajtjuk, arra nézve eltérés közöttünk nincs. De azt hiszem, itt is áll az, hogy a választás talán ellenkezik ezen tudományos testületek s; ját érdekével. De hozzá jön még egy. Igaz, hogy ezen esetben azt lehet mondani, hogy itt a korona elve, a korona kinevezése áll szemben, Én azt hiszem, hogy valaki lehet nagy tudó, lehet akár az akadémiának, akár az egyetemnek dís^e, a nélkül, hogy e minősége magában véve arra qualificálná őt, hogy a törvényhozásban szerepeljen. Midőn érvényesíteni akarjuk a tudományt és a közművelődési intézmények érdekeit, gondoskodni kell arról is, hogy az állami érdekek is érvényesüljenek s hogy azok, a kik a tudományt vannak hivatva representalni, egyszersmind eleven érzékkel bírjanak az állam feladata iránt. Es az nemcsak magának a politikának, hanem azon tudós intézeteknek is érdekében áll, hogy azok, a kik az ő kebelükből oda küldetnek, a helyet ott is megállják. E tekintetben az a kiszemeled mód, melyet a törvényjavaslat foglal magában, helyesebb, mint a mit Irányi t. képviselő ur javasolt. Áttérve azokra, melyekben a két ellenzéki javastat egymással sok tekintetben megegyezik, legyen szabad a kinevezés elvére reflectálni. A mi a kinevezéseket illeti, az első és a legfontosabb szempont úgyszólván, a mit hangoztatni hallottunk, az volt, hogy az orszszág egyáltalában nem rendelkezik azon értelmi tőkével, hogy a kinevezetteknek oly nagy számát szolgáltassa. Kevés ellenvetés volt t. ház, a mely annyi oldalról és oly kölcsönösen járult volna kézrőlkézre, mint épen ez, ugy, hogy végre azt is hallottuk, hogy teljesen mindegy, akár választás, akár kinevezés, mert a kérdés csak az, hogy van-e az országnak elegendő értelmi tőkéje, hogy annyi kitűnő elemet vihessen be a főrendiházba. E tekintetben rendkívüli különbség van a között, hogy a kinevezés, vagy a választás elvét alkalmazzuk-e. A ki azt mondja, hogy a kinevezés nern alkalmazható azért, mert nincs az országban annyi kitűnőség, tényleg elismeri, hogy csakugyan nincs. A ki pedig a választás elvét ellenzi és & ki, mint én azt mondja, hogy a választás mellett nem hiszem, hogy a legkitűnőbb elemek jöjjenek be, az nem tagadja, hogy van az országban elegendő kitűnőség, csak azt vonja kétségbe, hogy a választás elve olyan, a mely mellett valószinus legyen az, hogy a kitűnő ségek vállalkozzanak a mandátum elnyerésére. Egy hallgatag beismerés azonban minden esetre van a kölcsönös vitatkozásban és ez az, hogy azok, a kik nem kívánják a kinevezés alkalmazását azért, mert azt hiszik, hogy nincs annyi kitűnőség az országban, ajánlják a választás elvét. Ezek tehát közvetve elismerik, hogy a választás útján nem a legkitűnőbb elemek jutnak a felsőházba, sokkal fontosabb ennél az az ellenvetés, hogy a kinevezés által a kormány s az azt támogató párt nem akar egyebet, mint erősíteni a maga befolyását a felsőházban. Én kérdem, hogy nem az ellenzék kitűnő szónokai: Szilágyi Dezső bizonyította-e be hosszasan, hogy a felsőházban eddig a kormány befolyása volt a döntő és hogy a kormánynak az eddigi főrendiházzal, ha csak mint szavazási gépezetet tekintette volna is, semmi oka sincs arra, hogy azon változtasson. Hát lehet-e akkor feltenni t. ház, hogy az, a ki ezen szempontból semmi kifogást sem meríthet egy institutio ellen, hogy az azon institutión változtasson, hogy e tekintetben magának nehézségeket csináljon ? És ha mondatott az t. ház, hogy ebben az alsóházban a kormányzat befolyása túlságos nagy, ha igaz az, a mit gr. Apponyi t. képviselőtársam nem mondott ugyan maga, de ugy állította oda, mint a mi gondolatunkat, hogy tudniilik a politikai hatalom forrása e házban alá van ásva : akkor helyes-e oda törekedni, hogy e hatalmi viszonyokon ott változtassanak? Mert az hiszem, hogy nem tagadhatja senki, a ki a választás elve mellett ellenzéki szempontból van, hogy okvetlenül számít arra, mert hiszen ha nem számítana, akkor helytelenül járna el a saját álláspontjából, hogy bizonyos ellenzéki elemek fognak a főrendiházba jutni. Tehát, ha változtatásról van szó, ha van valaki, a ki a hatalmi viszonyokon a felsőházban változtatni akar, az nem mi vagyunk, az természeteden az ellenzék. És ebből mi nem is akarunk szemrehányást kovácsolni az ellenzékkel szemben. A kérdés azonban az t. ház, hogy csakugyan helytelen-e azon szervezet, melyet ma látunk, ha csakugyan igaz-e az, hogy a hatalom befolyása a képviselőházba túlságos. És ha igen, vájjon nem az volna-e a feladati, hogy arra irányuljon a törekvés, hogy az gyengittessék ? Alkotmányos szempontból kifogást nem lehet az ellen támasztani, ha az ellenzék igyekszik az országot ezen nézetének megnyerni, igyekszik a választási törvényt reformálni, helyes úton jár, de ha azért, mert az alsóházban túlságos erősnek találja a kormányt, arra törekszik, hogy a másik házban gyengítse meg a kormány befolyását, akkor